"Milyen gyönyörű, régimódi bűntény, mint a Louvre rablásának emléke!"
Októberben néhány munkásnak öltözött tolvaj hét perc alatt több értékes ékszert vitt el a párizsi Louvre-ból. A rablás precíz, szinte filmszerű kivitelezése miatt azonnal bejárta a világsajtót, de igazán nem is a bűncselekmény ténye, hanem annak online utóélete kavarta fel a közvéleményt. A közösségi média futótűzként kapta fel az esetet, és pillanatok alatt mém géppé, ironikus közös élménnyé alakította azt.
Ahogy egyre több információ látott napvilágot a rablás körülményeiről, az X, TikTok és más közösségi platformok szinte azonnal megteltek reakciókkal, összeesküvés-elméletekkel, Halloween-jelmezekkel, Spotify-lejátszási listákkal, és persze a tolvajokat ünneplő posztokkal. A kommentek és videók hangvétele meglepően homogén volt: nem elítélően, hanem inkább elismeréssel tekintettek a bűnözőkre. Sokak dicsérték a rablók ügyességét, stílusát, sőt, a "projektmenedzsment-szintű" szervezettségüket is. Ezzel a bűntett szinte romantikus fényben tűnt fel. A mémek lángjait pedig csak tovább táplálta, amikor kiderült, hogy a Louvre biztonsági rendszerének jelszava csupán a múzeum neve: "Louvre". Ekkor a rablás komolysága végleg eltűnt az irónia hatására, és a történet még szórakoztatóbb fordulatot vett.
Ahogy közeledik Halloween, egyre inkább elárasztanak minket a tolvajokat megjelenítő jelmezek, amelyek már nem a bűn mivoltát hangsúlyozzák, hanem inkább az "anti-hős" esztétikáját ünneplik. Az online közönség sokszor nem a bűn elrettentő következményeit észleli, hanem a kreativitás kifejeződését - így a tolvajok néhány nap alatt kollektív kulturális ikonokká avanzsálnak.
A kommentfolyamokban gyorsan teret hódított az a narratíva, amely ironikusan a "lopás normalizálásáról" beszél, hiszen a Louvre-gyűjtemény is a gyarmatosítás idején elhurcolt műtárgyakra épül. Bár az elrabolt ékszerek Napóleon és Eugénia császárné kollekciójából származtak, a "lopottól lopni" eszme mégis egy visszatérő motívummá vált. Ahogy egy kommentelő fogalmazott: "normalizáljuk, ha olyan dolgot vesznek el, ami már eleve lopott." A magyar TikTok szcéna is reagált az eseményekre, és elindultak a "mit vittem volna el a Louvre-ból, ha részt vehettem volna a rablásban" típusú videók. Sőt, a Magyar Nemzeti Múzeum is csatlakozott a trendhez egy önironikus poszttal, amely történelmi párhuzamokat idézett meg.
A rablás eseménye nemcsak a közösségi média tartalomgyártóit, hanem a marketing szakembereket is kreatív gondolkodásra ösztönözte. A német Böcker cég, melynek emelője részt vett az incidensben, humoros reklámkampányt indított "When you need to move fast" (Amikor gyorsan kell cselekedni) mottóval. A kampány óriási népszerűségnek örvendett, milliós nézettséget hozva, de a közönség reakciói megoszlottak: sokan zseniális marketingfogásnak tartották, míg mások ízléstelennek vélték a dolgot. A vállalat magyarázata pedig egyszerű volt: mivel senki sem sérült meg, miért ne lehetne humorral kezelni a szituációt?
A közösségi média reakciói egy olyan értelmezési keretet teremtettek, amelyben a rablás elveszti bűn jellegét, és szinte kulturális performansszá válik. A császári ékszerek az "elitet", a tolvajok pedig a "nép gyermekét" jelenítik meg ebben az értelmezésben: a furfangos, ravasz hétköznapi embert, aki túljár a hatalom eszén, és megszerzi a "jussát". Bár semmi sem utal arra, hogy a tolvajok bármilyen társadalmi igazságossági szándékkal cselekedtek volna, a kommentfolyamok Robin Hood-i mítoszt ácsoltak köréjük. Egyben furcsa és teljesen 2025-ös hangulatúak a reakciók, az elit vs. "nép gyermeke" narratíva, a no judgement és elismerő kommentek, a Halloween-jelmezek, a TikTok-videók és a "Louvre"-jelszó abszurditása mind egy az irányba mutatnak - ha valami elég látványos és kellően abszurd, könnyen relativizálhatóvá válik. Nincs ebben erős morális állásfoglalás, mégis felveti a kérdést, hogy milyen közhangulatban élünk, meddig válhat viccessé egy bűncselekmény és mit gondolunk ezek viszonylagosságáról?
