Fedezd fel a kert csodáját: a gesztenyeízű Hokkaido tök! Ez a különleges zöldség nemcsak ízletes, hanem szemet gyönyörködtető is, hiszen élénk narancssárga héja és húsos belseje az őszi táj varázsát idézi. A Hokkaido tök íze édes, diós jegyekkel gazdagíto
A közkedvelt, narancsszínű sütőtökfélék közül kiemelkedik a kanadai sütőtök (Cucurbita maxima var. Hubbard), amely kisebb méretével és édes, lisztes állagú húsával varázsol el bennünket. Habár a neve Kanadára utal, valójában Dél-Amerikából származik, ahonnan először Észak-Amerikába, majd később Európába is eljutott.
Hazánkban leginkább "Hokkaido" vagy "narancs" néven ismert tökfajták népszerűsödtek, azonban a kifejezés egyéb, hasonló megjelenésű, élénk narancsszínű tökök széles spektrumát is magában foglalja.
A kanadai sütőtök különleges varázsát a kisebb mérete adja, ami általában 1-2 kg-ra tehető. A vékony héja lehetővé teszi, hogy akár hámozatlanul is süssük, így időt és energiát spórolhatunk. Húsa rendkívül édes és gesztenyés ízvilágával igazi ínycsiklandó élményt nyújt. Nem csupán sütéshez tökéletes, hanem krémlevesek, pürék, gyermekek számára készült ételek és vegetáriánus fogások alapjaként is megállja a helyét, gazdagítva ezzel a konyhánkat.
Emellett a tárolás szempontjából is kiemelkedő: hűvös és jól szellőző helyen akár 3-5 hónapig megőrzi frissességét, így a szezon végén is értékes alapanyagként szolgálhat.
A kanadai sütőtök egy meleg- és napfényigényes növény, amely legjobban laza, tápanyagokban gazdag talajban fejlődik. A vetést általában április végén vagy május elején célszerű elvégezni, fészekbe ültetve. Fontos, hogy minden egyes növény számára elegendő teret biztosítsunk – legalább 1,5-2 méter sortávolságot érdemes tartani. A komposzttal gazdagított föld és a rendszeres öntözés nagyban hozzájárul a növény egészséges fejlődéséhez, bár a sütőtök rövidebb aszályos időszakokat is képes jól elviselni.
A hosszú tenyészidő (120-140 nap) miatt korai kiültetéssel, előneveléssel vagy fólia alatti hajtatással érdemes próbálkozni.
A leggyakoribb veszélyt a lisztharmat, a levélmozaik vírus és a talajból támadó gombás betegségek jelentik. Fontos a vetésforgó, a megfelelő tőtávolság, és a rendszeres levélállapot-ellenőrzés. A terméseket szeptember végén-október elején, a teljes beérés után, a kocsány megfásodása és a héj keményedése után érdemes szedni. Sérülésmentesen, száraz időben betakarítva hosszabban eltartható.
A kanadai sütőtök nem csupán a mezőgazdasági tájak ékessége, hanem a kiskerti vegyes ágyásokban is remekül megterem. Dekoratív levelei és vibráló színű gyümölcsei igazi látványosságot nyújtanak, így esztétikai szempontból is megéri ültetni. Emellett tápláló élelmiszerként is megállja a helyét: gazdag rostokban, béta-karotinban, B-vitaminokban és antioxidánsokban, így az egészségtudatos táplálkozás szerves részévé válhat.
