A Wittenbergi kaputól egészen a Dráva partjáig terjedő táj a reformáció gazdag örökségének tanúja. Ezen az úton nem csupán történelmi helyszínek, hanem a hit és szellemiség átalakulásának nyomai is fellelhetők. A reformáció nem csupán vallási mozgalom vol
1517. któber 31-én Luther Márton német Ágoston-rendi szerzetes 95 tételben fogalmazta meg bírálatát az egyház visszaéléseiről, és kifüggesztette azokat a wittenbergi vártemplom kapujára.
A tézisek a búcsúcédulák árusítását, a bűnök pénzen való megváltását és a búcsúval kapcsolatos visszaéléseket ítélték el. A pápa ezért kiátkozta, majd Luthert a birodalomból is kiközösítették. III. Frigyes szász választófejedelem Wartburg várában biztosított számára menedéket, ahol 1522-ben németre fordította az Újszövetséget. Tanai hamar elterjedtek, és két nagy protestáns irányzat formálódott: az evangélikus, Luther vezetésével, valamint a református, Kálvin János genfi reformátor eszméire épülve.
A reformáció hatásai messze túlnyúltak Németország határain: a hitújítás tanai eljutottak a Dél-Dunántúlra is, ahol Sztárai Mihály lett a mozgalom meghatározó alakja. A drávasztárai születésű pap 1526-ban még ferences szerzetesként vett részt a mohácsi csatában, majd a vereség után ismerkedett meg Luther tanaival. 1528-ban elhagyta rendjét, és az új hit hirdetésébe kezdett. 1544-től Baranyában és Szlavóniában egyházszervező munkát folytatott, hét esztendő alatt mintegy százhúsz gyülekezetet alapítva. Tevékenysége a török hódoltság alatt elnéptelenedett katolikus egyházi struktúra helyét pótolta.
Az anyanyelvű igehirdetés és a közvetlen, személyes vallásgyakorlat vált a vallási élet középpontjává. A protestáns felekezetek elutasították a szentek tiszteletét és ábrázolását, ennek következtében templomaik díszítése mérsékelt maradt. A Dél-Dunántúlra jellemző, kazettás mennyezetű templomok, melyeket gazdag virágmotívumok díszítenek, e puritán hitvilág művészi örökségét őrzik, hűen tükrözve a szimbolikus értékeket mind a mai napig.
