A mesterséges intelligencia nem képes minden kihívásunkat megoldani.

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio vélemények kapnak teret. A cikkek a szerzők egyéni nézeteit tükrözik, amelyek nem mindig felelnek meg a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontjának. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A publikált írásokat itt találja meg.

A mesterséges intelligencia körüli, szinte már elviselhetetlenné vált médiavisszhang elől lehetetlen elmenekülni. A technológia rohamos fejlődése olyan irányt vesz, amely nem csupán izgalmat kelt, hanem mély félelmeket is ébreszt bennünk a jövőnket illetően. Az emberek egyre inkább úgy érzik, hogy a változások elkerülhetetlenek, és ez a kettősség feszültséget generál a mindennapjainkban.

Az iparág éllovasaiként ismert vállalatok lenyűgöző tőzsdei értékelései azt mutatják, hogy a piacok határozottan hisznek abban, hogy egy új technológiai forradalom van kibontakozóban.

Mégis újra kellett átgondolnom a saját nézőpontomat. Közgazdászként az utóbbi években úgy vélem, hogy a mesterséges intelligencia területén megjelenő forradalmi újítások összességében kedvező hatással lesznek a társadalomra. Pályafutásom során mindig is azt tapasztaltam, hogy az új technológiák bevezetésekor a várakozásokkal ellentétben a pesszimista előrejelzések, amelyek tömeges munkanélküliségi válságot ígértek, sosem bizonyultak helytállónak. Ezért alapvetően úgy gondoltam, hogy most sem várható más. Ráadásul a mesterséges intelligencia komoly előnyöket nyújthat a nyugati országok számára, amelyek számos kihívással néznek szembe, mint például a munkaerő gyors elöregedése, a bevándorlás ellen irányuló politikai reakciók, vagy az egyre fokozódó államadósság terhei.

A szakterület legképzettebb szakértői gyakran felhívják a figyelmemet arra, hogy nem igazán értem, milyen megdöbbentően gyorsan fejlődik a mesterséges intelligencia. Nem voltam tudatában annak, hogy ez a technológia mennyire kockázatos lehet, különösen, ha eljut arra a szintre, ahol képes lesz saját döntéseket hozni emberi irányítás nélkül. Hasonlóképpen, ha az MI a rossz kezekbe kerül – akár bűnszervezetek, akár lázadó államok által –, komoly politikai és társadalmi zűrzavart idézhet elő.

A technológia előállítása és üzemeltetése szintén jelentős költségekkel jár. Nemrég tanúi lehettünk, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, látogatást tett az Egyesült Királyságban. E látogatás során a fényűző ünnepségek mellett különösen fontos szerepet kapott az adatközpontok és az azok működtetéséhez szükséges energiahálózatok fejlesztésére irányuló befektetések előmozdítása.

Tekintve a példátlan piaci értékeltségeket és az elképesztő nagyságrendű összegeket, fel kell tennem a kérdést: mi is pontosan a cél?

Ha a mesterséges intelligencia, minden nyilvánvaló ereje ellenére, nem tud érdemben hozzájárulni legnagyobb problémáink megoldásához, akkor mindez mire volt jó? Értem, miért szeretnék a vezető cégek tulajdonosai, hogy minden más vállalkozás is bevezesse az MI-t. De ez még nem jelenti azt, hogy a technológia segíteni fog a társadalmaink előtt álló legnagyobb és legmakacsabb kihívások kezelésében.

A magánszektor munkaadói számára az MI integrálása a munkaerőköltségek optimalizálásába szinte magától értetődő választásnak tűnik. A közgazdászok többsége örömmel látná, ha a vállalatvezetők végre kilépnének abból a megszokott gondolkodási keretből, amely az "olcsó és rugalmas munkaerő" keresésére összpontosít.

Az Egyesült Királyság esetében a termelékenység növekedése a 2008-as pénzügyi válság óta viszonylag stagnál, és ha mélyebbre ásunk az adatokban, kiderül, hogy a közszolgáltatások kulcsfontosságú szereplők ebben a folyamatban. Bár az NHS (Brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat) termelékenységének javításáról sokat beszélnek, a valóságban ez a téma nem kapja meg azt a prioritást, amit megérdemelne.

Amikor 2023-ban részt vettem a független Times Health Commission munkájában, gyakran kellett megkérdőjeleznem azt a széles körben elterjedt nézetet, hogy bármilyen ajánlásunk is születik, az egészségügyi kiadások GDP-arányosan elkerülhetetlenül emelkedni fognak. De vajon miért lenne ez szükségszerű? Az 1970-es évek végén az egészségügyi kiadások aránya hasonló szinten mozgott, mint az oktatásé – mindkettő körülbelül 5%-ot képviselt. Ma viszont a helyzet drámaian megváltozott: az egészségügyi kiadások már a GDP mintegy 12%-át teszik ki, ami több mint kétszerese az oktatási költségeknek.

Közgazdászi nézőpontból ezek a trendek meglehetősen zavarba ejtőek. Ha valami, akkor az oktatásra szánt forrásoknak kellene nagyobb arányban emelkedniük, mint az egészségügyi kiadásoknak. A jól képzett fiatalok nem csupán a jövő munkaerejének hatékonyságát növelik, de képesek egészségesebb döntéseket is hozni, ami hosszú távon pozitív hatással van a társadalom egészére.

Emellett az egészségügyi szektorban talán egyszerűbb a termelékenység növelése, mint az oktatás területén.

A helyzet még aggasztóbbá válik, ahogy az egészségügyi kiadások folyamatosan emelkednek; ez a növekedés más területeken is elkerülhetetlen megszorításokat eredményez, kivéve, ha nem kerülnek bevezetésre újabb jelentős adóemelések. A brit Költségvetési Felelősségi Hivatal (Office for Budget Responsibility) sötét jövőképet fest a 2050-es államadósságról, hacsak nem lépünk fel hatékonyan az NHS, a szociális ellátások, a közpénzből finanszírozott nyugdíjak és egyéb szociális szolgáltatások védelme érdekében.

Ezért ajánlom a közpolitikai döntéshozóknak, az iparági vezetőknek és másoknak azt, hogy dolgozzanak ki egy komoly, világos, bizonyítékokon alapuló tervet annak biztosítására, hogy a mesterséges intelligencia valóban hozzájáruljon a termelékenység növekedéséhez ott, ahol arra a legnagyobb szükség van. Nem feltétlenül lesz könnyű, de ha ennyi agy- és tehetség összpontosul a technológia fejlesztésére, bizonyára valaki képes lesz rájönni, hogyan lehet azt valóban jó célra fordítani.

Jim O'Neill az Egyesült Királyság pénzügyminisztériumának korábbi államtitkára és a Goldman Sachs Asset Management korábbi elnöke.