XIV. Leó pápa véleménye szerint a békés és harmonikus társadalom fundamentuma a család.
Nyilvánvaló, hogy a társadalmi kihívások kezelésére irányuló eszköztárban a két pápa között számos folytonosság figyelhető meg. Ilyenek például a szinodalitás, a párbeszéd fontossága, a "hidak építése" koncepciója, valamint a modern technológiákra való reflektálás, beleértve a mesterséges intelligencia kérdéseit is.
A rövid távú folytonosságon túl értelemszerűen merül fel a névelőd, XIII. Leó is, akire már többször utalt a jelenlegi egyházfő. Május 10-én, két nappal megválasztása után kijelentette: "Névválasztásomnak több oka is van, de elsősorban az, hogy XIII. Leó pápa a Rerum novarum kezdetű történelmi enciklikájával a szociális kérdéssel foglalkozott az első nagy ipari forradalom összefüggésében; az Egyház pedig ma mindenkinek felajánlja az ő szociális tanításának örökségét, hogy válaszoljon az újabb ipari forradalomra és a mesterséges intelligencia jelentette fejlődésre, melyek új kihívásokat állítanak elénk az emberi méltóság, az igazságosság és a munka védelmét illetően."
Május 16-án a diplomatáknak tartott beszédében újból napirendre került az első szociális enciklika, amely az egyenlőtlenség és igazságtalanság felszámolásának szükségességét hangsúlyozza. A szónok most már kifejezetten a politikai vezetők megbízatására is utal: "A kormányzás felelősségét viselő személyeknek az a feladatuk, hogy harmonikus és békés civil társadalmakat építsenek. Ezt a legjobban azzal érhetjük el, ha a férfi és nő stabil szövetségére épülő családba fektetünk be, amely, bár kicsi, mégis a civil társadalom alapját képező valós közösség." XIV. Leó tehát ragaszkodik a katolikus nézőponthoz a család "természetét" illetően, amelyet számos irányból megkérdőjeleznek. Emellett észleli, hogy
hogy a (poszt)modern társadalom kihívásai ellenére a családok szerepe kulcsfontosságú marad. Az állandó rohanás és a digitális világ hatásai nemcsak a közvetlen kapcsolatok minőségét befolyásolják, hanem egyfajta lelki ürességet is generálnak, amely a családokban is megjelenik. XIV. Leó szavaiból világosan kiderül, hogy a hagyományos kapcsolatok – különösen a családi kötelékek – erősítése segíthet a magány és az elszigeteltség ellen. Ezen a ponton a családoknak nem csupán védelmi szerepük van, hanem aktívan hozzájárulhatnak a közösségi összetartozás érzésének helyreállításához, amely elengedhetetlen a mai világ komplex problémáinak kezeléséhez. Az üzenetei alapján tehát egyértelmű, hogy a családok nem csupán a múlt örökségét hordozzák, hanem a jövő reményeit is.
Természetesen - tudatosan képviselve a legszélesebben értett katolicizmust - XIV. Leó utal az emberiség családjára is. A diplomatákkal a családiasság légkörét kívánja megteremteni, ugyanis a "diplomáciai közösség a népek egész családját képviseli". Ebben a formában, beszédét lezáró áldása tekinthető a népek egész családja feletti áldásnak.
