Villáminterjú Szász Hargitával: Elképzelés és valóság - a nők párhuzamos figyelme A nők képessége, hogy egyszerre több feladatra is koncentráljanak, mindig is lenyűgözte a társadalmat. Szász Hargita, a téma szakértője, ebben a villáminterjúban osztja meg

Szász Hargita, a Kötelék és a Háromszázhatvanöt című kötetek szerzője, mint kommunikációs tanácsadó, sokak számára már ismerős név. Több mint tíz éve tért vissza Bukarestből Csíkszeredába, és most úgy érzi, hogy végre otthonra talált. Ez alkalommal ő osztotta meg válaszait a Proust-féle kérdéssorral.

Reggel korán, körülbelül fél 7 tájban, a kisfiam gyengéd érintésével ébredtem, miközben az arcomat simogatta. Meseolvasással, összebújással és egy hatalmas pohár víz csillapító frissességével indítottuk a napot.

Ki az a jelenlegi élő személy, akinek a tehetségét és elkötelezettségét a legnagyobb tisztelettel figyeled?

- Édesanyám. Az ő kitartása és áldozatvállalása példaértékű, mindennapjaimban inspirálóan hat rám. Az esze, amellyel mindig megtalálja a legjobb megoldásokat, és a szépérzéke, ami minden körülményt képes varázslatosabbá tenni, lenyűgöző. Azt, hogy...

A végtelenségig tudnám sorolni.

- Mi az a tulajdonság, amit a legjobban értékelsz egy férfiban?

- Azt, ha mindenben társ. Mindennapokban, kalandokban, örömben, bánatban.

A nőiesség legszebb vonása, amit a leginkább csodálok, az empátia. Az a képesség, hogy megértse és átérezze mások érzéseit, különlegessé teszi őt. Az empatikus nők képesek hídakat építeni az emberek között, és a világot színesebbé, gazdagabbá varázsolják. Ez a tulajdonság nemcsak a kapcsolatokban, hanem a közösségben is erőt ad, és inspiráló példát mutat számunkra.

- Az, hogy egyszerre több dologra tud figyelni. Minden nő, kivétel nélkül. Lenyűgöző.

Gyakran előfordul, hogy bizonyos szavakat vagy kifejezéseket túlzottan használunk a mindennapi beszélgetéseink során. Például az „igazából”, „tényleg”, vagy „szóval” kifejezések hajlamosak sokszor megjelenni. Ezek a szavak könnyen beépülnek a szóhasználatunkba, és néha észre sem vesszük, hogy ismételjük őket. Érdemes tudatosan figyelni a beszédünkre, hogy változatosabb és színesebb legyen a kifejezésmódunk.

- Valóban szükséges egyet kiválasztani? Egy elhagyatott kastély, a nap meleg fénye és egy szeretetteljes ölelés.

Nagytatám vasárnap déli kávéja mindig is különleges rituálé volt. A napfény átsütött a konyha ablakán, miközben ő a régi, kopott asztalnál ült, és a gőzölgő csésze mellett mesélte el ifjúságának kalandjait. A zene lágyan szólt a háttérben, és ahogy a dallamok eljutottak hozzánk, úgy tűnt, mintha a Meseautó is egy fenséges táncra hívna minket. A kávé illata összeforrt a nosztalgiával, s az emlékek táncoltak velünk, mintha minden kortyban ott rejtőzött volna a múlt varázsa.

Ha lehetőségem lenne megváltoztatni egy dolgot magamban, talán a türelmemet választanám. Néha nehezen viselem a várakozást, és hajlamos vagyok azonnali megoldások keresésére. Ha képes lennék jobban elfogadni a dolgok menetét, valószínűleg nyitottabb lennék az új tapasztalatokra és a tanulásra is. A türelem nemcsak a saját fejlődésemet segítené, hanem a környezetemre is pozitív hatással lenne.

Szeretném elsajátítani, hogyan állíthatom fel a saját határaimat. Gyakran hajlamos vagyok túlságosan empatikusnak, elfogadónak és odaadónak lenni, legyen szó a munkámról vagy a személyes kapcsolataimról.

Hol lenne az a hely, ahol a legszívesebben élnél?

- Pontosan ott, ahol most élek. Esetleg egy panorámás házban az erdő közepén.

- Scarlett O'Hara az Elfújta a szélből. Egy polgárháború kellős közepében találja magát, hatalmas veszteségek érik, rengeteget hibázik, de hihetetlen ereje van, és mindenből feláll. Elképesztő.

A mottóm az, hogy „Minden nap egy új lehetőség a fejlődésre.” Ezzel a gondolattal igyekszem minden kihívást pozitívan megélni, és folyamatosan tanulni az élet adta tapasztalatokból.

- Better done than perfect. Avagy jobb megcsinálni, mint a tökéletességre várni.