Vajdaság Mosolya helyett inkább a vajdaságiak nevetése.

Vajdaság Mosolya helyett inkább a vajdaságiak gúnyolódása dominál. Jelenleg kampány van, de a választások még odébb vannak.

A legkevésbé is figyelmes szemlélő is észlelheti, hogy a közelmúltban lebonyolított bácskai és bánsági elnöklátogatás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A köztársasági elnök eseményeire érkező hűséges támogatók száma annyira csekély volt, hogy szabadtéri rendezvény tartására gyakorlatilag nem volt lehetőség. A zárt térben zajló programokon részt vevők számát csak akkor lehetett „tömegnek” nevezni, ha a videokamera kezelője igazán ügyes volt a felvételek készítésekor.

Később, az államiság ünnepének kezdetén örömteli bejelentésként érkezett a hír, hogy 1.800 autóbusz indult útnak – valószínű, hogy ezek közül sok a semmibe veszett. Az utasok, köztük a Boszniai Szerb Köztársaságból érkezőkkel, sajnos nem tudták elérni a várt 130.000 fős létszámot, dacára annak, hogy az államelnök szerint "milyen sokan voltak". A külföldről támogatott ellenfelek azonban gúnyosan kijelentették, hogy még 25.000 fős tömeg sem gyűlt össze.

Kimondhatjuk, nem úgy sikerült, ahogyan az államfő - na meg Móricka is - elképzelte, ezért kellett folytatni megújult erővel az országjárást, de most már Közép-Szerbiában. Erről számolt be az országos lefedettségű média, de még az olyan függetlenek, mint a Szabad Magyar Szó is. Nem szándékozok foglalkozni a kiépített utak hosszával, mivel sok közülük a "semmiből vezet a semmibe". Azonban nem tudom elfelejteni azokat a "híres" útszakaszokat, amelyeket a "kiemelkedő" szaktudás eredményeként kétszer - de volt olyan, amelyet többször is - aszfaltburkolattal kellett ellátni.

A szerb építészet egyik "legnagyobb csodája" nem más, mint az a lenyűgöző alagút, amelynek ünnepélyes megnyitója után derült ki, hogy a nagyobb magasságú teherjárművek, valamint valamennyi vasúti szerelvény képtelen bejutni az építménybe. Nyilvánvalóan nem szeretnék kötözködni, de ha mégis tenném, akkor azt is megkérdezném, miért nem tájékoztatta az elnök a közvéleményt arról, hogy hány és mely útszakasznak van érvényes használati engedélye. Ezt azért lenne érdemes tudni, mert a Belgrád és Szabadka közötti vasútépítési projekt dokumentációjából éppen ez, és számos más fontos információ is hiányzott.

Érdekes módon, a Tisza menti és bánsági látogatása során egy szót sem ejtett a vajdasági közlekedés fejlesztéséről. Pedig érdemes lett volna megemlíteni a Vajdaság Mosolyának nevű projektet – ami nekem inkább a "vajdaságiak kinevetése" elnevezésre hasonlít, hiszen ennek megvalósítása csupán annyit ér el, hogy a még tömbben élő magyarokat és horvátokat egy gettóba zárja. Ki az, aki az északibb területekről ezen az útvonalon eljutna Romániába, amikor mindezt sokkal egyszerűbben megteheti Magyarország érintésével, anélkül, hogy bejárná fél Vajdaságot? Be kell vallanom, hogy ha véletlenül mégis elkészül ez a szinte céltalan, grandiózus projekt, az talán csak a horvát teherfuvarozóknak lenne kedvező, mivel rövidebb úton juthatnának el céljaikhoz. De még ez sem biztos, hiszen a román határellenőrzés megszűnése miatt valószínűleg inkább a hosszabb, kényelmesebb utat választják, mivel az EU-n belüli utazás során nem akarnak a kétszeri határellenőrzés "örömeivel" szembesülni. Ráadásul egyetlen várható útfejlesztés maradt, ami a Belgrád-Nagybecskerek-Újvidék szakasz, amely a három nagyváros számára fontos, de a kisebb települések számára csak bosszúságot hoz, hiszen az elmúlt évtized során a települések közötti utakat nemcsak hogy nem fejlesztették, de még javítani sem volt hajlandó senki. Erről a legjobb példa az elnöki gépkocsi kerekének esete Elemérnél!

Valószínű azért, mert immár örülni kellene a Szerbia és Magyarország közötti együttműködés fejlődésének, de nincs kizárva az sem, hogy kihatott mindenre a lezuhant előtető ténye is, amikor az elnök a Vajdaságban járt, "megfeledkezett" a térség vasúti közlekedéséről. Pedig illene tudni, hogy a XIX. század végén és a XX. század elején pont az Osztrák-Magyar Monarchiában a Magyar Királysághoz tartozó Délvidék - de csak Zimonyig - rendelkezett Európa legfejlettebb vasúti hálózatával. Tény, hogy a titói Jugoszlávia foglalkozott utoljára a vasút fejlesztésével, a későbbiek pedig itt-ott történt javítgatásával, majd 2010-et követően - azaz a Vučić nevével fémjelzett korszakban - "óriási eredményt" értek el mindennek a szinte teljes felszámolásával.

Az eddig elmondottak alapján arra lehet következtetni, hogy a hatalom szándékában áll egy ideiglenes kormány létrehozása, amelynek kizárólag az lenne a feladata, hogy előkészítse az előrehozott választásokat Szerbiában. Most nem foglalkozom azzal, hogy az elnök erre sem jogosult, de ne felejtsük el, hogy a hatalmi pártok mindegyikében az államfő engedélye nélkül senki sem tehet semmit, még csak lélegzetet sem vehet. Ezt támasztja alá Vučić magyar férfi - P. B. - és női - V. A. - hangjának szinkronizálása is, amely jól mutatja, hogy még ez a kis pártocska is mesterien végezte el az államfői beszédek szinkronizálását.

VMDK: Pásztor Bálint Aleksandar Vučić magyar hangja

A feljebb leírt forgatókönyvet, vagyis az ideiglenes kormány megalakítását és a választások kiírását igencsak nehezen lenne képes megvalósítani, mert véghezvitelekor számíthat az állam minden funkciójának blokádjára, ami miatt a hatalomnak két lehetősége marad, vagy erőszakot alkalmaz, de ennek beláthatatlanok a következményei, vagy pedig eleget tesz az egyetemisták követeléseinek, amit egyre inkább támogatnak az ellenzéki pártok is, átmeneti, szakértői kormányt alakítanak, amelynek feladata az új választások szabályainak megalkotása, majd megvalósítása.