Több mint 650 éves cipők és fegyverek bukkantak fel egy madárfészek rejtélyes mélyén.

Spanyol kutatók rendkívüli felfedezést tettek, amikor saskeselyű fészkeket vizsgáltak meg a Pireneusokban. A madarak több évszázadon át hordtak emberi tárgyakat fészkeikbe, köztük 650 éves cipőket, nyílvesszőket és bőrműveket - így fészkeik természetes múzeumokká váltak.

Sokan már tanúi voltak annak, ahogy madarak műanyag zacskók darabkáit vagy papírhulladékot gyűjtenek a fészkeikhez. Ez a jelenség meglehetősen elterjedt a madárvilágban, de bizonyos nagyobb testű fajok, mint például egyes keselyűk, sasok és sólymok, igazán figyelemre méltóak. Ők ugyanis képesek évszázadokon keresztül ugyanazt a fészket használni, amennyiben az kellően védett helyre került megépítésre. Ez a tartós kapcsolódás a fészkükhöz nem csupán a madarak alkalmazkodóképességét mutatja, hanem a környezetük iránti mélyebb kötődést is.

A saskeselyű (Gypaetus barbatus) viselkedése rendkívül jól dokumentált, különösen a fészeképítési szokásaik terén. Ez a különleges, veszélyeztetett madárfaj sziklabarlangokba és sziklapárkányokra helyezi el fészkét, leggyakrabban az európai hegyvidékek festői tájain, elsősorban a Pireneusokban. Ezek a helyszínek általában száraz klímával bírnak, különösen a barlangokban, ami ideális környezetet biztosít a különféle tárgyak hosszú távú megőrzéséhez.

Spanyol kutatók több mint egy évtizede lehetőséget kaptak arra, hogy 12 ilyen fészket részletesen megvizsgáljanak. Tanulmányukat az Ecology szakfolyóiratban publikálták, meglepő eredményekkel.

2008 és 2014 között alapos kutatások zajlottak Dél-Spanyolországban, ahol több mint 50, kiváló állapotban megőrződött saskeselyű fészket tanulmányoztak. Ezek a fészkek olyan területeken találhatók, ahol a faj körülbelül 70-130 éve eltűnt. A kutatók a 12 fészket rétegről rétegre elemezték, a megszokott régészeti módszereket alkalmazva, hogy mélyebb betekintést nyerjenek a saskeselyűk élőhelyének múltjába.

A kutatók évszázadok óta gyűjtögetnek keselyűtojáshéjat, zsákmánymaradványokat és fészekanyagot, hogy feltárják a múlt titkait. E kutatás során 226 olyan tárgyra bukkantak, melyeket emberek alkottak vagy használtak. E különleges leletek nemcsak a régió egykori ökoszisztémáiról adnak képet, hanem az ott élő emberi kultúrák gazdagságát is tükrözik.

A gyűjtemény rendkívül változatos: eszpartófűből készült parittya, cipők, számszeríjnyílvessző, díszített juhbőr és fa lándzsa is került elő. A legmeglepőbb azonban az, hogy néhány tárgy több mint 600 éves volt a radiokarbonos kormeghatározás szerint. Az egyik cipő körülbelül 675, míg a díszített bőr csaknem 650 éves lehet. A kormeghatározás széles időintervallumot tárt fel: egy kosárdarab például "csak" 150 éves.

A kutatók megállapítása szerint a saskeselyű-fészkek szilárd felépítése és kedvező elhelyezkedése - melyek védett helyeken, például barlangokban és sziklafalakon találhatók, stabil hőmérsékleti viszonyokkal és alacsony páratartalommal - természetes múzeumként funkcionálnak, így kiválóan megőrzik a történelmi anyagokat.

Az emberi tárgyak mellett a kutatók összesen 2117 csontot, 86 patát, több mint 80 bőr- és szőrmaradványt, valamint 43 tojáshéjat is felfedeztek. A kutatócsoport véleménye szerint ezek az eredmények értékes betekintést nyújthatnak az étrendi szokások alakulásába, a múlt környezeti viszonyaira, valamint az akkoriban létező vadon élő és háziasított állatfajok életére.

A fészkek kiváló módszerek az ökológiai folyamatok, a biodiverzitás alakulása és a környezeti változások tanulmányozására. Ezen túlmenően, az általuk nyújtott adatok értékes támogatást nyújthatnak az élőhelyek rehabilitációjában és a fajok visszatelepítési kezdeményezéseiben.