Szerbia szerepe az európai autóipar jövőjében? Egy különleges ásvány, amely a Superman kristályához hasonlít, kulcsszerepet játszhat ebben a folyamatban.

Az elektromos járművek lítiumion-akkumulátorainak iránti globális kereslet robbanásszerű növekedése komoly lökést adott az európai gyártásnak. Közép- és Kelet-Európában egyre nagyobb volumenű beruházások figyelhetők meg az akkumulátorok és elektromos járművek előállítása terén, ahol az ázsiai cégek kulcsszereplőkké váltak. Ezek a vállalatok főként az Európai Unió tagállamaiban keresnek befektetési lehetőségeket, azonban Szerbia is egyre inkább vonzó célponttá válik, még akkor is, ha az ország nem tagja az EU-nak.

A szerb kormány elkötelezett az elektromos autók gyártásának hazai ellátási láncának fejlesztése mellett. Ennek érdekében számos intézkedést hozott, amelyek célja az elektromos járművek és akkumulátorok gyártásához szükséges kedvező üzleti környezet kialakítása. A kormány többek között vissza nem térítendő pénzügyi támogatásokkal, adókedvezményekkel, valamint az állami tulajdonú vállalatoknál a fejlesztésekhez szükséges hitelfelvételi lehetőségekkel segíti elő a szektor növekedését, hasonlóan a magyarországi gyakorlatokhoz.

Ennek nyomán az utóbbi időszakban jelentős számú beruházás áramlott az ország területére.

Az Európában propagált stratégiai autonómia miatt több országban szóba került a lítiumlelőhelyek kiaknázása. A brit-ausztrál Rio Tinto vállalat 2004-ben fedezte fel a Jadar folyó mellett, a nyugat-szerbiai Loznica város közelében található, lítiumban és bórban gazdag jadarit ásványt. Az itteni lelőhely két ásványt tartalmaz: jadaritot (LiNaSiB3O7(OH)) és searlesitet (Na(H2BSi2O7)). Ezeknek az ásványoknak lényegesen magasabb a szilícium-dioxid-tartalma, mint más bórtartalmú ásványoknak. Ezen ásványok hiánya más ismert lelőhelyeken azt jelzi, hogy a jadari lelőhely egyedi előfordulású, amely ún. atipikus mineralizációs folyamatok révén jött létre.

A lelet rendkívül különleges, hiszen 2007-ben a BBC hírt adott arról, hogy a Szerbiában felfedezett ásvány összetétele pontosan megegyezik Superman híres kriptonitjával.

A földtani kutatásoknak köszönhetően a világon mért és jelzett lítiumkészletek az elmúlt időszakban folyamatosan növekedtek, jelenleg mintegy 105 millió tonnát tesznek ki. Az Amerikai Földtani Intézet 2024-es adatai szerint az öt legnagyobb lítiumkészlettel rendelkező ország Bolívia, Argentína, az Egyesült Államok, Chile és Ausztrália. Szerbia 1,2 millió tonna lítiumkészletével, Németország (3,8 millió tonna) és Csehország (1,3 millió tonna) mögött a 12. helyen szerepel. Még ha Szerbia nem is áll az élen, de az európai lítiumkészletek tekintetében előkelő helyet foglal el.

Bár a projekt végső határidejének meghatározása egyelőre nem teljesen világos,

A jadari bánya várhatóan 2028-ra megkezdheti működését. Ha a projekt sikeres lesz, Szerbia új lehetőségeket nyithat meg a lítiumpiac területén.

A tervezett projekt három kulcsfontosságú termék, nevezetesen borátok, lítium-karbonát és nátrium-szulfát előállítását célozza meg. A Rio Tinto nyilatkozata szerint a bányászati tevékenység során a munkavállalók 90%-ának származása Szerbiából várható. A projekt kivitelezéséhez jelenleg 2,55 milliárd dolláros költségkeret áll rendelkezésre, és a várakozások szerint körülbelül 1300 szakképzett munkahely jön létre.

A projekt részletei még mindig homályosak, és a megvalósítás körüli bizonytalanságok sokasága övezi. A beruházás, amely magában foglalja a földalatti bányát, a feldolgozóüzemet és egy ipari hulladéklerakót, számos kifogást váltott ki az érintett felek és a szakmai közélet képviselői részéről. Ezek a kritikák több szakmai és társadalmi fórumon is megfogalmazódtak. A tisztázatlan részletek és a feszültséget szító társadalmi ellenállás következtében 2022-ben a korábban a projektet támogató Vučić-kormány visszalépett, és a hatóságok törölték az engedélyeket. 2024 júliusában azonban a szerb alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a projektet leállító korábbi rendeletet, ezzel újra lehetőséget adva a Rio Tinto számára, hogy folytassa a lítiumbánya fejlesztéséhez szükséges lépéseket.

A Rio Tinto, látva a társadalom ellenállását, közleményben próbálta meg cáfolni a beruházással kapcsolatos veszélyeket. Felvázolta az olyan környezeti problémák kezelésére vonatkozó terveit, mint a víz- és levegőszennyezés, valamint a hulladékgazdálkodás. A vállalat elkötelezettnek mondja magát a helyi ökoszisztémákra gyakorolt hatások minimalizálása mellett, és bejelentette, hogy több környezeti hatásvizsgálatot fog végezni. A befejezett környezeti hatásvizsgálatok azonban továbbra is hiányoznak. Ezekre a hatástanulmányokra a további engedélyek megszerzéséhez, valamint a biológiai sokféleséggel, a vízkészletekkel és a földhasználattal kapcsolatos kifogásokra adott válaszok jóváhagyása miatt van szükség. Biztató, hogy amíg a hatástanulmányok nem készülnek el, a Jadar-projekt jövője bizonytalan marad.

A beruházás mellett nem csupán a brit-ausztrál vállalat állt ki, hanem a londoni központú Ergo Strategy Group is. A 2023-ban készült tanulmány hangsúlyozza a projekt gazdasági előnyeit, amelyek további érveket szolgáltatnak a megvalósítás mellett.

A projekt megvalósítása legalább 2,55 milliárd dolláros tőkebefektetést igényel, ami Szerbia bruttó hazai termékének körülbelül 4%-át teszi ki.

A prognózisok alapján az ország gazdaságához évente körülbelül 695 millió euróval járul hozzá a projekt, ami a teljes bruttó hazai termék (GDP) körülbelül 1%-át képviseli. Fontos megemlíteni, hogy a projekt során jelentős adóbevételek keletkeznek, amelyek támogatják az államháztartást. Emellett új munkahelyek teremtésére is számíthatunk, továbbá a hazai vállalatok bevonásával egy erős helyi ellátási lánc is kialakul, amely hozzájárul a gazdasági stabilitáshoz és növekedéshez.

Az elemzés során a projekt környezeti hatásait is alaposan megvizsgálják, amelyek nem példa nélküli események Szerbiában. A tanulmány különösen figyelemre méltónak találja a 2012-es stolicei katasztrófát. Nyugat-Szerbia Stolice településén, egy 1990-ben bezárt antimonbánya környékén, 2012 májusában mindössze három nap leforgása alatt 200-250 mm csapadék zúdult a területre, ami jóval meghaladta az úgynevezett 100 éves árvizet (Nišić és szerzőtársai, 2024). A hirtelen beáramló csapadék és a telítődött hordalék következtében a keleti mező gátján szűrési problémák léptek fel, és a nem megfelelő vízelvezetés miatt a gát megrepedt. Ennek következtében a veszélyes anyagokkal szennyezett hordalék körülbelül 400 hektáros területet öntött el. A kiömlő anyagok elérték a Kostajnička folyót, majd onnan továbbhaladtak a Korenita folyóba is. Szerencsére, a katasztrófa következtében nem történt emberi áldozat.

A jadari lítiumbánya körüli feszültségek számos tömegtüntetést szültek. Az ellenállás mértéke olyan magasra nőtt, hogy 2022-ben az egyik szerb parlamenti képviselő nyilvánosan megvádolta a kormányt: Szerbia természeti kincseit külföldi érdekcsoportok számára értékesíti. 2024 júliusában pedig az Alkotmánybíróság előtt is demonstrációt szerveztek a Rio Tinto tervei ellen, jelezve, hogy a közvélemény mennyire elkötelezett a helyi erőforrások védelme mellett.

A tiltakozások nem csupán a bányászati tevékenységekkel szembeni ellenérzéseket fejezték ki, hanem markáns ideológiai álláspontok is felszínre kerültek a megmozdulások során. Ivana Stepanović 2022-es kutatása rávilágít arra, hogy a tiltakozást támogató aktivisták, ökológiai szervezetek és a tudományos közösség képviselőinek narratívája a neokolonialista elvek ellen irányuló protestálásként is értelmezhető. Ez a megközelítés tágabb kontextusba helyezi a bányászattal kapcsolatos problémákat, hangsúlyozva annak globális társadalmi és környezeti összefüggéseit.

A tüntetéseken felcsendült a "vama litijum, nama otrov" felhívás, vagyis a lítiumnak szóló igény és a méregként megélt valóság kifejezése, amely a szerb társadalom kiszolgáltatottságát tükrözi. 2024 júliusában Olaf Scholz német kancellár belgrádi nyilatkozata tovább felerősítette ezt az érzést, hiszen a beruházás jelentőségét a tiltakozók aggodalmaival szemben helyezte. E szituáció tágabb értelemben súlyosan befolyásolja az Európai Unió szerbiai megítélését, és akár az uniós integrációs folyamat iránti támogatottságra is negatív hatással lehet.

A környezetvédelmi kérdések szempontjából Đorđević és kollégái (2024) által végzett kutatás rávilágít arra, hogy a kutatófúrások már most is jelentős károkat okoztak. A fúrások során kiáramló víz magas bórkoncentrációval rendelkezik, ami súlyosan érinti a környező mezők termését. A telephely közvetlen folyásirányában található folyókban emelkedett bór-, arzén- és lítiumszintet mértek, miközben a talajminták folyamatosan túllépik a kármentesítési határértékeket. Amennyiben a bánya működése folytatódik, úgy valószínű, hogy a hulladéktárolók, a szennyvízkezelés, a zajszennyezés, a levegőminőség romlása és a fényszennyezés kapcsolatos problémák is fokozódni fognak.

A projekttel más problémák is vannak. Maga a lokáció is számos kérdést felvet (Đorđević és szerzőtársai, 2024), ugyanis az ércbányászat egy lakott és aktív mezőgazdasági területen valósulna meg, amely a világon eddig példanélküli.

A bánya és feldolgozóüzem Nyugat-Szerbia legnagyobb felszín alatti ivóvízkészletének közvetlen közelében terülne el.

Ez a helyzet különösen aggasztó, mivel a lítium előállításának folyamata egy bonyolult kémiai műveletsor, amely során számos erősen mérgező anyagot használnak, elsősorban tömény kénsavat. A bányászati tevékenység hatalmas vízfogyasztással jár, és a folyamat végén keletkező óriási mennyiségű szennyvíz komoly fenyegetést jelenthet a vízi ökoszisztémákra, mind a felszíni, mind a felszín alatti vízkészletekre nézve, különösen egy esetleges baleset során.

A projekt végrehajtása a szerb politikai tájképen viszonylag bonyolult helyzetet teremt, hiszen a beruházás számos nehézségbe ütközik a szerb társadalom részéről, amely jelentős ellenállást tanúsít. Ezzel a belpolitikai kockázattal a kormányzó pártok jól tisztában vannak, ami tovább bonyolítja a helyzetet.

Másfelől az akkumulátor-ellátási lánc kínai dominanciájától szabadulni vágyó európai autóipar megváltóként tekint minden lehetőségre, jelentős nyomást gyakorolva ezzel Szerbiára.

A jelenlegi elektromosautó-eladások drámai visszaesése világosan megmutatta, hogy az előrejelzések megbízhatósága gyakran kérdéses. Azonban egy dolog biztos: az elektromobilitás jövője továbbra is ígéretesen fejlődni fog. Ahhoz, hogy az iparág sikeresen haladhasson előre, elengedhetetlen a termelés során felmerülő szűk keresztmetszetek leküzdése.

A Német Ásványi Erőforrás Ügynökség (DERA), a Szövetségi Földtudományi és Természeti Erőforrások Intézete (BGR) és az iparág szakértőinek részvételével 2022-ben tartott tudományos konferencián hangsúlyozták, hogy ahhoz, hogy a várható keresletet megfelelően ki lehessen szolgálni, a lítiumtermelés volumene az elkövetkező években 4-7-szeres növekedésen kell, hogy átessem. Az elektromos járművek gyártásának fenntartható fejlődése tehát rendkívüli kihívások elé néz. A tanácskozáson elhangzott, hogy ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, 2030-ra az akkumulátorok előállításának üteme nem lesz elegendő az autógyártók által támasztott kereslet kielégítésére. Ezen kívül, még a szót sem ejtettük az európai akkumulátor-ellátási lánc kiépítéséről, amely szintén kulcsfontosságú kérdés.

Az Európai Unió, miután felismerte a kritikus nyersanyagok szerepét a zöld átmenetben, 2021 óta számos stratégiai megállapodást kötött különböző országokkal Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában, valamint Ázsiában, amelyek célja a fenntartható értékláncok kialakítása. 2024 júliusában Belgrádban aláírták az Európai Unió és Szerbia közötti partnerséget, amely a fenntartható nyersanyagok, az akkumulátor-ellátási láncok és az elektromos járművek fejlesztésére összpontosít. Az aláírást követően Olaf Scholz, a német kancellár, aki éppen Belgrádban tartózkodott, a jadari bányanyitást egy jelentős európai projektként emelte ki, hangsúlyozva, hogy annak ellenére, hogy a környezetvédők és az ellenzéki politikai erők ellenállással szembesül, ez Szerbia érdekeit is szolgálja. E kijelentésével lényegében figyelmen kívül hagyta a projekt ellen felmerült társadalmi és szakmai kritikákat, ezzel pedig a bányanyitás jövőjét is eldöntötte.

A projekt mögött a jelenlegi Biden-adminisztráció is áll, globális szinten is hangsúlyozva annak jelentőségét. Geoffrey Pyatt, az Egyesült Államok energiaforrásokért felelős helyettes államtitkára 2024 augusztusában az X platformon emelte ki a projekt fontosságát, különös figyelmet fordítva arra, hogy milyen szerepet játszik a zöld átmenetben Szerbiában és világszerte. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az üzemnek meg kell felelnie a legszigorúbb környezetvédelmi normáknak is.

A bánya komoly EU-s támogatásban részesült, ami valószínűleg lehetővé teszi a projekt sikeres megvalósítását.

A pontos volumen és a bevonandó értéklánc-tevékenységek körvonalazása még mindig nyitott kérdés. A szakértők azonban jogosan vetik fel a dilemmát: vajon a világ lítiumkészletének csupán 1%-ával bíró Szerbiának milyen mértékben érdemes magára vennie az európai elektromosautó-gyártás versenyképességének fenntartásáért felelős terheket. Mindez egy komoly kérdés: valóban megéri-e az ország számára a befektetés, figyelembe véve a rengeteg kockázatot és a lehetséges hátrányokat?

A cikk írásához a szerző inspirációt merített Petar Mitić és Isidora Beraha "Strategic Pathways for EV and Battery Production in Serbia" című munkájából, amely egy folyamatban lévő kutatás keretében készült.

A cikk az International Visegrad Fund által finanszírozott, 22330218 számú, "Shift to electric car production: national strategies in Central and Eastern Europe" című kutatás keretében készült.

A cikk a szerző személyes nézőpontját tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik meg a Portfolio szerkesztőségi állásfoglalásával.