Nobel-díjas közgazdász: Trump győzelme Kína felett Ukrajnában lehetséges A Nobel-díjas közgazdász véleménye szerint Donald Trump esélyei Kína legyőzésére nem csupán a kereskedelmi háborúk során, hanem váratlan módon, Ukrajnában is megvalósulhatnak. Az el

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Ha az új amerikai vámok következtében a jüan értéke csökken - ami valószínűnek tűnik -, a kínai termékek rövid távon továbbra is versenyképesek maradhatnak. Amennyiben a kínai importárak az Egyesült Államokban valóban emelkednek, az különösen nehéz helyzetbe hozza az alacsonyabb jövedelmű amerikaiakat, és gyengíti azokat az amerikai gyártókat, akik importált alkatrészekre támaszkodnak. A javasolt vámok és a mögöttük álló diskurzus arra ösztönözhetik a nemzetközi cégeket, hogy a gyártást Kínából Vietnamba, Mexikóba és más, alacsonyabb bérszintű országokba helyezzék át, de ez nem fog jelentős számú munkahelyet visszahozni az Egyesült Államok területére.

Trump azonban gyors és látványos győzelmet arathatna Kínával szemben, ha Oroszországot az Ukrajnából való kivonulásra készteti, és visszaállítja az orosz invázió előtti határokat.

Egy ilyen mérföldkőnek számító diplomáciai lépés globálisan növelné az Egyesült Államok tekintélyét, miközben Trump helyzetét is megszilárdítaná a Kínával folytatott tárgyalások során. Ezt az intézkedést ráadásul viszonylag könnyedén végrehajthatnák:

Oroszország gazdasága jelentős mértékben támaszkodik az olajexportjára, amelyből származó nettó bevételei kulcsszerepet játszanak a működésében. Trump már az első hivatalos napján drasztikus lépéseket tehet, amelyekkel gyakorlatilag nullára csökkentheti ezt a bevételt. Ha ez bekövetkezik, az orosz katonai gépezet működése súlyosan veszélybe kerülne.

Az orosz gazdaság viszonylag kicsinek számít a globális térképen. A 2024-es évre becsült orosz GDP körülbelül 2,2 ezer milliárd dollárra rúg, ami az Egyesült Államok gazdasági teljesítményének kevesebb mint 8%-át jelenti. Oroszország, mind szó szerint, mind átvitt értelemben, a gazdasági potenciáljánál többet képvisel, főként annak köszönhetően, hogy szoros szövetségeket alakított ki más országokkal.

Ebben az Agresszió Szövetségének is nevezhető együttműködésben Kína a legdominánsabb gazdasági erő, míg Oroszország helyzete szinte kliensállamként körvonalazódik.

Putyin titkos jóváhagyást kért Hszi Csin-pingtől, mielőtt 2022-ben megindította volna Ukrajna elleni offenzíváját. Hiteles források szerint Hszi azt javasolta, hogy Putyin várjon a katonai lépéssel a pekingi téli olimpia befejezéséig, amit az orosz vezető tiszteletben tartott. Ez a döntés okosnak bizonyult, hiszen 2023-ra Kína biztosította az orosz hadszíntérre irányuló összes import több mint 50%-át, beleértve az orosz hadsereg számára létfontosságú alkatrészeket is, összesen körülbelül 5,5 milliárd dollár értékben. A kínai alkatrészek folyamatos rendelkezésre állása nélkül Oroszország rakétakészletei gyorsan kimerülnének, ami döntő hátrányt jelentene számukra, és a légi fölény Ukrajna javára billenne.

Kína ezeket nem ingyen adja Oroszországnak (vagy bármely más országnak). Kínát nem érdekli az sem, hogy orosz adósságot halmozzon fel - a pekingi vezetők nem bíznak Putyin törlesztési képességében és hajlandóságában. Ez azt jelenti, hogy az orosz hadigépezet kínai alkatrészekkel való működtetéséhez a szállításkor történő fizetésre (cash on delivery) (vagy akár előlegre is) van szükség.

Oroszország ezt a pénzt úgy teremti elő, hogy olajat ad el amerikai dollárért. Szinte minden más orosz export a szankciók miatt meglehetősen csekély mértékű. A G7-ek és az Európai Unió azonban megállapodtak abban, hogy az orosz olajat továbbra is a világpiacon tartják, főként azért, mert Oroszország jelentős szállító - körülbelül napi nyolcmillió hordót biztosít (összehasonlításképpen a napi globális fogyasztás körülbelül 100 millió hordónak felel meg).

Trump hivatalba lépésének első napján várhatóan bejelentheti, hogy komoly amerikai szankciókat vezet be minden olyan vállalatra, amely hordónként 15 dollárnál magasabb árat fizet az orosz olajért. Emellett szankciók várhatnak mindazokra is, akik részt vesznek az ilyen, a megadott ár feletti tranzakciókban. Azok az országok, amelyek nem hajlandók teljes mértékben együttműködni ezzel az intézkedéssel, büntetővámokkal nézhetnek szembe.

Ahogy Trump jól tudja, a fenyegetések gyakran akkor a leghatékonyabbak, ha nem következik be konkrét cselekvés. Elnöksége első időszakában azt tűzte ki célul, hogy Mexikó zárja le a Guatemalával közös déli határát, ezért bejelentette, hogy minden héten emelni fogja a vámokat, amíg a határzár meg nem valósul. A mexikói kormány ezt egy őrült fenyegetésnek tartotta, de egyúttal teljesen hitelesnek is, ezért biztonsági erőket irányítottak a határ védelmére. Ennek eredményeként a vámok végül nem emelkedtek.

Joe Biden kormánya hosszú ideje fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a G7 országok és az Európai Unió megállapodjon az orosz nyersolajra kivetett ársapka ügyében, amely jelenleg 60 dollár/hordó körüli szinten áll. Ez a kezdeményezés kétségtelenül példamutató lépés az Ukrajna támogatói közötti együttműködés terén. Ugyanakkor, ezen az árszinten Oroszország továbbra is jelentős nyereségre tesz szert, hiszen a kitermelési költségei meglehetősen alacsonyak, mindössze 15-20 dollár/hordó körüli mértékben. Donald Trump gyakran alkalmaz fellengzős és homályos fenyegetéseket, hogy támogassa saját, egyszemélyes politikai döntéseit; talán ebben az esetben is érdemes lenne hasonlóan fellépnie.

Ha Oroszországból még több olaj áramlik Kínába, a szállító tartályhajók „árnyékflottáját” – amely a szankciók megkerülésére specializálódott tankerek összessége – folyamatosan zavarni szükséges. Ez a lépés jelentős mértékben növelheti az üzemeltetési költségeket, miközben tovább csökkenti az orosz olajtermelés nyereségét. Emellett érdemes lenne néhány árnyéktankert lefoglalni a szankciók állítólagos megsértése miatt, aminek következtében az orosz olaj szállítási ára drámaian megemelkedne.

Oroszország valószínűleg még hordónkénti 15 dolláros árszint mellett is annyi olajat fog kitermelni, amennyit csak tud, mert Putyin annyira rá van szorulva erre a bevételre. De mi van akkor, ha Trump fenyegetései és intézkedései felfelé nyomják az olaj világpiaci árát? Ez óriási örömet okozna Trump szövetségesei számára a fosszilisüzemanyag-iparban, miközben bátorítaná és igazolná a további olaj- és gázkitermelést. (Igen, ez rosszat tenne az éghajlatnak, de itt most Trump reálpolitikájáról beszélünk, beleértve azt is, hogy mi fogja a kongresszust teljesen Trump kitermelés fokozását célzó, "Drill, Baby, Drill" programjához kötni.).

Egy sokkal alacsonyabb ársapka az orosz olajra, az Oroszországgal illegálisan kereskedő vállalatok és országok elleni szigorúbb szankciókkal megtámogatva nem hagyna más választást Putyinnak, minthogy kivonuljon Ukrajnából.

Ez viszont egy határozott üzenetet közvetítene az Agresszió Szövetsége felé, különösen a kínai vezetés irányába: bármely támadás a szomszédos országok ellen komoly gazdasági következményekkel jár.

Simon Johnson egy sokoldalú és tehetséges egyén, aki folyamatosan új kihívások elé néz. Munkájában a kreativitás és az innováció játssza a főszerepet, legyen szó akár üzleti projektekről, akár művészeti kezdeményezésekről. Mindig is érdekelte a különböző kultúrák és ötletek felfedezése, ami segít neki abban, hogy új perspektívákat hozzon a munkájába. Simon elkötelezett a folyamatos fejlődés mellett, és hisz abban, hogy a tanulás sosem ér véget.

Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) elismert Nobel-díjas közgazdászprofesszora, aki a gazdasági elméletek és gyakorlati alkalmazások terén kiemelkedő munkásságot fejtett ki. 2007 és 2008 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) élén álló vezető közgazdászként tevékenykedett. Kutatásai széles spektrumot ölelnek fel, beleértve a gazdasági fejlődést, a politikai gazdaságtant és a vállalati pénzügyek komplex kérdéseit. A szakmai pályafutása csúcsaként 2024-ben tüntették ki a Nobel-díjjal, elismerve ezzel a tudományos hozzájárulását.

Oleg Usztenko egy izgalmas és sokoldalú figura, aki különböző területeken szerzett tapasztalatokat és elismeréseket. Az ő története tele van inspiráló pillanatokkal és kihívásokkal, amelyek során folyamatosan fejlődött és új utakat keresett. A munkássága nemcsak szakmai, hanem emberi értékekre is épít, hiszen fontos számára a közösség és a társadalmi felelősségvállalás. Usztenko nevét nemcsak az eredményei, hanem az általa képviselt értékek is hosszú távon megjegyezhetjük.

Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke, 2019 májusa és 2024 márciusa között gazdasági tanácsadóként tevékenykedett. Munkássága során a feltörekvő piaci gazdaságok gazdasági és pénzügyi aspektusaira helyezte a hangsúlyt, elmélyülve azok kihívásaiban és lehetőségeiben.