Nem szükséges Észak-Norvégiába menekülni a kánikula elől, hiszen a Bükk varázslatos tájain is fagyos éjszakák várnak ránk.

Nagyon hideg volt péntek éjszaka a Bükk-fennsíkon, -2,5 fokot mértek a Mohos-töbörben - írja Dobos András, a Miskolci Egyetem Földrajz-Geoinformatika Intézet kutatásvezetője az intézet Facebook-oldalán.

Idén nyáron ez volt a 34. fagyos nap, és a lehűlés igazán drámai volt: csütörtökön a hőmérséklet 31,6 fokon tetőzött, ami azt jelenti, hogy kevesebb mint 12 óra leforgása alatt elképesztő 34,1 fokot esett.

A Mohos-töbör erről a szélsőségességéről híres: július végén szintén -2,5 fok volt - míg az ország második leghidegebb pontján, Zabarban, 9,5 fok volt -, februárban -27,6 fok volt, néhány nappal korábban pedig rekordalacsony -28,7 Celsiust mértek.

Ahogyan februárban említettük, ez a jelenség kicsit olyan, mint amikor nyáron valaki a tó hűsítő vizében lubickol, és egyszer csak a lába a mélyebb, jéghideg részbe érkezik, miközben a feje fölött a nap perzselő melege érződik. Az ilyen tál formájú, szinte zárt völgyekben a hideg levegő derült, szélcsendes éjszakákon megül, felhalmozódik, és inverziós módon rétegeződik, létrehozva egy különleges mikroklímát.

Az extrém hideg megjelenéséhez télen három kulcsfontosságú tényező együttes jelenléte szükséges: a hótakaró, a derült égbolt és a szélcsend. A hó napközben is dominál, hiszen a fehér felület nem képes megőrizni a nap melegét. Ráadásul, ha az égbolt felhőtlen, a hő visszaverődése akadálytalanul távozik a világűr felé. A szélcsend pedig lehetővé teszi, hogy a levegő alacsonyabb és magasabb rétegei között ne történjen keveredés, így a hideg levegő megmarad a közelben.

Ez nem azt jelenti, hogy a helyszínen áll a levegő, ugyanis a felszínhez közeli levegő gyorsabban hűl, így a lejtős domboldalon lefelé kezd áramlani. Az így kialakuló légáramlat a völgyek alján először a talaj közeléből, majd egyre magasabb rétegekből szorítja felfelé az ottani légtömeget: kialakul a töbrök jellegzetessége, a hideg légtó.