Nagy Ervin: Számomra a politika nem vonzó téma, de a gyermekeim jövője, a kulcsfontosságú kérdések mindig is foglalkoztatnak.
Azt állítja, hogy nem csupán egy éve, amikor Magyar Péter mögé állt, vált ellenzékivé, hanem már 5-6 éve kezdte el bírálni a meglévő politikai rendszert, és ő volt az egyik első, aki hangot adott elégedetlenségének.
Nagy Ervin a Glamournak adott interjújában nem csupán a magánéletéről és szakmai elkötelezettségeiről beszélt, hanem politikai szerepvállalásáról is kifejtette véleményét. A Magyar Pétert támogató színész elárulta, hogy mikor megkapta a felkérést, a belső megérzéseire hallgatva azonnal igent mondott, hiszen fontosnak tartja a közéleti részvételt.
Amikor belépett a színpadra, azonnal tudtam, hogy ő az, akire vártam. És azt is, hogy ha felhív, azonnal ott leszek mellette. Nem voltak egyértelmű részleteim, de az érzés világos volt: ez a szekér most elindul, és én szeretnék részt venni benne. Tudtam, hogy ha valaki olyan politikai ígéretekkel érkezik, amelyek pontosan megegyeznek azzal, amit évek óta mondok a barátaimnak, azt nem hagyhatom figyelmen kívül. [...] Azok az eszmék, amelyek most végre megfogalmazásra kerültek, nem újdonságok; csupán eddig senki nem merte őket nyíltan kimondani, mert ez nem volt kedvező a politikai helyzetben. A belső hangom már régóta ott motoszkált, de eddig nem voltak meg a megfelelő körülmények, és nem volt senki, aki köré szerveződni tudott volna. A gyermekeim születése mellett ez az élmény hozta el számomra az eddigi életem legnagyobb katarzisát; hogy nem hagytam elszállni ezt a lehetőséget.
Ahogy megosztotta, kezdetben sokan figyelmeztették őt a körültekintés fontosságára, de a lelkesedése és az érzelmei magukkal ragadták; az elkötelezettség régóta ott fészkelődött a lelkében.
Én nem mostanáig, hanem már öt vagy hat éve foglalkozom az ellenzéki nézetekkel. Az elsők között emeltem fel a hangomat a jelenlegi rendszer ellen. Eleinte próbáltam elfojtani a belső feszültségeimet, de a valódi fordulópont számomra az volt, amikor a zaklatási botrány a Katona József Színházat is elérte. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem hallgathatok tovább. A tűz mindig is ott égett bennem, de Magyar Péter volt az, aki ezt a lángot még intenzívebben felerősítette. Képes volt magasabb szintre emelni a lelkesedésemet. Nem tartok attól, hogy elfogynék ebben a harcban, vagy hogy ne lennék elég erős hozzá.
A gondoskodás elkötelezett híveként tekint magára, és jelenleg „a magyar kultúra iránt elkötelezett társadalomért való felelősségvállalás” motiválja. „Sokan csalódtak az utóbbi időszakban, és még mindig keresik az utat, amerre a dolgok haladnak. Én pedig az ő hangjukat képviselem, és mellettük állok.”
Számomra a politika nem vonzó téma. Amit azonban igazán fontosnak tartok, az a gyerekeim jövője és a kultúra állapota, minden nehézségével együtt. Nem foglalkoztat, hogy egy művész a jobb- vagy baloldalhoz tartozik; számomra az a lényeg, hogy a munkája értékes és minőségi legyen.
Nem az a hajtóereje, hogy kultuszminiszterként emlegessék, hanem csupán az a vágya, hogy "megváltozzon a kultúra helyzete, és más megvilágításba kerüljön az a polc, ahova eddig helyezték". Nem saját érdekeiért szólal meg, hanem mások érdekében, mivel meggyőződése, hogy a kultúráknak összekovácsoló, és nem széthúzó szerepet kellene betölteniük. Úgy gondolja, ebben a pillanatban olyan emberekre van szükség, akik táplálják és növelik a kezdeményezéseket, nem pedig dominálni szeretnék azokat. Az erejét az általa vallott eszmékből nyeri, mert tapasztalata szerint a jól működő rendszerek léteznek, és szeretné, ha ezek ismét sikeresen működnének.
