Mezőberény, a rend és a nyugalom szigete – galéria kíséretében Fedezd fel Mezőberény varázslatos világát, ahol a rend és a harmónia otthonra lel! Ez a festői település nemcsak a természet szépségeivel, hanem kulturális gazdagságával is lenyűgöz. A galéri
A mezőberényiek nem csupán aludni tértek haza, hanem életük szinte minden aspektusa itt bontakozott ki – olvasható a Magyar Rendőr 1983. szeptember 17-i számában, ahol Mezőberény közbiztonsági helyzetét elemezték.
Volt egy olyan időszak, amikor Mezőberény nem csupán egy pont volt a térképen, hanem a közösségi összetartás, a rend és a fejlődés szimbólumaként tündökölt az országos színtéren. Ekkoriban az emberek nemcsak ismerték egymást, hanem segítették is egymást, és bizalommal fordultak a közösségükhöz. A mezőberényi rendőrök pedig nem csupán hatósági személyek voltak, hanem a mindennapokban valódi tekintélyt és bizalmat sugároztak, megerősítve ezzel a helyi lakosok védettségét és összetartozás érzését.
Mezőberény rendőrei – a közösség összetartó szellemének megtestesítői
Békés vármegye szívében, a 12 ezer főt meghaladó Mezőberény és Csárdaszállás példát mutatott összetartásból, rendből és fejlődésből. Bár Mezőberény közelsége Békés városához valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy nagyközség maradt, lakói - lokálpatrióta hozzáállásukról ismert emberek - büszkék településük múltjára, jelenére és közösségi életére.
A település története egészen a XIII. századig nyúlik vissza, gazdag eseményekkel teli múlttal bírva. A tatárjárás után hosszú időn át elhagyatott maradt, ám a XVII. században magyarok, szlovákok és németek közreműködésével újból benépesült. Ez a nemzetiségek közötti harmonikus együttélés Mezőberény egyik legnagyobb kincse lett, amely gazdagította a település kulturális örökségét. A város történetének érdekessége, hogy itt élt Orlai Petrics Soma festőművész, Petőfi Sándor másodunokatestvére, aki a szabadságharc idején nemcsak műveivel, hanem baráti látogatásaival is hozzájárult a hely szellemi életéhez. Petőfi Sándor többször is megfordult nála, és nem egy versét éppen itt, Mezőberényben írta meg, így a település nemcsak a helyi közösség, hanem a magyar irodalom történetének is fontos színhelyévé vált.
A korabeli nagyközségi tanács vezetői, Szűcs Lajos vb-elnök és Zolnai László párttitkár, úgy vélték, hogy Mezőberény nem csupán a mezőgazdaság terén, hanem ipari központként is kiemelkedő szerepet játszott. Az Aranykalász és a Petőfi termelőszövetkezetek, valamint a Mezőgép gyáregysége és más ipari létesítmények megbízható megélhetést nyújtottak a helyi lakosságnak, sőt, a környékbeli falvakból is sokan érkeztek ide munkát vállalni.
A település igazi ékköveként emelkedett ki a modern művelődési központ, amely gazdag programkínálatával várta a látogatókat. Emellett az iskolák, óvodák és bölcsődék színvonalas oktatási és nevelési környezetet biztosítottak a fiatal generációk számára. A tornacsarnok és sportlétesítmények pedig lehetőséget adtak a sportágak széles spektrumának űzésére. A közszolgáltatások minősége szintén figyelemre méltó volt, hozzájárulva a lakók mindennapi életének kényelméhez.
Külön figyelemre méltó a helyi rendőrség körzeti megbízotti csapata, amelynek vezetését Fazekas Imre törzszászlós irányította. A csapat tagjai - Plavecz János, Máris Flórián, Csákó József és Köfalvi Gábor - példás kapcsolatot építettek ki a közösséggel. A lakók egybehangzó véleménye szerint a rendőrök nemcsak emberségesek voltak, hanem határozottan léptek fel, amikor a rend megóvása ezt megkövetelte.
