Ma, amikor a buszon ülsz, és meglátsz egy cigányt, a táskádat automatikusan magad elé húzod. Holnap pedig egy felejthetetlen koncert emléke idéződik fel benned, ami teljesen más érzéseket hoz a felszínre.

Míg sokunk számára Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye izgalmas turisztikai úti cél, addig másoknak ez a hely a szívük otthonának melegét jelenti. Stábunk a Romengo Együttes két alapító tagját kísérte el az ország északkeleti csücskébe, ahol az oláh cigány kultúra gazdag zenei öröksége elevenedik meg.

A Romengo együttes a roma folk egyik legismertebb zenekara, melynek neve nemcsak Magyarországon, hanem a világ szinte minden szinte táján ismerősen cseng. Muzsikájukban a hagyományok tisztelete és a megújulás egyaránt jelen van. Az együttes vezetője, egyik megálmodója, Rostás Mihály gitáros szerint a dalaikban a cigányság múltján alapuló, de az általuk személyesen is átélt érzelmeket közvetítik. Mihály és az együttes énekese, Lakatos Mónika, aki egyben a felesége is, az 1100 éve Európában, 20 éve az Unióban stábjának nagy átéléssel, szinte megrendülten meséltek meghatározó gyerekkori élményeikről, melyek ehhez a régióhoz kötik őket. Ismerik a környék minden zegét-zugát, nem tudnak úgy hazatérni, hogy a múlt nem köszönne rájuk. Mihály a Nyírség és a szatmári tájegység határán fekvő kisvárosban, Nagyecseden született, s itt töltötte gyerekkora nagy részét: "A cigányságomat, identitásomat ez a hely határozta meg, itt szívtam magamba azt a fajta zenét, amit a mai napig művelünk és képviselünk, s minden olyan emlék ideköt, ami meghatározta, hogy milyen emberré váltam."

Nagyecsed után a vármegye egyik legimpozánsabb turisztikai célpontja, a Nyíregyházi Állatkert, más néven Sóstó Zoo vár ránk. Ez a hely nem csupán állatokat mutat be, hanem egyedülálló módon ismerteti meg a látogatókkal a minket körülvevő ökológiai világot. Az állatkert Európa egyik legnagyobb állatállományával büszkélkedhet, hiszen itt 500 különböző faj 5000 példánya él, mindezt kontinentális elrendezésben. Mónika, a zsiráfok karámjánál megállva, nem bírta megállni, hogy ne énekeljen; a dallam, amit hallgatott, úgy tűnt, szinte otthonos a hosszú nyakú állatok számára. A gondozók itt nemcsak táplálják és gondozzák őket, hanem dalokkal is szórakoztatják őket! Ha már Nyíregyházán járunk, ne felejtsük el megkóstolni a híres nyíregyházi gyrost, azaz a nyírost, amelyről sokan állítják, hogy valóban különleges ízélményt nyújt. Az ízek világa itt is vár ránk, és a többség szerint ez a gyros valóban egyedülálló!

Ahhoz, hogy a lélek igazán feltöltődjön, érdemes ellátogatni a Máriapócsi Nemzeti Kegyhelyhez, ahol Lakatos Mónika szavai szerint egy különleges, szinte hidegrázós élmény vár ránk. E csodálatos helyhez két fontos esemény is kapcsolódik: 1696. november 4-én fedezték fel, hogy a templom Mária-képe könnyezni kezdett, majd 1715-ben a helyére kerülő másolat is hasonló csodában részesült. Itt a történelem és a spiritualitás találkozik, emlékeztetve minket arra, hogy vannak olyan pillanatok, amelyek örökre megmaradnak a szívünkben.

Az ország legkeletibb csücskében is bőven van mit megnézni, vár az izgalmas történelméről híres Nyírbátor, a szabolcsi földvár, Tiszacsécsén a Móricz Zsigmond Emlékház, Vaján a Vay-várkastély, Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc sírja, mi mégis a gyerekkor lenyomatait jártuk végig Mónikával és Mihállyal: a tiszadobi Andrássy-kastélyt, a nagyecsedi szivattyútelepet és az ország utolsó működőképes malmát, a túristvándi vízimalmot. Az együttes bársonyos hangú énekesnője így vallott ezekről az épületekről: "Körülvesznek bennünket és olyan emlékeket őriznek, amit muszáj látnia a jövő nemzedékének is. Olyan korszakokat mutatnak be, melyet menteni, szeretni, értékelni szükséges."

"Minél többféle kultúrát ismerünk meg, annál elfogadóbbá válunk, és ha egy ember, aki korábban nem volt nyitott a cigány zene iránt, de rajtunk keresztül megismeri azt, lehet, hogy másnap a buszon utazva nem az lesz az első gondolata, hogy a táskáját maga elé húzza, hanem eszébe jut, hogy milyen jó cigány koncertetet hallott tegnap. Itt egy olyasféle nyitottság van az emberekben, ami összefogást, hidakat épít, és ami fontos egy országnak, egy nemzetnek" - mondta búcsúzóul Mihály.