Szabina életének egy jelentős részét egy másik ember májával és veséjével élte: "A szervátültetés volt az a csoda, ami lehetővé tette számomra, hogy édesanya lehessek."

Már 17 évvel ezelőtt, az új élete kapujában megkérdezte az orvosától, hogy kétszeres szervátültetettként vállalhat-e majd kisbabát. A doktornő pozitív válasza megnyugtatta. Ma pedig már ő az első máj- és vesetranszplantált hazánkban, aki természetes fogantatással egészséges gyermeket hozott a világra.

A négy hónapos Máté barátságos mosollyal fogad bennünket édesanyja ölelő karjaiban. Móricz-Hasznos Szabina büszkén újságolja, hogy a kisfia ma kacagott először, és ez a kedves hír máris megalapozza a jó hangulatot. Pedig a beszélgetést egy cseppet sem könnyű témával kezdjük.

"Két hónapos koromban derült ki, hogy genetikai eredetű policisztás vesebetegségem és májfibrózisom van" - meséli Szabina, aki e szavakkal kezdi történetének elmesélését. "Ekkor kaptam meg a lehetőséget, hogy a Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekgyógyászati Klinikáján kezeljenek, és egészen 16,5 éves koromig folyamatos orvosi felügyelet alatt álltam. A gyógyszerek és a rendszeres kontrollvizsgálatok segítségével sikerült kordában tartanunk a betegségem előrehaladását. Vékony, törékeny kislány voltam, akit a testnevelés órák alól felmentettek, de ennek ellenére igyekeztem teljes életet élni, és sok szép pillanatot átélni."

Az általános iskola évei alatt rendszeresen részt vettem gyógytornán és úszáson, ám a gimnáziumi évek során, a fokozatosan romló egészségi állapotom miatt már a tornateremhez sem engedtek közel. Még csak 17 éves voltam, amikor a vese- és májfunkcióim drasztikus romlásnak indultak, és egyértelművé vált, hogy a kombinált szervátültetés az egyetlen lehetőség, ami megmentheti az életemet. Ekkor kerültem fel a vese- és májtranszplantációs várólistára, de a várakozás alatt a véreredményeim tovább romlottak. Így elkerülhetetlenné vált a művesekezelés, ami számomra a hasi dialízist jelentette.

Attól kezdve fél éven keresztül napközben iskolába jártam, esténként otthon dializáltam."

A sorsfordító pillanat Szabina életében 2008. június 18-án érkezett el, amikor is megvalósult a máj- és veseátültetés, amely örökre megváltoztatta a sorsát.

"Mivel mindkét szervet egy donortól kaptam, csupán egyetlen beavatkozásra volt szükség - meséli. - A 12 órás műtét után hosszú rehabilitációs időszak következett. Három hét elteltével hagyhattam el a kórházat, de otthon még három hónapig nem léphettem ki az ajtón, ami miatt a gimnáziumban egy évet halasztanom kellett. Csak egy évvel a műtét után éreztem, hogy végre teljesen visszanyertem az erőmet."

Szabina mesélése alapján gyermekként számára teljesen normális volt, hogy a betegség része az életének. A sikeres szervátültetést követően azonban úgy érezte, mintha egy új életre kapott volna lehetőséget.

"Kinyílt számomra a világ. Attól kezdve tényleg teljes életet éltem, aminek a sport is a szerves részévé vált. Csatlakoztam a Trappancs Egyesülethez, és újra elkezdtem úszni - orvosi javaslatra. Később a tollaslabdára váltottam, végül pedig rátaláltam a bowlingra, és az lett az én igazi sportágam. 2010-ben bekerültem a Magyar Szervátültetettek válogatottjába, és az évek során számos versenyen részt vettem. A bowlingban voltam a legeredményesebb: 2019-ben a Szervátültetettek Világjátékán háromszor is a dobogóra állhattam."

Szabina befejezte a középiskolát, majd folytatta tanulmányait, és fogtechnikusi, valamint fogászati asszisztensi képesítést szerzett. Azóta több mint egy évtizede dolgozik Szolnokon, egy magánrendelőben, ahol megtalálta a számításait, és igazán otthonosan érzi magát. Élete egyik jelentős fordulópontja, amikor négy évvel ezelőtt megismerte Eriket a fogászati rendelőben. A pár tavaly júniusban mondta ki a boldogító igent, és azóta is együtt építik közös jövőjüket.

Ez is érdekelhet: Szerelemből étterem: zöld birodalmat hozott létre a Szentendrei-szigeten Gábor és Pati

Szabina már a műtét után érdeklődött orvosánál, hogy vajon a jövőben lehetősége lesz-e vállalni az anyaságot.

"Megkönnyebbültem, amikor a doktornő igennel válaszolt. Erikkel mindketten szerettünk volna gyereket, így, miután az orvostól "zöld utat kaptunk" a családalapításra, a sorsra bíztuk, mikor válunk szülővé.

Amikor az esküvőnk után felfedeztem, hogy kisbabát hordok a szívem alatt, a boldogságom határtalan volt.

A várandósságom alatt az orvosok fokozott figyelemmel kísérték az állapotomat, ami természetes volt, hiszen a helyzetem különleges volt. Ennek köszönhetően végig biztonságban érezhettem magam. Bár a terhességem során vérszegénységgel kellett megküzdenem, a hónapok zökkenőmentesen teltek. Egészen jól viseltem a várakozást, sőt, az utolsó pillanatig dolgoztam. Ahogy közeledett a vég, a laboreredményeim romlani kezdtek, és az orvosok nem akartak kockáztatni, így 3 héttel korábban, a tervezettnél, császármetszésre került sor. Kisfiunk, Máté Erik, a 37. héten, február 6-án érkezett közénk. A férjem mellettem volt a szülésnél, és ő tölthette az első órát a kisbabánkkal, ami igazán megható pillanat volt számunkra.

Erik is bekapcsolódik a beszélgetésbe:

"Szavakba önteni azokat az érzéseket, amiket újdonsült apukaként átéltem, nem könnyű feladat. Máté születése olyan élmény volt, ami örökre nyomot hagyott bennem, és amelyet sosem fogok elfelejteni."

Az édesanya szívből meséli el, hogy éppen a születésnapján érkeztek haza a kórházból, és azóta gyorsan megszokták a kisgyermekes élet ritmusát, amely tele van örömmel és kihívásokkal egyaránt.

"Mátéval könnyű dolgunk volt, mert nagyon jó baba. Szépen fejlődik, jó étvágya van. Éjszaka csak egyszer kel fel, és már a saját kiságyában alszik. Mind a ketten remekül vagyunk, egészségesek, ennél többet nem is kívánhatnék."

„A reggelek számomra mindig különlegesek” – mondja Erik széles mosollyal az arcán. „Amikor Máté felébred a kiságyában, és mi odahívjuk magunkhoz az ágyra. Ahogyan hanyatt fekszik, és nyújtózkodik, majd ránk pillant, és azonnal elmosolyodik, az valami igazán varázslatos pillanat.”

"Az, hogy Máté világra jött egy spontán fogant terhesség révén, számunkra valóban csodálatos esemény - osztja meg Szabina. Nemrégiben egy anyuka keresett meg engem a közösségi médián, és megosztotta, hogy az ötéves kislányának májfibrózisa van, ami számára is a transzplantációt jelenti a gyógyulás útján. Az újságban olvasott rólunk, és a történetem inspirációt nyújtott neki szülőként, reményt adva arra, hogy a kislánya is teljes életet élhet a jövőben. Nagyon megható volt olvasni a szavait."