Az F1 75 Live egy igazán lélegzetelállító élményt nyújtott, de ilyen formában nem igazán találja meg a helyét.

Február 18-án este egy eddig soha nem látott, nagyszabású autóbemutató keretében hívta fel a figyelmet a Forma-1 a közelgő szezonra. Az F1 75 Live rendezvényt óriási várakozás övezte, és mi a helyszínen voltunk, hogy első kézből tapasztaljuk meg, mennyire sikerült megvalósítani ezt az innovatív kezdeményezést.

A Forma-1-es autóbemutatók régen hatalmas médiaérdeklődést generáltak, és rajongók millióit tartották izgalomban. Volt olyan időszak, amikor a gazdagabb csapatok grandiózus eseményeken mutatták be legújabb autójukat, büszkén hirdetve az innovatív megoldásaikat. Azonban ez a fényes korszak már többnyire a múlté: az utóbbi tíz évben az autóbemutatók jelentősége fokozatosan csökkent. Ennek okait alaposan körbejárjuk cikkünkben.

Egy szó mint száz, világos, hogy a Forma-1 kereskedelmi jogait birtokló Liberty Media igyekezett visszaadni az autóbemutatók régi fényét. Ezzel nemcsak a rajongók lelkesedését akarta feltüzelni, hanem a szezon kezdetére is nagyobb figyelmet kívánt irányítani. Az F1 75 Live lényegében e cél érdekében született meg.

Az elképzelés valóban vonzó: egy grandiózus esemény keretein belül, egyetlen este alatt, minden egyes csapat bemutatja versenyautóját, miközben a versenyzők és csapatfőnökök is a reflektorfénybe lépnek. Ez a rendezvény akár egy szenvedélyes Forma-1 rajongó álma is lehetne, azonban a mosolyunk mögött mégis ott bujkál némi kétkedés.

Elfoglaltuk a helyünket a londoni O2 arénában, és türelmesen vártuk a kezdést. Körülbelül 10 perccel este nyolc előtt egy szervező jelent meg a színpadon, hogy kicsit felrázza a közönséget: útjára is indított egy emeletek közötti zajongási háborút. Ezután elmondta, hogy nincsenek tapsoltatók és konzerv ujjongást sem vágnak majd a felvételek alá, úgyhogy tessék hangosan jelezni, ha valami tetszett.

A visszaszámláló óra már az utolsó másodperceket pörgette, amikor Machine Gun Kelly energikus fellépése után színpadra lépett az est házigazdája, Jack Whitehall. Az angol humorista és színész sziporkázó, csipkelődős poénjaival azonnal világossá tette, hogy a rendezvény laza és szórakoztató légkörben zajlik. Ezt követően egy rövid videóbejátszás idézte fel az F1 75 éves történetének legemlékezetesebb pillanatait. Majd a színpadot elárasztotta a fények játéka és a zene zúgása, miközben végre bemutatkozott a Stake F1 Team Kick Sauber 2025-ös autója, amely mindenkit leveszett a lábáról.

Ezen a ponton már teljesen egyértelművé vált, hogy a szervezők valóban a maximumot nyújtották a megvalósítás terén. A fény- és hangtechnika, a monumentális LED falak, valamint a plafonról aláereszkedő hatalmas ketrec mind lenyűgöző látványt nyújtott, de ami igazán elvarázsolt, az a koreográfia és a rendezés precizitása volt.

Egyrészt minden óramű pontossággal, egyetlen apró hiba nélkül történt, másrészt minden autó bemutatkozása kellően egyedi és kreatív volt ahhoz, hogy végig lekösse a nézők figyelmét, és a végére se váljon unalmassá. Ennek ellenére például az Alpine azzal az ötlettel állt elő, hogy ha mindenkit megvakítanak és megsüketítenek az arénában, akkor talán nem vesszük észre a kevésbé jól sikerült idei festést.

A rendezvény során a technikai kivitelezés, a műsorvezetői teljesítmény és a kreatív megoldások mindvégig kiemelkedő színvonalat képviseltek. A Williams autója szinte varázslatos módon szállt alá a magasból, míg a Visa Cash App Racing Bulls egy szórakoztató öniróniával fűszerezett előadás keretében mindenkit megtanított a csapat nevét. Az Aston Martin egy lélegzetelállító animációs kisfilmmel emlékezett meg dicsőséges múltjáról, míg a McLaren nemcsak a 2025-ös versenygépét, hanem néhány legendás autóját is bemutatta a színpadon.

A látvány és a körítés szempontjából valóban páratlan élményben volt részük azoknak, akik hajlandóak voltak kifizetni a 26 000 és 53 000 forint (55 és 110 font) közötti árat egy jegyért.

Az F1 75 Live-val kapcsolatban azonban sosem az volt a kérdés, hogy a rendezvény elég látványos és szórakoztató lesz-e. Sokkal inkább azzal kapcsolatban merültek fel kétségeink, hogy sikerül-e tényleges tartalommal megtölteni ezt a két órát, vagy csupán egy nagy show lesz a show kedvéért. A csapatok ugyanis nem a valódi 2025-ös versenyautójukról rántották le a leplet: a sportágat övező titkolózás miatt csupán az idei festésüket mutatták be egy-egy demó autóra pingálva. A félelmeink pedig sajnos beigazolódtak.

A rendezvényt Jack Whitehall a következőt sorokkal nyitotta meg: "Micsoda megtiszteltetés ezt a világon egyedülálló nagy bemutató vezetni, ahol leleplezzük az F1-es csapatok új festéseit. Azt mondtam, új, pedig ahogy kiderült, a többségük nem változott semmit. De már lefoglaltuk Machine Gun Kellyt, és nem akartuk elveszteni az aréna bérleti díját, úgyhogy a show megy tovább! Ez az a pont, amikor rájössz, hogy a sportod nevetségesen gazdaggá vált: kibérelted az O2 arénát azért, hogy bejelentsd néhány autó színét, amik pontosan olyanok lesznek, mint tavaly." Az a probléma, hogy ez az elsőre jópofa önironikus poén sajnos túlságosan is igaznak bizonyult.

Ha a csapatok tényleg a valódi autójukat mutatták volna be a legfrissebb ötletekkel és megoldásokkal, azonnal technikai mélyelemzések és spekulációk sorozata lepi el a szakportálokat, a rajongók pedig bőven kaptak volna csámcsognivalót a szezonnyitóig. Így viszont, ha félretesszük a látványos és profi körítést, sportszakmai szempontból semmi érdemleges nem történt az este folyamán. Kicsit szólt a zene, kiderült, hogy a Ferrari idén is piros lesz, a versenyzők elmondták, hogy nagyon izgatottak, majd lesétáltak a színpadról. Emiatt kár volt ekkora felhajtást kreálni, főleg, hogy egy F1-es szezonnyitó rendezvény nagyon másról is szólhatott volna.

Mivel a szakmának nem tudtak újdonságokat kínálni, az F1 75 Live valóban lehetett volna egy ünnep a rajongók számára. Hiszen különleges lehetőség, amikor egy este, egy színpadon szinte mindenki ott van, aki számít az F1 világában. Teljesen érthető, hogy sokan saját szemükkel szeretnék megtapasztalni ezt az eseményt. Azonban ha már így alakult, érdemes lett volna nagyobb hangsúlyt fektetni a csapatfőnökökre és a pilótákra, nem csupán pár percre és néhány mondatra korlátozva a szereplésüket. Hosszabb interjúkat kellene velük készíteni, lehetőséget adni a közönségnek a kérdezésre, és akár vetélkedőket is rendezni közöttük. Végső soron ez a rendezvény igazán róluk is szólhatott volna, nem csupán az autók színének bemutatásáról.

Lehetett volna az F1 75 Live a sportág 75 éves fennállását ünneplő visszatekintés is, amolyan tisztelgés a múlt előtt. Megszólaltathattak volna régi versenyzőket és meghatározó csapatfőnököket, kulisszatitkokat árulhattak volna el a múlt nevezetes eseményeiről, lejátszhattak volna sosem látott felvételeket, a színpadot pedig ellephették volna klasszikus F1-es autók. Ez bizonyára sok olyan nézőt is a helyszínre és a képernyők elé csábított volna, akik régen nézték a Forma-1-et, de elvesztették az érdeklődésüket. Ráadásul mindez segíthetett volna jobban megismertetni a sportág múltját a Drive to Survive sorozaton nevelkedett új rajongói generációval is.

Kétségtelen, hogy rengeteg lehetőség adódott arra, hogy a fények és a zene mellett a szervezők valódi tartalommal és értékkel gazdagítsák az F1 75 Live eseményt, ám sajnos ezt nem tudták kihasználni.