Kreatív Online - A Fifty-Fifty mesterien alkalmazza a kommunikációban a szeleket, hogy még hatékonyabban érje el a célját.

A Kékszalag tavalyi nyertese és a tókerülő verseny gyorsasági rekordere a vízen és a parton egyaránt erős kommunikációval hozza közelebb a közönséghez a sokak által működésképtelennek ítélt katamarán sikereinek hátterét és a versenyvitorlázás extrém kihívásait.

A Fifty-Fifty sikerei valódi csapatmunka eredményeként látják napvilágot, ahol az összeszokott legénység mellett a hajó körül dolgozó szakemberek is fontos szerepet játszanak. Az, hogy mindez a közönség számára is jól látható legyen, Gémesi Jóka, a dedikált marketingvezető, fáradhatatlan munkájának köszönhető.

A vitorláscsapatok számára a külön marketingszakember alkalmazása elengedhetetlen, mert a sportág sajátos jellege és a versenyzés körüli környezet megköveteli a professzionális megközelítést. Egy ilyen szakember nemcsak a csapat imázsának építésében segít, hanem a szponzorokkal való kapcsolatok kiépítésében és fenntartásában is kulcsszerepet játszik. A vitorlázás nem csupán a versenyről szól; a megfelelő marketingstratégia révén a csapat képes elérni a potenciális támogatókat, népszerűsíteni a versenyeket, és közvetíteni az élményt a közönség felé. A szakember felelős a közösségi média kezeléseért, a promóciós anyagok készítéséért, és a csapat eseményeinek megszervezéséért, ami elengedhetetlen a láthatóság növeléséhez. Ezen kívül, a marketing szakember segíthet a csapat identitásának megformálásában is, ami fontos a rajongók és a közösség bevonásában. A jól megtervezett kommunikációs stratégia hozzájárulhat a csapat hosszú távú sikeréhez és fenntarthatóságához, ezáltal biztosítva, hogy a vitorláscsapat ne csak a vízen, hanem azon kívül is sikeres legyen.

Én valójában egy igazi one-man show vagyok, aki egy ügynökség minden divízióját képviseli. Ez a helyzet azért alakult ki, mert olyan extrém környezetben dolgozom, ahol édesvízen és tengeren, szélsőséges időjárási körülmények között kell helytállnom. Idővel elegem lett abból, hogy a képek, videók és drónfelvételek beszerzése mindig nehézkes és körülményes volt. Ekkor bontakozott ki a bennem rejlő vizuális érdeklődés és tudás – hosszú ideig a Képzőművészeti Egyetemre készültem, de a média más irányba terelt. Így könnyedén alkalmazkodtam a közösségi média platformok igényeihez, és gyorsan megtanultam a fotózás és videózás fortélyait. Emellett projektszinten együttműködöm más csapatokkal és profi szakértőkkel, például, amikor drónfelvételekre vagy médiaelemzésekre van szükség.

Két bázisunk van, a Balaton mellett a tengeren is versenyzünk, és ott van egy speciális verseny- és marketingkultúra. Az onboard riporter elkészíti a tartalmakat, de ő csak addig csinálja meg az anyagokat, amíg a feladata tart, nem viszi tovább, hogy igazi marketingértéke legyen, eladható formába kerüljön. Mi ettől ott is tovább léptünk.

Milyen élményekkel és emlékekkel gazdagodva érkeztél a Balaton partjára?

A piaci neveltetésem különleges utat járt be: a Pesti Estnél kezdtem, majd a Nemzeti Sport következett. Mindig is az olyan témák vonzottak, amelyek a fiatalok és a sport világához kapcsolódnak. Ez a vonzalom részben abból fakad, hogy snowboard magyar bajnokként magam is átéltem e sportág izgalmait. A piaci gondolkodás alapjait édesapámtól sajátítottam el, aki már az "átkosban" is marketingtevékenységekkel foglalkozott, igaz, akkor ezt propagandának nevezték. A munkájának jelentős része a kommunikáción alapult, amelynek az alapja mindig is az ötlet volt – és talán éppen ezért érzem olyan magaménak ezt a területet.

Mindig is vonzottak az innovatív megoldások, és a snowboard világának kreativitása különösen inspirálóan hatott rám. Még 1996-ban, a digitális forradalom hajnalán, a Pesti Estnél dolgozva, a magazint A/5-ös méretben alakítottuk ki, hogy könnyen elférjen a nők táskáiban. Amikor pedig elkészült az első snowboard-útmutató a lap mellékleteként, úgy döntöttünk, hogy még kisebbre, A/6-nál is apróbbra vágjuk, hogy pontosan beleférjen a deszkások népszerű nadrágjának oldalzsebébe. Hogy a kiadvány valóban megtalálja a helyét, a 100+ oldalas brosúra ott nyílt ki, ahol a snowboard-guide volt, ami egy új reklámhullámot indított el a reklámügynökségek körében.

Milyen úton jutottál el végül a Fifty-Fiftyhöz?

A snowboardon keresztül... Osztrák edzőtáborokba jártunk, ahol a Fifty-Fifty alapítója, Józsa Marci sporttársam volt. Majd sok évig nem találkoztunk, más területeken dolgoztunk, de a snowboard olyan barátságot épített, ami visszatért, amikor megépült ez a furcsa szerkezet. Marci végzettsége alapján designer, és ő volt az, aki a sokak által működésképtelennek minősített katamaránt végül bevállalta - az első rajzok alapján ugyanis a hazai vitorlástársadalom úgy vélte, hogy ez statikailag nem fog működni. Ő a formatervezői diplomáját egy hasonlóan képtelen szerkezettel szerezte meg - egy tűn álló dohányzóasztallal, amelyet acélhuzalok tartottak. Neki ez ugrott be a formabontó hajóról, és azonnal igent mondott a konstruktőr Paulovits Dénesnek és a Pauger Carbonnak - és fifty-fifty esélyt adott a sikernek.

Marci 2012-ben keresett meg, amikor először szállt vízre a Fifty-Fifty. Én már akkor is ott voltam a sportos és kommunikációs tapasztalataimmal a Kékszalag körül. A hajó épp a verseny előtt készült el, én pedig ugyan kintről követtem az eseményeket, de kommunikációs kérdéseket már kaptam, és segítettem őket a láthatóság elérésében, biztosítottam az alapokat a sportcsapat sajtóbeli működéséhez. Amint biztosak voltak benne, hogy működik a szerkezet, aktiválták az én részvételemet is egy hosszabb távú együttműködéssel. Azóta is minden évben én építem fel a kommunikációs stratégiát, és növelem a marketingértéket, de szabadúszóként más projektekkel is foglalkozom - a Fifty-Fifty nagyjából az év egyharmadát teszi ki.

Amikor a Fifty-Fifty debütált a Balaton partjain, óriási érdeklődés övezte, és azonnal felkeltette a közönség figyelmét. Mi volt a titkotok, amivel ezt a kezdeti lelkesedést a következő években is fenntartottátok?

Az alaphír és az, hogy egyből rekorddal nyert, tényleg nagy dobás volt, és megkönnyítette a médiaeredmények feltornászását. Utána viszont olyan emberekkel dolgozhattam együtt, akik ezt az innovációt és ezt a furcsa ötletet nem érezték még végső megoldásnak, és tovább akarták fejleszteni. Rájöttek a gyengeségekre, és azonnal reagáltak: új szerkezeti formákat, technikai megoldásokat, karbonszövet-használatot és légellenállási mutatókat építettek be, és ez az innovatív szellem végig megmaradt. 11 év azzal telt, hogy mindenfélét kipróbáltak: más uszonyokat, vitorlákat, és számos elemet újragondoltak, mert belső kényszerük volt, hogy ezt még gyorsabbá tegyék. Végül kiderült, hogy a balatoni körülmények között tényleg van még rés ebben a hajóban, és például a gyenge szeles tulajdonságait bőven lehetett fejleszteni.

A vitorlásversenyek során gyakran tapasztalható, hogy a hangsúly inkább a kapitányok vagy a csapatok nevére helyeződik, míg a hajók nevei háttérbe szorulnak. Nálatok ez a jelenség hogyan alakult ki? Miért tartottátok fontosnak, hogy a figyelem középpontjába a csapat és a vezetőjük kerüljön, a hajó pedig háttérbe szoruljon?

A csapat összetétele csak csekély mértékben módosul, időnként fiatalabb tehetségekkel bővítjük a sort, mert ez elengedhetetlen a fejlődéshez. Józsa Marci továbbra is a háttérben dolgozik, és bár szívesebben maradna a színfalak mögött a kommunikációs feladatok során, a sajtó gyakran fordul hozzá kérdésekkel, hiszen ő a Fifty-Fifty kormányosa.

A csapattagok nem csupán tehetséges sportolók, hanem egyúttal kiválóan megjelennek a médiában is. Ez a sokoldalúság formálta meg a megjelenéseinket, lehetővé téve, hogy a Fifty-Fifty váljon a központi márkánkká, ahelyett, hogy csak egyetlen egyénre fókuszálnánk. Visszatekintve, ez a megközelítés megkönnyítette a kommunikációnkat, hiszen már az első híradásban is a Fifty-Fifty név került a középpontba - ettől kezdve pedig mindent ennek a márkának az erősítésére összpontosítottunk.

A ti életetekben a sikerek mellett számos kihívás is van, és nem csupán az időjárási tényezők miatt: sok krízishelyzetet kell kommunikálni, a szombati versenyen például hiába értetek be elsőként, kizárták a hajót, vasárnap pedig egy technikai hiba miatt kellett feladni a futamot. Ezekre hogy tudsz felkészülni?

Sok tapasztalatom van a válságkommunikáció terén, ami néha még szórakoztat is. Gyakran elgondolkodom, hogy talán ezen a területen lenne érdemes elhelyezkednem. Számtalan dolog miatt képes vagyok izgulni, de a problémák kezelésekor valahogy mindig megnyugszom: amikor valóban stresszes helyzetbe kerülök, a pulzusom inkább csökken, és sokkal hatékonyabban tudok dolgozni. Valószínűleg ez is alkati kérdés, de a Fifty-Fifty program során, amely az innováció kockázataival foglalkozik, igazán megtanultam, hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket.

Egy különös esemény történt: az árbócunk váratlanul összeomlott. A csapat előzőleg már épített egy kisebb hajót, de az olyan gyorsan összecsuklott, mint egy bugylibicska. Közben a vitorláink is többször elszakadtak, a kormányunk pedig rendre leszakadt, így a hajó irányíthatatlanná vált. Szinte minden alkatrészünk meghibásodott, de én ezt egyfajta rezignált nyugalommal fogadtam, hiszen mindig volt egy B tervem a tarsolyomban. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a teljes szerkezet annyira kockázatos, hogy folyamatos figyelmet igényel; bármikor bármi bekövetkezhet. Hozzá kell tennem, hogy a versenyvitorlázás világában ez már-már természetes, különösen, ha a tengeren tartózkodsz, mint ahogyan mi is a Wild Joe nevű projektünkkel. A természet és a viharok gyakran sodornak minket olyan helyzetekbe, amelyek mások számára katasztrofálisnak tűnnének, számunkra viszont csupán a mindennapi kihívások egy újabb megjelenése.

A Fifty-Fifty legénysége már a kezdetektől fogva úgy lett összeállítva, hogy a tagok legmagasabb szintű problémamegoldási képességekkel rendelkezzenek. Ha leszakad a vitorla fele, azonnal elkezdik visszakötni, mert van náluk hozzá eszköz. Ez a fajta közeg számomra nagyon vonzó - a mindennapi életük része, hogy állandó nyomás alatt vannak, keveset alszanak, folyamatosan a maximumot kell kihozni magukból - és minderre fel is készültek, nem panaszkodnak, az adott feladatra koncentrálnak. Szerintem a képességeik szerint nagyjából mindegyikük űrhajós típus, csak nem akarják elhagyni a Földet. Általában van polgári foglalkozásuk, ami a mentális egészségüket is építi, nem gyepesedhetnek bele kizárólag a vitorlázásba, de a csapat fele most már profi szinten sportol.

A Kékszalag után milyen kihívás vár ránk?

A Pauger Carbonnál épülő új árbócot próbálgatjuk majd a tengeri hajóban. Szeptemberben várhatóan Horvátországban edzünk, és októberben lesz egy verseny, ami Máltáról indulva Szicíliát kerüli meg 3-5 nap alatt. Mehetnénk további versenyekre, és van is ilyen koncepció, de ezen majd még gondolkodunk. Igazából novembertől március elejéig van egy pihenési időszak.

A szezonon kívüli időszakban a kommunikációs feladatok sokszínűsége lehetőséget teremt arra, hogy mélyebb kapcsolatokat építsünk ki közönségünkkel. Fontos, hogy ne csupán a termékeinket vagy szolgáltatásainkat népszerűsítsük, hanem értékes tartalmakat is kínáljunk, amelyek tájékoztatják és szórakoztatják az érdeklődőket. Ez idő alatt érdemes fókuszálni a közönség igényeire, véleményére és visszajelzéseire, valamint aktívan kommunikálni a márkával kapcsolatos újdonságokról, tervekről és eseményekről. A közösségi média platformjainkon való interakciók erősítése, valamint a hűséges vásárlói bázis építése szintén kulcsfontosságú. Összességében a szezonon kívüli kommunikáció lehetőséget ad arra, hogy a márkánkat folyamatosan jelenlévővé tegyük, és a következő szezonra való felkészülés során erősítsük a vásárlói elkötelezettséget.

A téli időszakban nem igazán tapasztalok nagyobb igényt a kommunikációra, így a csapatommal együtt inkább más feladatokra összpontosítunk. Ugyanakkor számos érdekes témánk van, amelyekkel akár az egész évet le tudnám fedni – a tengeri projektekről például rengeteget lehetne beszélni. Csak éppen eddig nem akadt olyan partner, aki valóban érdeklődne irántuk. Volt már néhány holtszezon, amikor friss tartalmakkal és hírekkel jelentkeztem, de ez a gyakorlat végül háttérbe szorult.

Te nemcsak a Fifty-Fiftynek, hanem a vitorlázás sportágának is szeretnél szélesebb körű figyelmet szerezni. A Kékszalag közvetítése révén érezhetően nőtt az érdeklődés?

Amióta a Kékszalaghoz kötődöm, mindig is foglalkoztatott, hogyan lehetne ezt a nagyszerű eseményt még inkább a figyelem középpontjába állítani. Már 2014-ben született egy ötletem: mivel a verseny a Balaton körül zajlik, érdemes lenne tájékoztatni az összes strandoló érdeklődőt. Így a Nemzeti Sporttal együttműködve készítettünk egy különleges kiadványt, amely részletesen bemutatta az eseményt, informálva az olvasókat arról, hogy hol láthatják a versenyt, mikor érkeznek a hajók, és milyen egyéb izgalmas programok várják őket a vízparton.

Amikor az MTVA ráfordult a versenyre, kiváló műsort készített, ahol elsősorban a nézői érdeklődés szempontjait vitték be a szerkesztők, és végre volt országos elérése ennek a láthatatlan és nehezen értelmezhető sportnak.

A tavalyi évben bemutatott streaming és tracking rendszer forradalmasítja a versenyek megjelenítését, hiszen egyszerre kínál betekintést a hajósok és a nézők számára. Ez lehet az a lehetőség, ahol a Telekom számos sportágat elérhetővé és érthetővé tehet a nagyközönség számára. Úgy vélem, hogy a szerkesztés stílusa és nyelvezete kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban.

A Eurosport tökéletes példája annak, hogyan lehet a legunalmasabbnak tűnő sportágakat is izgalmassá tenni. A síugrás, amely korábban alig vonzott figyelmet, mára a lenyűgöző szerkesztői munkának köszönhetően népszerű versenyszámmá vált. Ha a Kékszalagon valódi médiaszakértők és alaposan megtervezett előkészítés találkozik, akkor garantáltan egy megbízható streamen követhetjük a víz közepén zajló eseményeket, és a láthatatlan sportág hirtelen láthatóvá válik.