A vajdasági kiáltványról Juhász Bálint helyettese így fogalmazott: „Vajdaság a név, míg Szerbia a vezetéknév.”
Nemanja Zavišić, a tartományi parlament elnökhelyettese kijelentette, hogy a Deklaráció Vajdaságról elnevezésű kiáltvány ebben a pillanatban egy rendkívül fontos nemzeti dokumentum, amellyel útját állják a szeparatista törekvéseknek.
Zavišić a Tanjug hírügynökségnek kifejtette, hogy a Szávaszentdemeteren (Sremska Mitrovica) közfelkiáltással elfogadott kiáltvány, amelyet Aleksandar Vučić államfő javasolt, egyértelmű üzenetet hordoz mindazok számára, akik szeparatista ambíciókat dédelgetnek Szerbia északi részén. Kiemelte, hogy Vajdaság szorosan összefonódik Szerbiával: Vajdaság a név, míg Szerbia a vezetéknév. Ezért Vajdaság nem létezhet Szerbia nélkül, és fordítva, Szerbia is elveszíti értelmét Vajdaság nélkül.
A házelnök-helyettes véleménye szerint a szeparatista törekvések Szerbia északi területein azokra a politikai vezetőkre vezethetők vissza, akik 2000 és 2016 között irányították a vidéket. Ilyenek voltak például Bojan Pajtić és Goran Ješić, a korábbi tartományi kormányfő és helyettese, akik egy olyan alapszabályt dolgoztak ki Vajdaság számára, amelyet 2013-ban az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősített.
"Annak a statútumnak világos szeparatista rendelkezései voltak, mint például az, hogy Újvidék Vajdaság fővárosa, vagy hogy Vajdaság kormánya az, amely meghatározza a tartomány kül- és belpolitikáját" - hangoztatta a haladó politikus.
Zavišić véleménye szerint a jelenlegi egyetemi tiltakozások révén azok próbálnak visszatérni a politikai színtérre, akiket a választók 2016-ban a politikai feledés homályába sodortak. Ők kihasználják az utcákon tüntető fiatalok lelkesedését, hogy újra megszerezzék a hatalmat az északi szerb tartományban, és ismételten népszerűsítsék szeparatista nézeteiket.
Arról, hogy a "vajdasági szeparatizmus" csak a haladók fejében létező összeesküvés, amit propagandaeszközként használnak az egyetemista tiltakozásokról való figyelemelterelés érdekében, valamint, hogy a rezsim megpróbálja hitelteleníteni az egyetemista tiltakozásokat, ebben a cikkben írtunk részletesen:
A "szeparatista" és "szecesszionista" kifejezések mögött mélyen gyökerező társadalmi, politikai és kulturális mozgalmak állnak, amelyek a csoportok önállóságának és identitásának megőrzésére törekednek. De hogyan alakulhat ki valakiben e két irányzat iránti vonzalom? Először is, a szeparatizmus gyakran a központi hatalommal szembeni elégedetlenségből fakad. Az egyének, közösségek vagy etnikai csoportok úgy érzik, hogy érdekeik és kultúrájuk nem kap megfelelő képviseletet, s ezért elhatározzák, hogy külön utat járnak. Ez a folyamat általában fokozatosan, a helyi identitás erősödésével kezdődik, és a közösség tagjai közötti szolidaritás növekedésével érhető tetten. A szecesszionizmus ennél egy lépéssel tovább megy: a csoportok nem csupán a különállásra törekednek, hanem a politikai függetlenség kivívására is. Ez gyakran egy történelmi, kulturális vagy etnikai alapú jogérvényesítés keretein belül történik. Azok, akik ebbe az irányba orientálódnak, általában erős identitástudattal rendelkeznek, és hajlandóak küzdeni az önrendelkezésért, még ha ez konfliktusokhoz is vezet. Az, hogy valaki szeparatistává vagy szecesszionistává válik, tehát nem csupán politikai nézetek kérdése, hanem mélyen gyökerezik a közösségi élményekben, a történelmi traumákban és az identitáskeresésben. A folyamat során sokszor kulcsszerepet játszanak a vezetők, akik képesek mobilizálni az embereket egy közös cél érdekében, valamint a társadalmi és gazdasági környezet, amelyben élnek.
A Vajdaság Köztársaság feliratú transzparens Újvidéken, amelyet a Szerb Haladó Párt próbált a szeparatizmus "igazolására" használni, gyorsan lelepleződött. Kiderült, hogy a hídra kihelyezett feliratot valójában maguk a haladópárti aktivisták helyezték el. (Fotó: Beta)
