Az incelek világától a femcelekig – egy különös nézőpont, ahol egyesek szerint a férfiak anyagi kihasználása nem csupán megengedhető, hanem kifejezetten előnyös lépés.
Az ártatlannak tűnő női edzésprogramok, sminkoktató videók és randitanácsok mögött rejlő radikális üzenetek egy új jelenség színre lépését jelzik. Az Andrew Tate által népszerűsített manoszféra után felbukkantak olyan nők is, akik magukat feministának vallják, mégis elveik sokszor legalább annyira károsak, mint az incel közösség álláspontjai. Ezek a femcelek ügyesen csűrik-csavarják zavaros mondanivalójukat, így sokmillió ember dől be annak a tézisnek, hogy a férfiak manipulálása valójában feminista cselekedet. Az antifeminista feminizmus, a sötét nőiség és a tradwife-kultúra furcsa ötvözete sokakat megtéveszt, és új kihívások elé állítja a valódi egyenlőségért küzdőket. Bánosi Eszter írása.
Egy gyors nézelődés egy dark feminine influenszer, mint például Thewizardliz közösségi média profilján, elsőre talán nem tűnik különlegesnek a többi trendi tartalomgyártóhoz képest. Azonban a felszín alatt izgalmas és sokszor ellentmondásos jelenség rejlik. Az utóbbi években egy új online szubkultúra, a "femoszféra" (femosphere) emelkedett ki, amely új megvilágításba helyezi a hagyományos feminista diskurzusokat, és éles vitákat generál. E kifejezés Dr. Jilly Kay, a Loughborough Egyetem feminista média- és kultúratudományi szakértője által született meg a The Reactionary Turn in Modern Feminism című tanulmányában, és tükrözi a modern feminizmus komplexitását és sokszínűségét.
A manoszféra egy olyan online tér, amelyet a nőgyűlölet és a toxikus maszkulinitás jellemez, és amelyben olyan influenszerek, mint Andrew Tate, jelentős szerepet játszanak. Ezek az alakok felelősek lehetnek a fiatal férfiak radikalizálódásáért és a nemi szerepekkel kapcsolatos elfogult nézetek terjedéséért. Ezzel párhuzamosan létezik a femoszféra, egy digitális közeg, ahol a női szerepekről és hatalmi dinamikákról szóló reakciós eszmék formálják a fiatal nők kapcsolatokhoz, karrierálmokhoz és a feminizmushoz való viszonyát. A femoszféra középpontjában olyan influenszerek állnak, akik femcelekként és a "sötét nőiesség" képviselőiként határozzák meg magukat, és akik új perspektívákat kínálnak a nők számára, miközben gyakran ellentmondanak a hagyományos feminista eszméknek.
Ezek a tartalomkészítők arra bátorítják a nőket, hogy ne fogadják el a nemek közötti egyenlőséget, hanem inkább a hagyományos nemi szerepeiket kihasználva törekedjenek anyagi és társadalmi előnyök megszerzésére.
A mozgalom az incel szubkultúra hatásait tükrözi, de egy fordított nemi hatalmi dinamikával. Míg az incel férfiak a párkapcsolatokhoz való hozzáférés hiányát panaszolják, szexisták és nőgyűlölők lévén, a femcelek a férfiak anyagi javainak kihasználására törekednek, így kialakítva stratégiáikat. Ez a jelenség a feminista mozgalom állítólagos kudarcai miatt érzett csalódottságból ered, és azt mutatja, hogy a két csoport között milyen eltérő, de mégis hasonló feszültségek húzódnak meg.
Ezek a nők úgy tapasztalják, hogy a nemek közötti egyenlőség kiharcolása nem hozta meg számukra azt a várt személyes vagy szakmai beteljesedést. A feminizmus új hullámának influenszerei ezt az érzést kihasználva azt állítják, hogy a modern feminizmus túlzott terheket ró a nőkre, irreális elvárásokat támasztva, amelyek arra kényszerítik őket, hogy "mindent elérjenek", miközben figyelmen kívül hagyják a mélyen gyökerező társadalmi egyenlőtlenségeket. Bár ebben van némi igazság, a femcelek arra bátorítják követőiket, hogy a hagyományos nőiesség elemeit, mint például a szépséget, bájat és engedelmességet, ne csupán az elnyomás jelképének tekintsék, hanem mint hatékony eszközöket a manipulációhoz. A "soft life" (az életstílus, amely a kényelmet, nyugalmat és stresszmentességet helyezi előtérbe a folyamatos hajtás helyett) és a "dating up" (kapcsolatot létesíteni olyan személlyel, akit társadalmi vagy más szempontból "felsőbb"-nek tartanak) kifejezések gyakran előfordulnak a diskurzusukban. A femcelek a luxust és a függőséget helyezik előtérbe, szemben a korábbi feminista mozgalmak által képviselt keményen kivívott függetlenséggel.
A közösségi média platformok kulcsszerepet játszottak a femoszféra kialakulásában. A TikTok, Instagram és YouTube tele van "társkeresési stratégiák" és "sötét női energia" témájú oktatóvideókkal, amelyekben arra biztatják a nőket, hogy találjanak olyan férfiakat, akik anyagilag támogatják őket. Ezek az online terek idealizálják azt az elképzelést, hogy a férfiakat anyagi támogatás forrásaként használják, miközben ezt a hosszú évszázadokon átívelő patriarchális elnyomás igazságos megtorlásaként tálalják.
A femcel influenszerek arra bátorítják követőiket, hogy a nemi egyenlőség helyett inkább férfiakat célozzanak meg anyagi előnyök szerzése érdekében, mindezt a feminizmus zászlaja alatt.
A femoszféra jellemzően határozottan feminista irányvonalat képvisel, így Dr. Jilly Kay meglepetéssel tapasztalta, hogy az ottani értékrend inkább konzervatívnak tűnik. E közösségben elterjedt az a nézet, hogy az élet a legalkalmasabbak túléléséről szól, és hogy a férfiak folyamatosan bántalmazni fogják a nőket, ami állandóságot tükröz a nemek közötti dinamikában. Ennek következtében a nők számára stratégiák kidolgozására van szükség, hogy képesek legyenek szembeszállni az ellenkező nem kihívásaival.
Kay alaposan megvizsgálta a Female Dating Strategy nevű közösséget, amely Reddit fórumként indult, és mára már több mint 250 ezer tagra tett szert. A közösség működése azóta kiterjedt a közösségi média platformokra és egy podcast formátumra is. A tagok számára egy hatpontos ideológiai keretet kínálnak, amely többek között az alábbi nézeteket tartalmazza: a férfiaknak mindig a nőket kell követniük, a nőknek joguk van pénzügyi támogatást kérni a férfiaktól, és a férfiak többsége nem rendelkezik valódi értékkel.
Kay megállapítása szerint az utóbbi évtizedek mainstream feminizmusa "rendkívül fogyasztás-orientált" lett. Főként az önérvényesítés köré épült, hangsúlyozva, hogy a nőknek magabiztosnak, sikeresnek kell lenniük, és el kell foglalniuk azokat az előnyöket, amelyeket a férfiak birtokolnak. A girlboss mozgalom alapvető üzenete, hogy a nőknek is joguk van vezető szerepeket betölteni, ami kétségtelenül előremutató, azonban ez sokszor a "férfias" viselkedési normák átvételével és a kemény, sztahanovista munkastílus idealizálásával próbálja igazolni, hogy a nők is éppolyan sikeresek lehetnek a munka világában, mint férfi kollégáik. Kay szerint azonban 2018 óta a nők egyre inkább elfordulnak ettől a nézettől, és új utakat keresnek az önérvényesítésben.
A kutató az online fórumok és influenszerek világát feltérképezve a manoszféra női változatára bukkant. "A nézetük szerint a nők értékét csökkenti, ha alkalmi kapcsolatokba bocsátkoznak. Úgy vélik, hogy a nők alacsonyabb jövedelme nem a bérkülönbségek elleni küzdelemmel orvosolható, hanem azzal, hogy a férfiak anyagi támogatást nyújtanak a nőknek — mindeközben a nőknek 'meg kell jeleníteniük a nőiességet', hogy párt találjanak. Ez a szemlélet rendkívül konzervatív, mégis úgy próbálják beállítani, mintha a nők felemelését célozná" - nyilatkozza Kay a Guardian cikkében.
Andrew Tate-lányok, akik füstös szemfestékkel és "árnyékmunkát" hirdető konyhapszichológiával hódítanak, a sötét nőiség új ikonjai. Sötét árnyalatok, ultrapiros ajkak és a femme fatale megjelenés a jellemzőjük, miközben női energiákat csatornáznak, mindezt egy csipetnyi feminista szlenggel fűszerezve. A sötét nőiség világában egy nő kemény, csábító és domináns, elhagyva a hagyományosan nőies tulajdonságokat, mint a gondoskodás és az empátia. Kezdetben ez a mozgalom ártalmatlannak tűnt, hiszen arra tanította a nőket, hogy álljanak ki magukért, ne engedjék, hogy manipulálják őket, és kerüljék el az áldozati szerepet. Azonban, ahogy sok divathullámnál lenni szokott, itt is megjelentek a vadhajtások. A sötét nőiség egyes képviselői felhatalmazva érzik magukat, hogy férfiakat manipuláljanak, újraértelmezve a manoszféra elemeit. Olyan tartalmakat gyártanak, mint "Hogyan MANipuláld őt" és "Hogyan törd össze egy férfi egóját", miközben hirdetik a számító hozzáállást és a titokzatosságot. A "pozitív manipuláció" eszközeként a túlzott dicséretet használják, hogy elérjék a kívánt viselkedést. A love bombing sötét nőiség módra válik a kapcsolatok új stratégiájává, ahol a hatalom és a vonzalom keveredik, és a nőiesség új dimenzióira nyílik ajtó.
Kay a sötét nőiesség influenszereit is megvizsgálta, olyan személyiségeket, mint Kanika Batra és Thewizardliz. Az ausztrál Kanika Batra diagnosztizáltan antiszociális személyiségzavarral (ASPD) él, ami gyakran együtt jár mások jogainak és a társadalmi normáknak a figyelmen kívül hagyásával, a bűntudat hiányával és a beilleszkedési nehézségekkel. "A nőiesség egy olyan eszköz, ami miatt sokszor bezárnak minket, de a férfiak nem értik, milyen könnyen tudjuk ezt a saját javunkra fordítani, hogy manipuláljuk őket" - osztja meg gondolatait a női önsegítő guru Randitanácsok egy szociopatától című provokatív írásában.
Az influenszerek világában talán TheWizardLiz a legismertebb név, aki már 8,3 millió feliratkozót vonzott a YouTube platformjára, miközben TikTokon lenyűgöző 1,6 milliárd megtekintést ért el. Videói a személyes fejlődés és önmagunk felfedezése köré épülnek, és olyan népszerű témákat dolgoznak fel, mint például a "Hogyan érdemelj meg hercegnői bánásmódot," "Álmaid valóságának megteremtése," "Hogyan nyerd vissza az erődet és energiádat," valamint "Hogyan szabadulj meg a lustaság és szánalom érzésétől." Munkásságának különlegessége, hogy videói általában elegáns, minimalista környezetben készülnek, ahol közvetlenül a kamerába beszél. Gyakran látható, ahogy relaxálás közben, akár lefekvésre készülődve vagy arcmaszkot viselve osztja meg gondolatait. Ezzel az intimitás és közelség érzetét kelti, miközben a legyőzhetetlenség és a belső erő fontosságát hangsúlyozza.
Tanácsai nyíltan arra irányulnak, hogy a nők magas jövedelmű férfiakkal alakítsanak ki kapcsolatokat, így nem kell fizetett munkát vállalniuk - és ezt maga is feminista cselekedetként keretezi. A "hercegnői bánásmódról" (Princess Treatment néven található meg) szóló videóban TheWizardLiz azt mondja:
Sokan úgy vélik, hogy az antifeminizmus jele, ha egy férfi támogatja vagy gondoskodik egy nő életéről, ám én inkább úgy látom, hogy az igazi antifeminista hozzáállás az, amikor egy nőre olyan terhek hárulnak, mint a háztartás vezetése, a gyermeknevelés, és mindezek mellett még a munkahelyi kötelezettségeit is teljesítenie kell. Ők gyakran több szerepben teljesítenek, hiszen a főzés, takarítás és a gyerekek felügyelete mellett egyéb feladatokat is ellátnak. Eközben a férfiak számos előnyt élveznek, beleértve a jövedelmet és a munkahelyi lehetőségeket is.
A recept egyszerű: válaszd ki a feminista eszmék közül néhányat, például a nők kettős műszakját vagy a nemek közti bérkülönbséget, és ismerd el ezeket a problémákat. Ugyanakkor fontos, hogy a férfiak előnyeit ne csupán a történelmi kontextusból fakadó, leküzdhető egyenlőtlenségként tekintsük, hanem mint megváltoztathatatlan tényekre. A válasz pedig sokak szerint az, ha a nő anyagi támogatást keres. TheWizardLiz-t gyakran érik kritikák, miszerint "aranyásó" magatartásra buzdít, de az említett videójában világosan kifejti, hogy a "hercegnői bánásmód" nem csupán annyit jelent, hogy a férfiak drága ruhákat és luxuscikkeket vásárolnak a nőknek. Sokkal inkább arról van szó, hogy a férfiak pénzügyi stabilitást kínálnak a kiváltságaikért cserébe, ezzel egyfajta kölcsönös támogatást teremtve a kapcsolatban.
Dr. Sophie Lewis feminista elméletalkotó érvei egyértelműen rávilágítanak arra, miért vonzó ez a gondolkodásmód a nők és lányok számára. Lewis különösen a femoszféra különböző aspektusait kutatja, kiemelten a tradwife influenszereket, akikről korábban Wilson Luca és Kurucz Adrienn is írtak a WMN-en. A Lewis által írt Enemy Feminisms című könyvben olyan történelmi eseményeket elemez, amikor feminista csoportok váratlan szövetségeket kötöttek, például gyarmati rezsimekkel vagy a Ku Klux Klánnal. A femoszféra ideológiájáról így fogalmaz: "Ez nem csupán egy ígéret, hanem egy valós lehetőség, amit nem szabad alábecsülni. Az ígéret lényege, hogy ez a mozgalom felszabadítja a nőket a politikai közgazdászok által emlegetett kettős műszak terhe alól."
Kay és Lewis nem az egyedüli érdeklődők az internet ezen dinamikusan fejlődő szegmense iránt. Emiliano de Cristofaro és Jeremy Blackburn is felfedezték azokat a jelenségeket, amelyeket Kay már korábban megfigyelt, és sok párhuzamot találtak a manoszféra és a femoszféra között. Néhány női közösség például olyan tanácsokat ad tagjainak, amelyek a manoszféra stratégiáira emlékeztetnek a randevúzás terén. Ezen közösségek úgy vélik, hogy a párkapcsolatok egyfajta játékot jelentenek, ahol a nőnek az a célja, hogy túljárjon a férfi eszén, és győzelmet arasson. Az általuk használt nyelvezet is sok hasonlóságot mutat.
Elengedhetetlen, hogy megértsük azt a komplex történelmi folyamatot, amely során a középosztálybeli fehér nők megtalálják a helyüket a patriarchális struktúrákban. Itt egyfajta támogató rendszerre lelnek, amelyhez alkalmazkodniuk kell, és cserébe átmeneti védelmet nyernek. Ugyanakkor ez a dinamika azt is jelenti, hogy más nőket, akik nem részesülnek ebben a kiváltságban, ők maguk vetnek alá a fennálló normáknak.
A toxikus nyelvezet és a gyűlöletbeszéd miatt néhány femcel közösséget kizártak a Redditről. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a manoszféra csoportok is reagáltak a moderációra, ezek a női csoportok is független platformokat alapítottak. Ennek következtében radikalizálódtak, és a moderálás hiánya, valamint a mérsékelt nézetekkel való ritkább találkozások miatt még inkább toxikus légkör alakult ki bennük.
Jelenleg nincsenek meggyőző bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a femoszféra tagjai hasonlóan radikalizálódnának, mint a manoszféra, amelynek képviselői sokkoló és valódi erőszakos cselekedeteket hajtottak végre, valamint populista politikai mozgalmakat tápláltak. Ugyanakkor már megfigyelhetők olyan jelek, amelyek óvatosságra intenek. Például Kanadában felbukkantak olyan női videók, amelyek a bevándorlókat okolják a munkahelyek eltulajdonításáért.
Egy kanadai kormányzati hírszerzési jelentés rámutat arra, hogy a női szélsőséges mozgalmak a közösségi médiát "fegyverként" használják a nőiesség vonzó aspektusainak kiaknázására, hogy így csábítsanak új tagokat. Stratégiájuk lényege, hogy a radikális üzeneteket "ártatlan, hétköznapi narratívákba" ágyazzák, mint például az anyaság vagy a szülőség, így elérve olyan nőket is, akik eredetileg nem kerestek szélsőséges tartalmakat az online térben. A jelentés megállapítja, hogy bár sokan szélsőséges ideológiát hirdetnek, akadnak olyanok is, akik ennél is messzebb mennek: pénzgyűjtésbe fognak ügyük támogatására, és követőiket akár erőszakos cselekményekre is buzdítják.
Ezek között szerepelnek az úgynevezett "mommy blogok", amelyek a szülőségről és anyaságról szólnak, de például a Covid idején dezinformáció és összeesküvés-elméletek platformjaivá váltak. Bizonyos bloggerek a gyerekek jólétével kapcsolatos aggodalom vagy épp a gasztroblogolás álcája alatt szélsőséges nézeteket terjesztenek az oltásokról, a bevándorlókról, a nemi szerepekről.
Bár a femoszféra feministaként határozza meg magát, komoly etikai dilemmákat vet fel. Azáltal, hogy elfogadja a tranzakciós kapcsolatokat és az egyéni érdekeket helyezi a középpontba, valójában azokat a hierarchiákat tartja fenn, amelyeket a feminista mozgalom célja lebontani. Dr. Kay kutatásai világosan mutatják, hogy ez a reakciós irányváltás egy szélesebb kulturális átalakulás része, ahol a cinizmus és az opportunizmus egyre inkább felváltja a közösségi szolidaritást és a rendszerszintű kritikát. Végső soron a femoszféra arra ösztönöz minket, hogy újragondoljuk, mit is jelent valójában az önérvényesítés, és hogy az egyéni haszonszerzés vajon valóban összeegyeztethető-e az igazi egyenlőség eszméjével.
