Hova helyezzem, hogy jól lássam? - Az a pillanat, amikor felfedezed, hogy multifokális szemüveg vált szükségessé.

„Közelre már nem igazán látok, de a távolban sem minden olyan éles, mint régen” – itt kezdődik az a felismerés, hogy a hagyományos olvasószemüveg már nem elegendő. A negyvenes és ötvenes éveikben járók jól ismerhetik ezt az érzést: a kar hossza már nem elegendő a könyv vagy a telefon olvasásához, a képernyő képei homályosak, és a betűk mintha összefolynának. Ráadásul a fel-le váltogatott szemüvegek folyton eltűnnek, mint a varázslat. Itt jön a képbe a multifokális lencse, amely új perspektívát nyújt. Most Kurucz Adrienn osztja meg saját tapasztalatait – nemcsak az „öregszeműeknek”, hanem mindenkinek, aki szeretné újra élvezni a világ éles részleteit.

Hányszor hallottam már ezt a szakállas poént, amikor valaki a fülem hallatára megemlíti! Legtöbbször középkorúak, körülbelül 45-50 évesek, akik hirtelen észreveszik, hogy a betűk kezdenek elmosódni, és hogy a könyvet, újságot vagy a képernyőt távolabb kell tartaniuk, hogy a szöveg újra éles legyen. Ezt a jelenséget „öregszeműségnek” nevezik, vagy tudományosabban: presbyopiának. A lényeg, hogy a szemlencse alkalmazkodóképessége csökken, az egykor rugalmas lencse pedig fokozatosan megkeményedik, ami a látás romlásához vezet.

Ami állandóan eltűnik, csak hogy váratlanul újra megjelenjen a legszokatlanabb helyeken. Pont akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá.

Az olvasószemüvegek körüli kalandok igazi komédiaforrást jelentenek ismerőseim életében. Nap mint nap egy fergeteges börleszkshow-t rendeznek, ahol a főszereplők nem mások, mint ők maguk. Folyton keresgélnek, mint valami Sherlock Holmes a nyomozás közepén, ám a szemüvegük mindig eltűnik, pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Ott ülnek például egy étteremben, és az apróbetűs menüt próbálják kibetűzni, miközben a telefonjukon egy sürgős üzenetet kellene megfogalmazniuk. De a szemüveg? Az nyugodtan pihen otthon, vagy épp a házastársukéval keveredik össze, esetleg a fejük búbján felejtik, és aztán megdöbbenve tapasztalják, hogy a látásuk nem javult. Egy különösen emlékezetes esetben egy közeli rokonom olvasószemüvege napokig a fagyasztóládában töltötte az idejét, mintha csak hűsölni akart volna a nyári melegben. Az ilyen pillanatok igazán szórakoztatóak, és minden alkalommal újra és újra megnevettetnek minket.

Ezért aztán ügyeskednek, nyújtózkodnak, és igyekeznek minél távolabb helyezni maguktól a különböző tárgyakat: az étlapot, a telefont, a használati útmutatót, amennyire csak lehet. Talán így sikerül elérniük a kívánt fókuszt.

Egy régóta rövidlátó, mint például én, ilyenkor csak mosolygok és csóválom a fejem. Persze egy kis irigység is vegyül a nevetésembe, hiszen gyerekkorom óta szükségem van a látáskorrekcióra. A szemüvegem szinte hozzám nőtt, sosem távozom nélküle, így mindig velem van. Nem úgy, mint az idős korosztályom tagjai, akiknek csupán a közeli látásukkal van gondjuk. Ők rendre kapkodják fel-le a szemüvegüket, hiszen nélküle képtelenek olvasni az utcai táblákat, nem ismerik fel a szembejövőket, és nem tudják, hogy a busz, ami közeleg, éppen hova tart. A mozi sötétjében a feliratok egybefolynának számukra, és a tévé képernyőjéhez kellene tapadniuk, ha meg szeretnék figyelni Mads Mikkelsen vagy akár Pedro Pascal mimikáját.

Az olvasószemüveges ember nem is tekinthető igazán szemüvegesnek – legalábbis régebben ezt gondoltam rövidlátóként (mint én). Az olvasószemüveg csupán egy játék a kerettel, nem több, mint egy röpke flört, ami sosem ér fel egy komolyabb kapcsolathoz. Nincs ideje megunni, hiszen mindig új helyzetekben tűnik fel, holott folyamatosan elveszik. Sokkal inkább a busz zötykölődése alatt próbálkozna a fehérre izzadt orrnyergével, mintsem hogy a Balaton közepén, az egyforma stégeken tépelődne a hiányáról. Az olvasószemüveges egyfajta könnyed romantika, míg az igazi szemüveg viselője mélyebb elköteleződést jelent.

Egy ideig a rövidlátó (én), aki mínuszos szemüveggel bír, észre sem vette, hogy az ő szeme is öregszik. Még hencegett is vele, hogy szemüveg nélkül befűzi a tűt, elolvassa a feliratot a körömlakkon és a képernyőt sem tartja el magától. A férjének pedig rendeléskor duzzogva felolvasta az étlapot - mert az olvasószemüvege mindig a másik táskájában maradt.

Aztán egy optometrista elmagyarázta a rövidlátónak (nekem), hogy egyelőre azért lát jól közelre, mert nem lát jól messzire.

Amikor leveszi a szemüvegét, a betűk élesednek meg az orra előtt, hiszen a távollátása még nem korrigált, és a dioptriák egyensúlya egyelőre stabil. De eljön az a pillanat, amikor ez az egyensúly felborul, és ráébred, hogy szüksége van szemüvegre az olvasáshoz is. Például, a monitor előtt ülve már nem érezheti a komfortérzetet szemüveg nélkül. (Igen...) Vagy amikor próbálja kiszedni a tenyeréből egy szálkát, kénytelen lesz levenni a távolra megfelelő szemüvegét. Idővel azonban már így sem fogja élesnek látni a közeli részleteket.

Igen, éppen ezen a ponton állok most.

És kezdem irigyelni a "csak" közelre nem jól látó haverokat, hisz nekem immár két szemüveget kellene cserélgetnem, fel-le kapkodnom. A jövő pedig az - látom a családi mintát -, hogy három szemüvegre lesz szükség (jó ég...).

Ez a helyzet akkor áll elő, ha különféle távolsághoz más és más dioptriára van szükség, hogy a kép jó helyen jöjjön létre a retinán, és az agy értelmezni tudja. Más dioptriaszám kell ahhoz például, hogy élesen lássa az érintett ember, ki integet a távolból, mint ahhoz, hogy tévét nézzen vagy olvasson a fotelben.

A vezetés során nem csupán egyféle látáskorrekcióra van szükség, hiszen teljesen más a fókuszunk, amikor az utat figyeljük, és megint más, amikor a műszerfalra pillantunk. A szemüvegek folyamatos cserélgetése az autóban nemcsak kényelmetlen, hanem akár balesetveszélyes is. Egy okosabb megoldásra van szükség, ami igazodik a vezetés sajátos igényeihez.

Van egy izgalmas megoldás, amellyel én is szívesen kísérletezem, főleg most, hogy többféle látáskorrekcióra van szükségem: a multifokális lencse. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy a lencsék úgy legyenek megformálva, hogy az ember élesen láthasson olvasás közben, amikor csak felpillant egy beszélgetőpartnerre, és még akkor is, ha a távoli horizontot figyeli egy kirándulás során. A lencse igazi varázslata abban rejlik, hogy a szem előtt egy távoli dioptria áll, ami fokozatosan átmegy a közeli dioptriába. Ez a szemüveg nagyszerű segítséget nyújt azoknak is, akik távolra jól látnak, de folyamatosan fel-le kapkodják az olvasószemüveget, valamint azoknak is, akik már régóta szemüvegesek a látásproblémájuk miatt. Így a szemüveg mindig a helyén maradhat az orron, nem kell állandóan keresgélni, elkerülhetjük a foltos lencséket, és a hűtőszekrény mélyén sem kell családi összefogással kutatnunk a megfelelő olvasószemüveg után.