Fedezd fel a világ sötét zugait a horror történetek segítségével: politikai intrikák, melyek megtévesztik a tömegeket, és az emberi csontokból készült különleges hangszerek rejtélyes világa - mindez egy könyves magazin lapjain. Merülj el a félelem és a bo

A horror műfaja rendkívül sokszínű, és messze túlmutat a mainstream ijesztgetős filmek keretein. Két éve a Valancourt Books angol kiadó betekintést nyújtott abba, hogy a horror hogyan képes átlépni a határokat és különböző nyelveken megszólítani az olvasókat. Legújabb sorozatuk új darabja pedig megmutatja, hogy a rettegés forrásai mennyire változatosak lehetnek. Ez a lebilincselő és olvasmányos gyűjtemény új perspektívát kínál a félelem világáról – érdemes felfedezni!

Az amerikai Valancourt kiadó két vezetője, James D. Jenkins és Ryan Cagle egyszercsak úgy határozott, hogy érdemes lenne egy olyan könyvet készíteni, ami a horror kultúrákon, határokon és nyelveken átívelő globális mivoltát mutatja meg, ez pedig sikerült is nekik. Szinte alig két éve jelent meg A sötétség szavai, máris megérkezett a Rémtörténetek a világ minden tájáról horrorantológia következő darabja.

A borzalmak hívása nemcsak simán egy folytatása az előző résznek, hanem akár külön is olvasható válogatás a zsáner legjobb kortárs írásaiból. Most újabb 19 ország került terítékre, így a csontokból épülő hárfától és a háború romjai között megjelenő szellemektől a politikai okokból kirobbantott háborúig olvashatunk a világ különböző (fiktív) borzalmairól.

Az első kötet egyik következménye volt, hogy rengeteg olvasót rádöbbentett arra, hogy a horror milyen sokszínű műfaj. Viszont, ahogyan az mindkét kötet előszavából kiderül, ennek megvoltak a korlátai, ugyanis A sötétség szavai javarészt csak olyan műveket tartalmazott, amiknek eredeti nyelvét a szerkesztők ismerik, hiszen így tudták összeválogatni és lefordítani a kötet szövegeit. A folytatás viszont könnyedén túllép ezen.

Ez alkalommal ugyanis több fordítót is bevontak a projektbe, sőt, ahogyan olvasható az előszóban, számos esetben az történt, hogy felkeresték az adott írót, akinek már előre be volt készítve egy angol fordítása egyik-másik művéből, így szinte az antológia magától állt össze.

A legnagyobb nehézség mégis abban rejlett, hogy kiket válogatnak majd a kötetbe, különösen egy olyan figyelemre méltó első kötet után.

"Első ránézésre a második rész leküzdhetetlen akadálynak tűnt: ha ki szeretnénk zárni minden országot, ami már szerepelt az első antológiában és olyan nevekre koncentrálunk, mint a lengyel, a kínai vagy a koreai, mégis hogy fogunk rábukkani jó sztorikra?" - írják a szerkesztők az előszóban. Majd egyet lapozunk, és látjuk, ez egyáltalán nem jelentett kihívást.

A kötet lapjain 19 különböző ország íróinak gondolatai elevenednek meg, négy kontinens szövetét szőve, mindezt 15 változatos nyelven. Az olvasó egy izgalmas horror-túrán vehet részt, amely Haiti titokzatos utcáitól Svájc festői tájain át Málta történelmi kövein keresztül egészen a Távol-Kelet egzotikus világáig, mint Dél-Korea, Japán és India. Az egyes országok mellett a műfajok és témák is folyamatosan váltakoznak: egyik pillanatban a weird fiction vagy a testhorror sötét mélységeibe merülünk, a következőben pedig egy néprajzi ihletésű borzongás sodor magával, új élményekkel gazdagítva az olvasót.

Bár most nem tapasztaljuk meg ugyanazt a szerencsét, mint az első kötet esetében, ahol Veres Attila novellája is helyet kapott a világ neves íróinak társaságában, mégis egy remek válogatást kaptunk kézhez. A jó antológia sajátossága, hogy nehéz kiemelni egy-két olyan írást, amely valóban felülmúlná a többit. Itt szinte mindenféle szorongásra és félelemre találunk egy jól megformált szöveget, amelyek mindegyike gazdag érzelmi tartalommal bír.

Talán egyszerűbb lenne őket abban a fényben vizsgálni, hogy melyikük iránt érez az ember nagyobb félelmet.

Egyik személyes kedvencem a Wojciech Gunia lengyel szerző által írt A háború című novella, ami a kelet-közép-európai kultúrához hűen a háború és propaganda természetéről beszél, miközben szinte kafkai szorongással árasztja el szereplői gondolatait. A novella kiindulópontja, hogy hirtelen kitör egy háború, amiről szinte senki nem tud semmit, a rádió és a tévé is néha beszámol újabb csapatmozgásokról, fronteltolódásról, a boltok polcairól eltűnnek az ételek, mindenki bezárkózva él, viszont mintha a távolban nem is történne semmi.

Többet nem árulhatok el spoilerek nélkül, de ez a novella remekül bizonyítja, hogy a horror nem pusztán felszínes és egyértelmű műfaj: a szöveg mélyrehatóan vizsgálja a hatalom dinamikáját és bonyolultságát.

A kötetből még sok érdekes történetet ki lehetne emelni. Az egyikben például, A végakaratban egy klasszikus, viktoriánus-korabeli történetben egy haldokló uzsorás még utolsó percben átruházza démonját az őt kezelő orvosra, egy másik történetben, a Fehércsont hárfában egy magatehetetlen nő napról napra veszíti el a csontjait, miközben élete szerelme a világ legszebb hárfáján dolgozik. A sikoltóban pedig éppen egy könyvvizsgáló keveredik sötét rituáléba kisvárosi kiruccanása közben, ahol a holtak visszatérnek álmukból.

Ezt a felépítést leginkább a Black Mirror sorozathoz lehetne párhuzamba állítani: a jól ismert motívumok és meglepetések mellett mindig új és izgalmas történeteket, valamint karaktereket vonultat fel.

Egy olyan világban, amiben tobzódunk az évről évre megjelenő, egy kaptafára épülő angolszász horror kötetekben, igazán üdítő színfolt kisebb nemzetek és kultúrák hasonló történeteit olvasni.

Két évvel ezelőtt arról írtunk, hogy "az ismerős ismeretlen világában teljesen lenyűgözött minket az emberi vágyak és fájdalmak, örömök és kihívások közötti univerzális hasonlóság, valamint a számos kisebb-nagyobb eltérés". Ezzel a megállapítással a kötet kulturális sokszínűségére utaltunk. Azóta sem változott a helyzet. Ezek a szövegek akár antropológiai kutatásként is értelmezhetők, hiszen feltárják, hogy mennyiféle módon tapasztaljuk meg az ismeretlentől való félelmet.