Íme egy egyedi változat: "Hogyan szüntesd meg a pártodat?"

Ahogyan az előre látható volt, szombaton végleg elhárult az utolsó "akadály" a Momentum kapitulációja elől. A küldöttgyűlés egyhangúlag igent mondott a 2026-os választásokon való távolmaradásra, így a jövő évben a képviselők új kihívások után nézhetnek. Bedő és Hajnal pedig, mint kampánytanácsadók, a világ elé állhatnak, hogy megosszanak néhány "értékes" tapasztalatot arról, hogyan lehet eredménytelenül politizálni egy párton belül.

A Momentum létezése egyértelmű jele annak, hogy hazánkban minden megtalálható, csupán a fasizmus hiányzik. Így tehát a párt számára nincs mit lebontani (fotó: Mónus Márton/Reuters). A következő tavaszra a Momentum valószínűleg elveszíti parlamenti képviseletét, és a "2030-as olimpiai visszatérés" ígérete inkább tűnik üres frázisnak, mint komoly tervnek. A párt hivatalosan ezt azzal indokolja, hogy céljuk a rendszerváltás megvalósítása, egy nyitott és sokszínű ország megteremtése, ahol a tehetséget és a szorgalmat értékelik. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az Orbán-rendszer megbukjon, és a következő választásokon ne térhessen vissza sem a Fidesz, sem más politikai erő formájában. Ez a megfogalmazás viszont csupán a valóság elkerülésének egy formája: a Momentum körüli levegő fogyatkozóban van, a hídlezárások csak feszültséget szültek a főváros lakóiban, és a magyar társadalom eddig nem mutatott számottevő érzékenységet az LMBTQ-jogok iránt, főleg nem ilyen intenzív formában. Ráadásul a 106 képviselőjelölt felállítása is problémásnak tűnik; 10 hónappal a választások előtt egy 1-2%-os támogatottságból 5%-ra ugrani valóságtalan, különösen egy olyan politikai légkörben, ahol a Fidesz dominál. Érdekes kérdés, hogy Bedő és Hajnal mellett mi fog történni a Momentum parlamenti képviselőivel, akik eddig az állami támogatásból éltek, hiszen valószínűtlen, hogy hasznos munkát végeznének. Ha nem indulnak el a választásokon, akkor az állami támogatásra sem lesznek jogosultak (márpedig az még egy 1%-os eredmény esetén is járna, csak el kell indulni). Így kénytelenek lesznek az eddigi forrásaikból megoldást találni. A Momentum a következő hónapokban minden erejével a kormányváltás érdekében fog dolgozni, és azt szeretnék, hogy a rendszerváltás garanciáit széles társadalmi egyeztetés mellett fektessék le. Ezzel együtt a kormányváltás után "rendszerváltásra" is szükség lenne, melynek egyik legfontosabb eleme a független igazságszolgáltatás és az új média- és választójogi törvények megalkotása lenne. Azonban ez a "rendszerváltás" valójában a nyugati liberalizmus mintájára szervezett állam megvalósítását jelenti, amely az állampolgárok biztonsága helyett inkább LMBTQ és kisebbségi jogokkal foglalkozna. Ez akár a fideszes korrupció visszaszorítását is jelenthetné, de a kérdés az, hogy vajon egy másfajta, de ugyanolyan káros rendszer fog-e a helyébe lépni.

Az "LMBTQ-jogok" képviselete persze napirendben marad (fotó: Momentum/Facebook) Ám a Momentum nem csak a "rendszerváltás" felett akar őrködni, de Fekete-Győr létrehozna egy 500 milliós Rendszerváltó Alapot is. A fentiek fényében ez azt jelenti, hogy a Momentum nyílt politizálás helyett háttérmunkákat végezne, képviselné a szélsőlibsi "üldözötteket", pénzelné a sajtójukat, illetve beépülnének az általuk megálmodott liberális mélyállamba. Ha ez valamilyen módon meg is valósulna, ott valóban ki lehetne építeni egy politikai utánpótlást, amely immáron SZDSZ 3.0-ként ismét kitermelhetné a maga szélsőliberális 5-6%-át. Ilyetén, ha a Momentum visszatérése irreális is, az általuk képviselt sötét, felforgató világnézet túlélne, így pedig már sokkal inkább nyer értelmet a párt lenullázása is. Felvetődik azonban még egy kérdés: ha a Momentum a Tisza számára biztosít sima utat, miért akarnának bármi felett őrködni? Netán nem bíznak Magyar Péterék "rendszerváltó" erejében, esetleg a Tiszában? Csak mert ők sem egy átlagos kormányváltást vizionálnak, hanem a NER teljes eltörlését, mindenki másnak meg kerítést kolbászból. A kérdés persze költői. Korábban Bedő is úgy fogalmazott, hogy Magyar előélete és szocializációs háttere "nem feltétlenül arra mutat, hogy valódi rendszerváltás történhessen", magyarul sokakkal ellentétben nem felejtette el, hogy Magyar a NER végterméke. Azt is mondta, hogy nem látja, "milyen indítékkal akarja véghez vinni a változást", magyarul egyáltalán nem bízik benne, és ezzel biztosan nincs egyedül a pártján belül. Összességében tehát: a Momentumot beáldozták, lenullázták, a fiúk megbuktak a nyílt politizálás színterén. A maradék választóikat cserben hagyták, "feloszlatták", a vereség elkerülhetetlen. Azonban a távoli horizonton felsejlik a fénnyel kecsegtető Nap, melynek sugarai új reménnyel töltik meg antifasiszta lelküket: miért exponálnák magukat nyíltan egy velük jobbára ellenséges, de minimum semleges társadalomban, ha beépülhetnek az általuk áhított "rendszerváltás" megszületendő mélyállamába is? Az út rögös, de nem járhatatlan. Pénzük van dögivel, idejük is legalább ennyi, így addig fognak itt tenyészni, amíg végre nem lép fel ellenük valaki valóban hatékonyan. De ezt persze nem a NER-től várhatjuk. Ábrahám Barnabás - Kuruc.info