Fizessenek a pervesztesek: a Kúria döntése jogszabályi támogatást nyert.
Egy korábbi kúriai kötelező döntés szerint a pervesztes félnek kell viselnie a pernyertes fél oldalán felmerült teljes ügyvédi munkadíjat, és a bíróságok csak egészen kivételes esetekben mérsékelhetik azt. Mindezt azért, hogy a pernyertesség pénzügyi értelemben is nyereséges legyen. Az igazságügyi miniszter napokban megjelent új rendelete néhány fenntartással, de összességében jogszabályi szinten is megerősítette a Kúria által elindított reformot. Az új szabályokat a Jalsovszky Ügyvédi Iroda segít értelmezni.
Körülbelül fél évvel ezelőtt érkezett a hír, miszerint a Kúria állásfoglalása alapján a pernyertes fél ügyvédi költségeit a pervesztes félnek maradéktalanul meg kell térítenie. Ez alól csupán rendkívüli körülmények között lehet kivételt tenni.
Mivel a Kúria határozatai kötelező érvényűek, a várakozások az voltak, hogy az alsóbb fokú bíróságok minden esetben a pernyertes fél által viselt teljes ügyvédi munkadíjat fogják megítélni. Bár ez valóban a leggyakoribb gyakorlat lett, néhány bíróság a régi, káros hagyományokat megőrizve továbbra is saját belátásuk szerint próbálja meghatározni, hogy mely ügyvédi díjak felelnek meg a szerintük szükséges munkamennyiségnek, a piaci viszonyok figyelembevételével szemben.
A Kúria által kezdeményezett folyamatra reagálva az igazságügyi miniszter bejelentette, hogy a peres illetékek módosítását követően a megítélhető ügyvédi díjra vonatkozó szabályok is új formát öltöttek. A közelmúltban életbe lépett új rendelet (17/2024. (XII. 9.) IM-rendelet) 2025 februárjától lép hatályba, és bár kisebb eltéréseket tartalmaz, alapvetően megerősíti a Kúria által képviselt új irányvonalat.
Az új rendelet fenntartotta azt a keretet, amely lehetővé teszi, hogy a polgári és közigazgatási perekben két különböző módszerrel érvényesíthessük az ügyvédi munkadíjat.
Egyik lehetőség a bíróság előtt, hogy a megbízási szerződésben meghatározott ügyvédi díjat igényeljük. Ezt a folyamatot tételes elszámolásnak hívjuk.
Egy másik lehetőségként a megbízási szerződés bemutatása helyett a rendelet által előírt sávos átalányt alkalmazzuk az ügyvédi munkadíj érvényesítésére, amely a peresített érték meghatározott százalékában kerül kiszámításra.
A bíróságok ugyanakkor az ítéletük során a korábban említett indokok figyelembevételével csökkenthetik a kért összeget. Ennek következtében a pernyertes fél nem kapja meg a teljes ügyvédi díjat, csupán annak egy részét.
A korábbi gyakorlat lehetőséget adott arra, hogy a bíróságok szabadon, szinte korlátlan mértékben csökkenthessék az ügyvédi munkadíjat. Ezt a döntést néha méltányosságból, máskor pedig az ügyvédi munka természetének félreértése miatt hozták. A Kúria ezért igyekezett egységes kereteket kialakítani ennek a kiszámíthatatlan gyakorlatnak a kezelésére - magyarázza Dobos Zoltán, a Jalsovszky ügyvédje.
Az új jogszabály fenntartja a bíróságok jogkörét, hogy csökkentsék a pernyertes fél által megállapított ügyvédi díjakat. Emellett azonban egy átfogóbb útmutatót is nyújt arra vonatkozóan, hogy mikor és milyen mértékben alkalmazható ez a lehetőség.
Úgy tűnik, hogy a rendelet többnyire átvette és részben tovább is fejlesztette a Kúria már említett döntésének lényegét. A rendelet kifejezetten leszögezi, hogy a bíróság az ügyvédi munkadíjat csak a másik fél kérelmére, és csak két, indokolt esetben mérsékelheti: ha a munkadíj az érvényesített joggal nem áll összefüggésben és ezért szükségtelen, vagy ha a ténylegesen kifejtett tevékenységhez képest aránytalan mértékű.
Egy további korlátozás, hogy a megbízási szerződés keretében meghatározott munkadíj, még a fent említett esetekben is, legfeljebb 50%-kal csökkenthető. Ezen szabály alól csupán az jelenthet kivételt, ha a munkadíj "kirívóan eltúlzott, ellentétes a piaci körülményekkel, vagy a józan ésszel". A peresített összeghez viszonyítva, sávos átalánydíj szerint kiszabott munkadíj csökkentésére további korlátozások is érvényesek.
"A jogorvoslati lehetőségek miatt talán a legfontosabb garancia, hogy a perköltségre vonatkozó döntéseket a bíróságoknak részletes indokolással kell alátámasztaniuk. A rendelet ebben a körben talán még a Kúriánál is szigorúbb elvárásokat támaszt: az indokolásnak meghatározott körülményekre is ki kell térnie, többek között az elvégzett munka egyedi jellemzőit is részletesen értékelnie kell" - mondja Borbély Kincső, a Jalsovszky szakértője.
Az új rendelet várhatóan jelentős hatással lesz a bíróságok eddigi, a régi gyakorlathoz makacsul ragaszkodó működésére is. A jövőben már nem csupán a Kúria kötelező iránymutatásai alapján, hanem jogszabályi keretek között is el kell ismerniük a pernyertes által viselt teljes ügyvédi munkadíjat. Bár a Kúria döntésében nem található meg a szükségességi teszt, melyet a rendelet bevezetése látszólag "puhít", a rendelet preambuluma arra utal, hogy nem az a célja, hogy visszalépést eredményezzen a jelenlegi kedvező joggyakorlatban.
A bíróságok számára a szigorított és alapos indokolási kötelezettség jelentős extra terhet ró, ami miatt a szokásos mértékű enyhítések még inkább háttérbe szorulhatnak. Ennek következtében valószínű, hogy ezek az intézkedések csupán a legkivételesebb helyzetekben fognak megvalósulni.
A peres felek számára a bíróság felé történő ügyvédköltségek igazolásához célszerűbb megbízási szerződést és időkimutatást benyújtani, mint az értékarányos, sávos rendszer alkalmazása. A sávos díjszabás leginkább olyan helyzetekben lehet előnyös, amikor a konkrét ügyhöz nem köthető költségek merülnek fel. Ilyen esetek lehetnek például az időszakos átalánydíjas megbízások, amelyek több ügyre is kiterjednek, és ahol nehezen meghatározhatóak az egyes jogi szolgáltatások költségei.
A rendelet összességében egy újabb mérföldkő abban a törekvésben, hogy a perek hatékony védelmet biztosítsanak a hatóságok vagy mások által okozott jogsértések ellen. Célja, hogy megerősítse a piaci szereplők bizalmát a pereskedés folyamatában, így biztosítva, hogy a szerződések érvényesíthetőek és a károk megtérülnek, elkerülve ezzel a várható veszteségeket – hangsúlyozzák a Jalsovszky szakértői.
