Feketeházy János: A legszerényebb "hídépítő" | ma7.sk Feketeházy János neve sokak számára ismeretlenül csenghet, de a hídépítés világában óriási tisztelet övezi őt. Az általa megálmodott és megvalósított projektek nem csupán műszaki csodák, hanem a közös
De az ő nevét legalább ismerjük. A Keleti pályaudvar, vagyis lánykori nevén Központi Indóház másik felvidéki építőjéről, az eperjesi (nagyrőcei?) Rochlitz Gyuláról még annyit sem tudunk. Életrajza is meglehetősen lyukacsos, sok helyen pontatlan, talán legtöbbet annak kiegészítéséért/kiigazításáért Hajós György 2005-ben nyomtatásban is megjelent magyar és szlovák nyelvű tanulmánya tett, de bizony volna még mit pontosítani. Ő is csak két gyerekéről tud, holott egy másik forrás szerint három fia volt. A leendő kutatók munkáját nehezíti a tény, hogy 1912 előtt gyakorlatilag az összes vasúti híd az ő irányítása mellett készült, ahogy az is, a korban általában az egyes hidakat felépítő tervezővállalatok nevét tették közhírré, így sok esetben a valódi tervező neve homályban maradt.
Nem segíti emlékének feltárását és megőrzését túlzott szerénysége, ahogy az sem, hogy Vágsellye mára gyakorlatilag teljesen elveszítette magyar identitását. S ez még akkor is hátrányosan érinti Feketeházy János emlékének a megőrzését, ha apai ágról cseh családból származik.
Domonkos, Feketeházy János apja, a chrudimi egyházkerületben látta meg a napvilágot Černohaus néven. Élete során a magyar nemesi származású Fekete Annával kötött házasság után Vágsellyére költözött, ahol tanítóként és kántorként dolgozott. Hat gyermekük született, közöttük János, aki 1842. május 16-án jött a világra, így 183 éve gazdagítja az emberi történelmet. János elemi iskolai tanulmányait apja vezetésével Vágsellyén végezte, majd Nagyszombatba, végül a neves Nyitrai Piarista Gimnáziumba került, ahol 1861-ben érettségizett. Az 1698-ban alapított iskola számos kiemelkedő személyiséget adott a magyarságnak, köztük Czuczor Gergelyt, Szathmáry Istvánt, Thuróczy Tibort, Gaál Ferencet és Santho Miklóst. János a gimnáziumi évei alatt erős alapokat kapott, amelyek segítették őt a bécsi és zürichi műegyetemi tanulmányainak folytatásában. 1866-ban megszerezte diplomáját, majd visszatért Bécsbe, ahol az Osztrák Államvasutaknál kezdett dolgozni, és a vasút iránti szenvedélye végigkísérte életét. Részt vett a wien-stadlaui Duna-híd és a Boszporusz-híd terveinek kidolgozásában is. Az 1867-es kiegyezés után Pestre költözött, és a Vasútépítészeti Igazgatóságnál mérnökgyakornokként kapott munkát. Az igazgatóság 1873-ban a Magyar Királyi Államvasutakhoz került, ahol Feketeházy 50 éves koráig dolgozott, immár főmérnökként. Még a kiegyezés évében a Magyar Mérnök- és Építész Egylet tagjává vált, ezzel is hozzájárulva a magyar mérnöki közösség fejlődéséhez.
1892-ben, saját kérésére, nyugdíjba vonul, ám tervezői pályafutását nem hagyja abba. Éppen ellenkezőleg, ekkor éri el hivatása csúcspontját. Négy évvel később, a Millennium ünnepségei keretében, bemutatják egyik legjelentősebb alkotását, a Ferenc József hidat, amely ma Szabadság híd néven ismert.
Ahogy rejtve tervezte a hidakat, rejtve is élte magánéletét, nem volt bulvárhős, így nevével a legritkább esetben találkozhatott a nagyközönség. Talán egyszer kapott dicsérőlevelet a vasminisztertől, Baross Gábortól, ennyi. Magánéletéről is csak annyit tudni, hogy viszonylag későn, 42 évesen vette feleségül Szecsey/Fekete Júliát, akitől három gyermeke született. Mindegyik remek sportoló volt, a két kisebbik válogatott focista. A legkisebb fia, János vitte tovább a mérnöki hivatást, a másodszülött fiú katonatiszt, míg a legidősebb jogász lett. Budapesten az Aggteleki utcában éltek egy ideig, majd visszaköltözött (még mindig kérdés, hogy mikor? Egyes források szerint csak a trianoni döntés után) szülővárosába, a Deák Ferenc utcába ahol tagja volt a Casino Egyesületnek. 81 évesen, a családi háza javítása közben éri súlyos baleset, egyik lábát amputálni kellett. Pár hónappal 85. születésnapja után hal meg, s a vágsellyei temetőben található családi kápolnában helyezik örök nyugalomra.
Természetesen Magyarország alatt nem a mai, megkurtított ország értendő. Feketeházy János jókor kötelezte el magát a Magyar Királyi Államvasutaknak, hisz ez volt a nagy vasúti boom ideje. 1867-ben 2 285 km volt a vasutak hossza Magyarországon, ez 1873-ra 6 253 km-re, míg 1890-re 11 246 km-re növekedett. Volt tehát munkája bőven, s mivel egészen 1912-ig hozzá tartozott az összes vasúti híd kivitelezése, pontosan nem tudni, melyik konkrétan a saját tervezése.
Kétségtelen, hogy az 1884-ben átadott Központi Indóház impozáns acélszerkezetét ő tervezte és valósította meg. Ezt az épületet nyolc évvel később, 1892-ben keresztelték el Keleti pályaudvarra. Irodájának egyik kiemelkedő munkája a szegedi közúti Tisza-híd volt, melynek megépítésére a város a 1880-as nagy árvíz következtében kiírt pályázaton keresztül került sor.
Feketeházy a projektjét Schickedanz Albert közreműködésével dolgozta ki. Schickedanz, aki galíciai gyökerekkel rendelkezik, Bielsko Biala városában született egy német származású, de magyar érzelmű családban. Gyermekkora Kismárkon telt, ahol apja borkereskedőként tevékenykedett, és 1848-ban polgárjogot nyert. Anyai nagyapja lutheránus lelkészként szolgált, aki a magyar szabadságharcban való részvétele miatt hosszú várfogságot szenvedett el. Amikor a pályázatot benyújtották, a feltételek között szerepelt, hogy azt olyan vállalkozó társaságában kell prezentálni, aki rendelkezik a kivitelezéshez szükséges szakértelemmel.
Feketeházy a francia Eiffel céggel közösen valósította meg a projektet, ám mivel az Eiffel Iroda saját tervekkel is nevezett, a pályázók neve nem lett nyilvánossá téve. A 23 beérkezett pályamű közül Feketeházy alkotása emelkedett ki, és elnyerte a pályadíjat, amely tízezer forintot jelentett számára. A titkolózás következtében sokáig tévesen azt hitték, hogy a hidat maga Gustave Eiffel tervezte. Csak 1935-ben került kihelyezésre az emlékét megörökítő emléktábla.
Feketeházy tervei alapján alakították át az Északi Főműhely impozáns, 22 000 m²-es, öthajós bazilikás gőzmozdony-szerelő csarnokát és fűtőházát, amely tévesen az Eiffel nevet viseli. Jelenleg ezen a helyszínen zajlik az Új Közlekedési Múzeum építése, míg a Magyar Állami Operaház tulajdonában lévő Eiffel-csarnok is itt található, amely az opera új játszóhelyévé vált. Kiemelkedő alkotása a szolnoki kétvágányú vasúti híd, amely 1888-ban került átadásra. Ez a híd hét nyílással rendelkezik, két csonka sarló alakú, 95,5 méteres medernyílással, melyeket oszlopos rácsozás díszít; ez a jellegzetes forma számos későbbi Duna-, Tisza- és Dráva-hídon is megjelent.
A Szabadság híd, Budapest harmadik közúti hídja, a város egyik legismertebb ékessége. Eredetileg Ferenc József hídjaként vált ismertté, hiszen a monarchia uralkodója személyesen avatta fel 1896. október 4-én. A híd a Széchenyi Lánchíd (1849) és a Margit híd (1876) után készült el, és fontos szerepet játszott Budapest, valamint Buda és Pest közötti kapcsolat erősítésében. A híd hossza 331,2 méter, így Budapest legrövidebb hídjaként tartják számon. Érdekessége, hogy a vaskapuzatok 36 méter magasra emelkednek a mederpillér felett, lenyűgöző látványt nyújtva a város lakóinak és látogatóinak egyaránt.
A híd vasszerkezete összesen 6 220 tonna súlyú, amelyből 1 218 tonna a fölbillenést megakadályozó ellensúlyok részesedése. Ez a híd a Fővám teret köti össze a Gellért térrel, és a mai napig villamosjáratok is közlekednek rajta. A második világháború pusztításai során, ahogyan sok más híd, ez is súlyos károkat szenvedett, de a helyreállítása a leggyorsabban zajlott, így 1946. augusztus 20-án ismét megnyitotta kapuit a forgalom előtt. Ezzel szemben a Margit hídra csupán két, míg a Lánchídra három év várakozás után kerülhetett sor.
Kevesen vannak tisztában azzal, hogy a komáromi Erzsébet híd és a párkányi Mária-Valéria híd Feketeházy János keze munkáját dicséri. E hidak különös fontossággal bírnak, különösen a trianoni döntést követően, amikor is a határok átrendeződtek, és újraértelmezték a két város kapcsolatát.
A komáromi Erzsébet híd egy impozáns, négynyílású szerkezet, mely 470 méter hosszú és hegeszvasból készült. Csonka sarló formájával és kéttámaszú, szegecselt rácsos tartóival egyedi megjelenést kölcsönöz a hídnak. Trianon következtében határhidként funkcionál, összekötve a ketté szakított Komárom városrészeit, és ez a szerepe a mai napig megmaradt. A híd nevét a magyar királynőről, Wittelsbach Erzsébetről, közismertebb nevén Sissiről kapta, és 1892. szeptember elsején, még a királynő életében, ünnepélyesen átadták a nagyközönségnek. A második világháború végén a német csapatok felrobbantották, ám mindössze egy év leforgása alatt, szovjet segítséggel sikerült újjáépíteni. Évtizedeken keresztül a híd a Magyarország és Csehszlovákia közötti határvonalat képviselte, jelentős szerepet játszva a két ország közötti kapcsolatokban.
A Mária Valéria híd sorsa nemcsak a történelem viharait tükrözi, hanem a két ország, Magyarország és Szlovákia közötti kapcsolatot is szimbolizálja. Az 1895. szeptember 28-án átadott híd hossza 513,6 méter, amelyből a főhíd 494,0 métert tesz ki. A híd névadója Habsburg-Lotaringiai Mária Valéria, Ferenc József és Sissi negyedik gyermeke, aki a magyar és cseh királyi család tagjaként fontos szerepet játszott a korszak politikai életében. A híd története azonban nem mentes a tragédiáktól. Két alkalommal is robbantásos merénylet áldozatává vált: először 1919. július 22-én a cseh legionáriusok támadták meg, de a híd viszonylag gyorsan, nyolc éven belül újjáépült. A második, sokkal súlyosabb támadás 1944. december 26-án következett be, amikor a német fasiszták robbantották fel. Az újjáépítésre azonban hosszú évtizedek várakozása következett, és ebben az időszakban a két város közötti átkelés komppal valósult meg. Végül, 2001. október 11-én a híd ismét forgalomba állt, ezzel visszaállítva a kapcsolatot Esztergom és Párkány között, és újraélesztve a helyi közlekedést. A híd nem csupán egy építmény, hanem a történelem és a kultúra összekötője is, amely számos emléket és élményt hordoz magában.
Az újjáépítés egyik kezdeményezője egy másik jeles felvidéki magyar hídépítő mérnök, a füleki Agócs Zoltán volt, akinek a nevéhez több pozsonyi híd megtervezése is köthető, így Pozsony legfiatalabb hídjáé, az Apollóé. De róla egy későbbi cikkünkben még szólunk.
Mint már említettük, nagyon szerény ember volt Feketeházy János, aki azt is elviselte, hogy világhírű francia építészkollégája még Magyarországon is elorozza a nevét.
Csak jóval a halála után vált ismertté a neve, amelyet számos jelentős hídon örökítettek meg. Budapesten egy utcát is elneveztek róla, míg Szegeden 2008-ban Szemerey-Kiss Balázs remekműveként szobrot emeltek tiszteletére. Vágsellyén a városháza falán egy szlovák nyelvű emléktábla található, amelyet 2000-től már egy magyar nyelvű tábla is kiegészít. Továbbá, a Magyar Közösségi Ház is az ő nevét viseli, ahol egy emlékszobát is berendeztek, hogy méltó módon őrizzék emlékét.
