Ezt a feladatot február végéig érdemes megoldania a magyar embereknek: utána már nem lesz lehetőség rá - Agro Napló
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) felhívja a lakosság, a gazdálkodók és az önkormányzatok figyelmét egy rendkívül egyszerű, ám annál látványosabb eszközcsoportra: a méhecskehotelt. Ezzel a különleges megoldással erkélyünkön vagy ablakpárkányunkon is támogathatjuk a magányos, kevésbé ismert, de annál szelídebb beporzó méhek és darazsak szaporodását, már a tavasz első napjaitól kezdve. Ez a hiánypótló kezdeményezés lehetőséget ad arra, hogy közelebb kerüljünk a természethez, és aktívan hozzájáruljunk a biodiverzitás megőrzéséhez.
A magányos méhek és darazsak a mindennapi életünk észrevétlen szereplői, akik kertekben, parkokban, iskolák és óvodák környékén, sőt még a legfelsőbb emeleteken is otthonra lelnek - ahogyan azt az MME is megjegyzi. Mindenütt jelen vannak, ahol virágok nyílnak, de sokan nem is sejtik, hogy körülöttünk repkednek. Ezek az apró lények általában nem támadnak, és csak akkor válnak veszélyessé, ha provokáljuk őket. A házi méhekkel ellentétben, amelyek hatalmas kolóniákban élnek, a magányos fajok sokszor csupán egy-két ujjnyira mély járatokat használnak, hogy védelmet nyújtsanak utódaiknak. A nőstény méhek nektárt és virágport gyűjtenek, míg a darazsak megbénított rovarokat hordoznak magukkal, hogy ezeket felhasználva petézhessenek. A bölcsőket pedig sárdugóval zárják le, biztosítva ezzel a jövő generációk biztonságát.
A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar átrágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét. Ilyen bölcsőkamrákat nagyon egyszerűen biztosíthatunk számukra az erkélyre, ablakpárkányra, virágos balkonládák mellé is kihelyezhető méhecskehotellel (másik nevén darázsgarázzsal). Ezt legegyszerűbben 10-4 mm átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugliba készíthetjük el, de építhetünk szekrényes méhecskehotelt is. A méhecskehotel azért is különösen jó lakossági beporzórovar-védelmi eszköz, mert ezek elkészítése óvodai foglalkozás, iskolai óra, szakkör keretében sokkal egyszerűbb (és természetvédelmi szempontból jóval hasznosabb, alapvetőbb fontosságú), mint a nagy pontosságot és bonyolult famegmunkálási lépéseket igénylő mesterséges odúké!
Az új méhecskehotelek kihelyezése ideális időszaka február második felére és március elejére esik. Fontos, hogy ezeket esőtől védett helyekre, például ereszek aljára, ablak- és erkélybeugrókba vagy tornácokra helyezzük el, lehetőleg keleti vagy déli tájolással, hogy a méhecskék élvezhessék a közvetlen napsütést. A magányosméhek számos faja szőrös bundával rendelkezik, amely kiváló szigetelést biztosít számukra, így már a tél végén, kora tavasszal is aktívan keresgélhetnek az első napfényes napokon. A méhecskehotelek március elejétől május végéig, sőt, június közepéig is rendkívül népszerűek; ekkor a rovarok folyamatosan mozognak, és ezt a jövés-menést akár centiméternyi távolságból is megfigyelhetjük otthon, munkahelyünkön, vagy akár az oviban és iskolában is.
