Egy hatalmas szerelem zenei lenyomata olyan, mint egy varázslatos dallam, amely minden érzelmet magában hordoz. A szívverések ütemére íródott, ahol a boldogság és a fájdalom hangjai keverednek, és minden egyes akkord egy közös emléket idéz fel. Az együtt

A borítón egy fiatal pár látható, akik a hippik kultikus középpontjából, San Franciscóból érkeztek, a 70-es évek hajnalán. Nem csupán vonzóak, hanem zenészi tehetségük is kiemelkedő. A fiú egyedi gitárstílusával hódít, míg a lány éteri hangja azonnal magával ragadja a hallgatóságot. Közösen írják a dalaikat, és duóként varázsolják el a közönséget. Ekkor érkezik el a pillanat, amikor megjelenik debütáló albumuk, melynek borítóján csupán a vezetéknevüket tüntetik fel: Buckingham Nicks.

Tíz hosszabb-rövidebb dal, amolyan kaliforniai folkrock, de sokkal finomabbra hangolva, és főleg érdekesen hangszerelve. Van köztük néhány befejezetlennek tűnő, egy-egy motívumra felfűzött, kísérletezős darab, de a legtöbb szerzemény zseniális. Közülük is talán az albumzáró Frozen Love emelkedik ki.

1973 szeptemberére már elhervadtak a virággyerekek álmai, keményebb zenék dívnak Amerikában. A kiadó nem is fűz túl nagy reményeket ehhez az albumhoz, alig promózzák, sorsára hagyják, nagyobb neveket akarnak becserkészni. Így is elfogy szép lassan az a szerény mennyiség (3500 példány), amennyiben kinyomták. Jól járt, aki anno megvette, mert az első kiadás ma már vagyonokat ér.

Lindsey Buckingham és Stevie Nicks ugyanis hamarosan világsztárok lettek - egy másik zenekarban.

A következő évben Mick Fleetwood, a már jól ismert és elismert rockzenekar, a Fleetwood Mac alapító dobosa és névadója, váratlanul betért a Los Angeles-i Sound City Studiosba. Akkoriban éppen egy technikus hallgatta Buckingham Nickset, amelynek felvételei ott készültek. A Frozen Love éppen megszólalt, és olyan volt, mintha Lindsey gitárosi tehetségét akarta volna bemutatni. A dalban akusztikus és elektromos elemek váltakoztak, felépítése rapszódikus volt, és a hossza is szokatlanul hosszúra, 7:16-ra nyúlt. Mick ekkor épp gitárost keresett Bob Welch távozása miatt, így elkérte Lindsey Buckingham telefonszámát, majd felhívta, hogy találkozzanak. Egy "állást" ajánlott a zenekaránál, azzal a lehetőséggel, hogy dalokat is írhat. A 24 éves muzsikus elragadtatott volt az ajánlattól, de volt egy fontos feltétele, amit előtérbe helyezett.

"Csak akkor megyek, ha a barátnőmet is beveszitek".

Mick Fleetwood meglepetten értesült arról, hogy Stevie Nicks csatlakozni szeretne a Fleetwood Machez. Bár lenyűgözte Stevie hangja, előbb Christine McVie, a zenekar billentyűse véleményét kérte ki, hogy nem lenne-e zavaró, ha egy újabb női énekesnő is csatlakozna a csapathoz. Christine egyetértett, így Mick bevállalta Stevie-t, aki nemcsak a zenekar tagja lett, hanem a szerelmével együtt számos dalt írt, amelyek a Fleetwood Mac repertoárját gazdagították. Ezek a dalok általában poposabb, dallamosabb és rádióbarátabb stílusban íródtak, eltérően Bob Welch pszichedelikus elképzeléseitől. A várakozások nem voltak hiábavalók, hiszen 1977-re megjelent tizenegyedik albumuk, a Rumours, amely nagy siker lett, főként az új tagok hozzájárulásának köszönhetően.

A "Rumours" album minden statisztikában a rocktörténet legkiemelkedőbb alkotásai között található. Olyan művészek is hivatkoznak rá, akik látszólag teljesen eltérő zenei irányzatokat képviselnek, és akikről talán sosem gondolnánk, hogy inspirálódtak tőle. Nemrégiben Yungblud is megemlítette ezt a klasszikust az öt legkedvesebb lemeze között egy interjú során. Nem meglepő, hiszen ez a lemez a kezdetétől a végéig magával ragadó, tele van érzelemmel, és egyetlen gyengécske dal sincs rajta. Minden egyes szám a szakítás, a csalódás és a hiány érzelmi mélységeit járja körül.

Stevie és Lindsey ugyanis akkor már nem alkottak egy párt. Csupán kollégák voltak egy zenekarban, amely ezzel a lemezzel világsztár státuszba került.

Ekkor írták ki magukból a keserűséget, így dolgozták fel egy nagy szerelem zátonyra futását.

Nem kétséges, hogy a Fleetwood Mac nélkül is elérték volna a sikert, hiszen a Buckingham Nicks duóban már akkor is ott rejlett a kivételes tehetség. Az albumon felfedezhető minden olyan elem, ami később a zenekar ikonikussá válásához hozzájárult. A Rumours című bemutatkozó lemezük óta a duó kultikus státuszra emelkedett, és az emberek hirtelen érdeklődni kezdtek a kezdeti munkásságuk iránt, bár akkor már nehezen hozzáférhetővé vált. Most azonban a Warner kiadó jóvoltából újra megjelent vinyl formátumban, ráadásul először CD-n is elérhetővé vált. Az újrakiadás során az eredeti mesterszalagot használták fel, így a dalok frissessége magával ragadó. A vezető zenei szaklapok, amelyek anno tartózkodóan vagy semlegesen viszonyultak ehhez az anyaghoz, most újraértékelik a régi kritikáikat, és szuperlatívuszokban méltatják az albumot.

Ennek egyszerű oka van: a hetvenes évek rockzenéjéhez képest manapság szinte minden egysíkúnak, kiszámíthatónak tűnik. A kiadók tehetségvadászai igyekeznek biztosra menni, ritkán szerződtetnek kísérletező, szokatlan hangzású bandákat. Mert ha az album nem fogy kellő mennyiségben, veszélybe kerül az állásuk.

A CD megjelenése igazi mérföldkő volt a zene világában, hiszen 1973-ban még nem létezett ez a formátum. Érdemes azonban vinylre beszerezni Lindsey Buckingham és Stevie Nicks albumát. Ez a zene olyan időszakba repít vissza minket, amikor a rockzene igazi jelentőséggel bírt. Akkoriban a zene nem csupán termék vagy szolgáltatás volt, hanem az önkifejezés egy autentikus formája. Gondoljunk csak a Crystal, a Don't Let Me Down Again vagy a Crying in the Night dalokra; ha ezek manapság egy népszerű előadó nevével jelentek volna meg, valószínűleg a slágerlisták élére kerülnének.

Persze így is nagy visszahangot keltett az újrakiadás. A kitartó Fleetwood Mac-rajongók mellett a fiatal nemzedék is megismerhet most egy alkotópárost, akik példaként állíthatóak a mai huszon-egynéhány éves zenészek elé. A hallgatókat pedig úgyis felesleges életkor szerint felosztani, mert inkább a nyitottság számít.