**Egy Képtelenség Krónikája** Egyszer régen, egy kis faluban, ahol a nap mindig vidáman sütött, és a fák zöldellése olyan volt, mint egy festői vászon, történt valami igazán szokatlan. A falubeliek mindennapjaikat a megszokott kerékvágásban élték, mígnem
Ó, de megijesztett, kedves biztos úr! Egy pillanatra azt hittem, hogy a kislányom vagy a nagyobb fiam után akar kutatni, hiszen ők azok, akik olyan ügyesen eltűntek az ön szeme elől a sötétben. Ezt örömmel és büszkén mondom önnek, még egy kihallgatás nélkül is! Ne vegye zokon, de sajnos le kell döntenem az ön in flagranti meghiúsított betörésről szőtt álmát. Ha egy kicsit megnyugszik, és engedi, hogy az akció heve helyett a tények higgadt mérlegelésére térjünk át, bizonyára meglepődni fog, hogy csupán egy festménnyel állok itt az éjszakában a ház előtt. Ezt a festményt pedig a kamra ablakán - amely, hadd hívjam fel a figyelmét, nem is engedné át a keretet - mászott ki a lányom mindössze két perccel ezelőtt. Miért nem vittünk el mást? Miért választottuk a kamraablakot, amikor ott a bejárati ajtó is? Ha kedves biztos úr szánna rám néhány percet, szívesen megválaszolom ezeket a kérdéseket.
Ne nézzen olyan aggódva a ház irányába! Odabent senki sincs veszélyben. De ha a mamát felébreszti a felesleges fontoskodásával, akkor garantálom, hogy nagyon dühös leszek önre.
