Kínában felfedeztek egy új koronavírust, amelyet denevérek terjesztenek, és ez aggasztó kérdéseket vet fel a következő világjárvány lehetséges bekövetkezésével kapcsolatban. A kutatók folyamatosan figyelemmel kísérik a helyzetet, hiszen a vírusok terjedés

A HKU5-CoV-2 törzs felfedezése a kutatók által a kínai Guangdong, Fujian, Zhejiang, Anhui és Guangxi tartományokban végzett kutatások során történt, ahol számos Pipistrellus nemzetségbeli denevérből gyűjtöttek mintákat. Az elemzések azt mutatták, hogy e kórokozók a koronavírusok egy különálló kládjába tartoznak, amely magában foglalja a közel-keleti légúti szindrómát (MERS) is. Érdekes, hogy e törzs csak távoli rokonságban áll a SARS-CoV-2-vel, ami a Covid-19 globális járványáért felelős - számol be róla a Bloomberg.

Nevezetesen, a HKU5-CoV-2 törzs az ACE2-receptorhoz - sok sejt felszínén található fehérjéhez - kötve bejuthat az emberi sejtekbe, ami azt a mechanizmust tükrözi, amelyet a SARS-CoV-2 a sejtek megfertőzésére, replikációjára és terjedésére használ. A laboratóriumi kísérletek azt sugallják, hogy a HKU5-CoV-2 az emlősök széles körét is megfertőzheti, aláhúzva a fajok közötti átvitel lehetőségét. A kutatást Shi Zheng-Li virológus vezette, aki a denevérvírusokkal kapcsolatos munkájáról ismert szaktudós.

Jelenleg még nem tisztázott, hogy a HKU5-CoV-2 mennyire képes terjedni emberről emberre. Noha ez a vírus képes megfertőzni az emberi sejteket, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy hatékonyan továbbadható. Jelenleg nincs is meggyőző bizonyíték erre. A kutatóknak a következő lépésként fel kell mérniük, hogy a vírus mennyire elterjedt a természetben, beleértve a vad és háziállatok potenciális szerepét is, amelyek közvetítők lehetnek az emberi fertőzésekhez. Miközben a HKU5-CoV-2 már a tudományos figyelem középpontjában áll, nem zárható ki, hogy más, sokkal veszélyesebb vírusok jelenthetnek nagyobb fenyegetést.

A denevérek számos koronavírus-félét hordoznak, és olyan vírusok gazdaállatai, mint például a MERS, a SARS-CoV-1 (a 2002-2004-es SARS-járványt okozó koronavírustörzs), valamint a SARS-CoV-2. Egy 2021-es tanulmány kimutatta, hogy Délkelet-Ázsiában évente több tízezer ember fertőződhet meg állati eredetű koronavírussal, és a legtöbb esetet fel sem ismerik, mert a fertőzés csak enyhe tüneteket okoz, vagy pedig egyáltalán nem okoz tüneteket. A további kutatások elengedhetetlenek a HKU5-CoV-2 emberi egészségre gyakorolt lehetséges hatásának teljes feltérképezéséhez.

Sajnos a válasz igen. A modern világban egy új betegség globális elterjedésének kockázatát jelentősen fokozza a légi közlekedés és a nemzetközi kereskedelem térnyerése. Az utasok száma a századforduló óta több mint kétszeresére emelkedett, és 2019-re a becslések szerint elérte a 4,5 milliárd főt - mindez még a világjárvány előtt, amely komoly kihívásokat hozott az utazások és a turizmus terén.

Különösen aggasztóak azok a kórokozók, amelyek gyorsan és hatékonyan terjednek a levegőben, mint például a SARS-CoV-2 és az influenza vírusok, hiszen ezek a leggyakoribb kiváltói a globális járványoknak.

Miközben a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a Covid-19, azaz a SARS-CoV-2 vírusa valószínűleg vadon élő állatokból terjedt át, a laboratóriumi eredet lehetősége sem teljesen elvetett. Ezt a nézőpontot különösen fontos figyelembe venni, mivel a fertőző kórokozókkal foglalkozó létesítmények számának növekedése megnöveli a véletlen kibocsátás kockázatát. Ezen kívül a tudósokat aggasztja, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazásával veszélyes vírusok tervezése is lehetségessé válhat.

Az utóbbi negyven év során évente átlagosan több mint három új kórokozót fedeztek fel, amelyek emberi megbetegedéseket okozhatnak. E kórokozók körülbelül 75%-a állati eredetű, amit zoonózisként ismerünk. Például a vízimadarak kulcsszerepet játszanak az influenzavírusok terjedésében, hiszen ezek a madarak képesek a vírust hordozni anélkül, hogy maguk megbetegednének. Ezzel fenntartják a fertőzés forrását, amely más fajokra is átterjedhet.

Hasonlóképpen a denevérekről is ismert, hogy olyan veszélyes vírusokat hordoznak, mint például az Ebola, a Hendra vagy a Nipah. Nagy, az egyedeik által sűrűn lakott búvóhelyeik elősegítik a vírusok cseréjét, melyeket a vérükkel, a nyálukkal, a vizeletükkel vagy a székletükkel tovább tudnak adni. A természetes élőhelyekre történő emberi behatolás még tovább növeli e veszélyes kórokozók állatokról emberekre terjedését.

A kutatók számos olyan tényezőt azonosítottak, amelyek megnövelik az úgynevezett tovagyűrűző események lehetőségét, vagyis azt a helyzetet, amikor egy kórokozó egy adott állatfajról átugorhat az emberre.

A természetes ökoszisztémákba való behatolás egyre égetőbb problémává vált. A világ népességének folyamatos növekedése következtében az emberek rohamléptekkel hódítják meg a vadon területeket. Ennek eredményeként a zavartalan természetes élőhelyek kiterjedése több mint hárommillió négyzetkilométerrel csökkent az 1990-es évek óta – ez a terület négyszer nagyobb, mint Texas. Az új települések kialakulása és az olyan tevékenységek, mint a fakitermelés és a bányászat, egyre közelebb hozzák az embereket a vadon élő állatokhoz, ezáltal feszültséget teremtve a természet és az emberi tevékenység között.

A vadon élő állatok fogyasztása napjainkban egyre aggasztóbb mértéket ölt, hiszen a vadállat-kereskedelem, különösen az élelmiszer szektorban, folyamatosan növekszik. Sok élőállat-piacon a házi és vadon élő állatok egyaránt zárt ketrecekben várják sorsukat, miközben a higiéniai körülmények gyakran rendkívül kritikusan alakulnak. Különösen figyelemre méltó, hogy a kínai élőállat-piacok szerepet játszottak a SARS-CoV-1 és a SARS-CoV-2 vírusok megjelenésében, ami újabb figyelmeztetés arra, hogy a vadon élő állatok kereskedelme milyen komoly egészségügyi kockázatokat hordozhat.

Az urbanizáció folyamata napjainkban egyre inkább átalakítja a világ arculatát. Jelenleg a globális népesség körülbelül 55%-a városi környezetben él, ami jelentős növekedést mutat az 1960-as évek 34%-ához képest. A gyorsan terjeszkedő városi agglomerációk nem csupán emberek számára kínálnak új lakóteret, hanem számos vadon élő állatfajnak is otthont adnak. Különféle állatok, mint például patkányok, majmok, madarak és rókák, képesek alkalmazkodni a városi életformához, és a városok által kínált, emberek által elhagyott élelmiszerekből táplálkoznak. Ez a jelenség új ökológiai egyensúlyokat teremt, és megkérdőjelezi a városi és a természetes környezet közötti határokat.

**Intenzív állattenyésztés: A kihívások és kockázatok világa** A vadon élő állatok által hordozott kórokozók időnként a haszonállatokon keresztül érkeznek el az emberekhez, ezzel komoly egészségügyi kockázatokat teremtve. Amikor sok tehén, sertés vagy csirke kerül szoros közelségbe egymáshoz, a fertőző betegségek terjedésének esélye jelentősen megnő. Az állatok növekedésének felgyorsítása érdekében alkalmazott antibiotikumok nemcsak a kívánt eredményt szolgálják, hanem olyan rezisztens kórokozók fejlődését is serkenthetik, amelyek ellen a hagyományos kezelések hatástalanná válnak. Az intenzív állattenyésztés tehát nem csupán a termelés hatékonyságát, hanem a közegészségügyet is komoly kihívások elé állítja.

* Éghajlatváltozás. Az emelkedő hőmérséklet hozzájárult a betegségeket terjesztő szúnyogok, kullancsok és csípős szúnyogok körének bővüléséhez. Ezek a fajok hosszabb ideig fennmaradhatnak, növelve az olyan betegségek terjedését, mint a Lyme-kór, a hepatitis E, a dengue-láz és a nyugat-nílusi vírus.

A Covid-19 világjárvány radikális változásokat hozott a fertőző betegségek nyomon követésére és megelőzésére irányuló innovatív megoldások terén. Az események felgyorsították a gyors otthoni tesztelési lehetőségek, a szennyvízmonitoring és az mRNS-alapú vakcinák fejlesztését. Ezen túlmenően a világjárvány rávilágított az intenzív mezőgazdasági gyakorlatok és az egzotikus állatok fogyasztásának rejtett kockázataira, amelyek különböző kórokozókat, például korona- és influenzavírusokat rejthetnek magukban.

A további megelőző intézkedések közé tartozik a vadon élő állatok és növények kereskedelmére vonatkozó szabályozás szigorítása, a globális korai előrejelző rendszerek fejlesztése, valamint a "One Health" megközelítés elfogadása, ami integrálja az emberi, állati és környezeti egészséget a jövőbeli kockázatok csökkentése érdekében.