Bárki könnyedén elültetheti ezt a gyümölcsöt itthon is, hiszen szinte minimális gondozást igényel. - Agrárszektor

Meghirdettük az Agrárium, AgroFood és AgroFuture 2025 konferenciáinkat, ahova csak decemberben még 25% kedvezménnyel regisztrálhat!

A haszonkertek többsége azért vált díszkertté az elmúlt évtizedekben, mert már majdnem minden kapható a boltokban, és többnyire egyszerűbb megvenni, mint termeszteni. Napjainkban a kiskertekbe érdemes olyan gyümölcsfajokat ültetni, melyek látványosak, díszítő értékük is van, és az is előny, ha színesítik a táplálkozásunkat. A vad gyümölcsök ilyenek, hiszen a kereskedelemben, nem, vagy csak nagyon ritkán kaphatók. Van már néhány olyan fajtájuk is, melyek jobb hozamot produkálnak, de megmaradt az igénytelenségük, tehát gondozásmentesen is siker érhető el velük. A vadrózsa termése a csipkebogyó is ilyen, melynek vannak már nagyobb gyümölcsű változatai, de a kökény, som, a faeper, vagy a berkenye és a galagonya is alkalmas a kiskerti gyümölcsösbe. Aztán ha lesz időnk leszedni, tartósítani ezeket, akkor különleges konyhai alapanyaghoz jutunk, ha pedig erre nincs kapacitás, akkor a madarak örülnek majd a termésnek. Egy intenzív alma ültetvényben évi minimum 12 permetezés szükséges ahhoz, hogy gyönyörű és finom gyümölcsünk legyen.

A növények nemesítése mindig egy kettős folyamat, amely új értékeket hoz létre, de bizonyos szempontból korlátoz is. A nemesített almák gyümölcse például jelentősen nagyobb, ízletesebb és vonzóbb, mint a vadon termő változataié. Ugyanakkor ez a fejlesztés nagyobb tápanyagigényt, gondos metszést és ápolást igényel, valamint fokozott védelmet kíván a különféle kórokozókkal és kártevőkkel szemben. Most bemutatunk néhány gyümölcsöt, amelyek természetes környezetükben is fellelhetők, de már léteznek kertészeti változataik is. Ezek a gyümölcsök megőrizték a vadon élő őseik alacsony gondozási igényét, miközben terméshozamuk a nemesített változatokhoz képest is kedvezőbb. Ily módon a kertészek számára ideális megoldást kínálnak, hiszen a természetes egyszerűség és a gazdaságos termelés előnyeit ötvözik.

Valaha a falusi kertek és tanyák elmaradhatatlan árnyékot adó fája volt az eperfa, amely fekete vagy fehér gyümölcsöket hozott. Ez a gyümölcs nemcsak ízletes nyári csemege volt, hanem bort is készítettek belőle. Afganisztánban napjainkban is közkedvelt táplálék, melyet nyersen vagy szárítva, lisztté őrölve fogyasztanak. Az eperfák termései gazdagok karotinban, rutinban, cukorban, szerves savakban és ásványi anyagokban, pektint is tartalmaznak. Az utakon leginkább az apró termésű, selyemhernyó-tenyésztés céljából ültetett, elvadult fehér eperfával találkozhatunk. Ugyanakkor a megmaradt alföldi tanyákon felfedezhetők a jóval ízletesebb és nagyobb méretű (5-6 cm) fekete, fehér és rózsaszínes gyümölcsű változatai is. Az eperfa napfény- és melegigényes növény, amely a mélyrétegű, tápanyagban gazdag talajokat kedveli. Ma már oltott változatai is elérhetők, ám érdemes lenne a szelektált, nagyobb gyümölcsű fajtákat is újra népszerűvé tenni. Az eperfa nemcsak hasznos, hanem szemet gyönyörködtető dísze is lehet a kerteknek, egy régi hagyományt éltetve.

A som, mint ősi vad gyümölcsünk, rengeteg tápláló összetevőt rejt magában: vitaminokat, cukrokat, almasavat, pektint, valamint illat- és festékanyagokat. Érdekes módon, a som magja akár két évig is pihenhet a földben, ezért a legjobb, ha zölddugványról vagy magoncokról szaporítjuk. A som fajtái viszonylag új keletűek, és főként a nagyobb gyümölcsök előállítására irányuló szelekcióval alakultak ki. Ez a növény rendkívül igénytelen, de a legoptimálisabban a napfényes, meleg fekvésű, középkötött, meszes talajon fejlődik. Hűvös, árnyékos helyeken azonban problémás lehet a virágok megkötődése, és a gyümölcsök érési folyamata is elhúzódik. A som gyümölcsének íze csak a teljes érés után válik igazán puha és édes élménnyé, ám ha féléretten szüreteljük, 10 nap alatt utóérik. A friss fogyasztás mellett számos ínycsiklandó termék készíthető belőle, mint például aszalvány, lekvár, szörp, vagy akár pálinka is.

Nyersen nem fogyasztható ennek az erősen savas termést hozó cserjének bogyója, amit napjainkban kezdenek újra felfedezni rendkívül értékes vitaminjai, karotinja, szerves savai, továbbá nagy nyomelemtartalma miatt. Gyümölcslé, dzsem készíthető belőle, gyógyszer-alapanyagként pedig sebek kezelésére, sugárártalom csökkentésére használható. Kétlaki, legalább egy termős és egy porzós növény kell sikeres termesztéséhez. A hímvirágút tehetjük a díszkertbe is, mert metszés nélkül is nagyon szép kompakt formát nevel. A nőivarú kesze-kuszább hajtásokat nevel, és természetesen ezen lesz a termés. Enyhén savanyú, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik a legjobban, de a sós talajt is elviseli. Fénykedvelő és igen szárazságtűrő növény. Hazánkban vadon igen ritka, csak néhány helyen, homokos folyópartokon fordul elő, ezért védettséget élvez. Több fajtája is beszerezhető már, melyek a bogyók méretében és színében különböznek.

A házi berkenye, annak ellenére, hogy számos fajtával büszkélkedhet, mégis ritkán található meg a kiskertekben. Vitaminban, makro- és mikroelemekben igen gazdag a gyümölcse. Teljes érés előtt gyógynövényként, éretten lekvárként, befőttként használható. Napsütéses, meleg helyen, mészben gazdag talajon fejlődik jól, ahol igen nagy méretet is elérhet. Gyümölcse lehet alma vagy körte alakú. Augusztus végi alvószemzéssel saját magoncára oltják. Nemzetségneve: a Sorbus egy kelta sorszóból ered, aminek jelentése fanyar. Az arab sorbet, sherbetis erre a szótőre vezethető vissza, amelyet a gyümölcsökből készült italokra használtak. A közel 80 berkenyefaj az északi mérsékelt égöv hűvösebb-nedvesebb, részben melegebb és szárazabb területein fordul elő. Hazánkban is honos a budai berkenye (Sorbus semiincisa), amely kizárólag a Dunazug-hegységben fordul elő. Étkezési céllal fogyasztható a madárberkenye (Sorbus aucuparia), a barkóca berkenye (Sorbus torminalis) és a házi berkenye (Sorbus domestica) gyümölcsét.