Bábok és játékosok: Képzeletbeli világunk színpadán a bábok nem csupán egyszerű tárgyak, hanem életre kelő karakterek, akik mesélnek, szórakoztatnak és tanítanak. Mögöttük álló játékosok pedig nem csupán irányítók, hanem kreatív alkotók, akik a saját tört
Idejében, még a szombati beszéde előtt, Orbán Viktor határozottan nyilatkozott az ATV-nek, hogy a keringő spekulációk ellenére Magyarországon szó sem lehet előre hozott választásokról. A tusványosi beszédét követően, amely a választókat érintő lényeges tartalom nélkül zajlott, egy olyan pólóban jelent meg, amelyen a választás időpontja, 2026. április 12. szerepelt. Bár ez a dátum logikusnak tűnhet, a köztársasági elnök, Sulyok Tamás megalázásának tekinthető, hogy egy ilyen információt a miniszterelnök közölt. Orbán ezzel a nyilvánvalóan otromba gesztussal világossá tette Sulyok Tamás súlytalanságát – hasonlót talán csak Kapu Tibor élhetett át az űrben. Így tehát láthattuk, ki a báb és ki a valódi játékos a hazai politikai színtéren, az orbáni autokrácia keretein belül.
Hétfőn aztán, a Harcosok órája elnevezésű műsorban Orbán Viktor már maga beszélt bábokról és játékosokról. Bár szavaiból kiviláglott, tökéletesen tisztában van vele, hogy új, az eddigieknél veszélyesebb kihívója akadt, sokadszorra zárta ki kategorikusan, hogy leüljön vitázni Magyar Péterrel. Őt ugyanis, ahogy fogalmazott, a bábjátékos érdekli - vagyis a brüsszeli vezetők, akikkel gyakran megütközik -, nem az itthoni bábjaik. Nem túl elmés magyarázat arra, miért kerüli lassan két évtizede a választások előtti, a demokráciákban megszokottnak mondható vitát; az elkötelezett híveken túl nem is ért vele egyet a közvélemény. Torz felfogása megmérgezte és gúzsba kötötte politikai közösségét: ha az ellenfél, a kihívó csak külföldi, "idegen" érdekek szolgálója lehet, megsemmisítendő ellenségként kezelendő. - Nem engedjük a Tiszát és a DK-t kormányra - a pőre hatalomféltés, az önmagáért való fékezhetetlen bírvágy lenyomataként igyekezett fokozni a világot megfejtő előadó a táborlakók harci kedvét. Ám azt hiszem, egyre több magyar érzi ezt kizárólag az ő (és egy szűk elit) harcának, amely a közösség nevében, de nem az érdekében zajlik örökkön örökké.
