Az utolsó lehetőségként készült film az argentín gauchókról, mielőtt már csak múzeumi vitrinekben csodálhatjuk őket.

Kemény világban élnek az argentin marhapásztorok, a gauchók, életüket többszörösen díjnyertes dokumentum-játékfilm mutatja be.

A gaucho, az argentin marhapásztor, egy különleges figura, aki hasonlít a vadnyugati cowboyokra, de mégis más világban él. Ő az, aki a végtelen pampákon hajtja a marhákat, szinte mindig lovagol, és megjelenése is jellegzetes: kalapja, bőrruhája és csizmája a tradíciók örökségét tükrözi. Lazán kezében tart egy lasszót, és a rodeók során megmutatja, mennyire ügyes és bátor. A városi élet kényelme távol áll tőle; ő a természet és a szabadság embere. Bár az észak-amerikai cowboyok világa szinte teljesen eltűnt, a gauchók Dél-Amerikában még mindig megtalálhatók, bár közösségeik az utóbbi időben megfogyatkoztak és városiasodtak. Munkájuk iránt csökkent az igény, de az identitásuk és kultúrájuk megőrzése továbbra is fontos számukra. A gaucho életmódja egy olyan hagyomány, amely a múlt dicsőségét idézi, és a modern világban is megpróbálja megőrizni sajátos varázsát.

Michael Dweck és Gregory Kershaw, az amerikai alkotópáros, talán az utolsó lehetőségként készítette el a róluk szóló, fikciós elemekkel gazdagított dokumentumfilmet. Az íróként, rendezőként és operatőrként egyaránt jegyzett alkotás tavaly a Sundance és a locarnói filmfesztiválon is elismerést nyert, és most végre a magyar nézők elé is eljutott.

Nem ez az első alkalom, hogy a hiányzó közösségekkel foglalkoznak. Az "Utolsó futam" című alkotásuk, amely 2018-ban készült, egy amerikai kisváros híres autóversenyének megmentéséért küzdő helyiek történetét meséli el, akik mindent megtesznek, hogy elkerüljék a felszámolást. Ezt követi a 2020-as "Szarvasgombavadászok", amely az észak-olasz Piemont festői erdőiben élő idős gombagyűjtőkről szól, akik szenvedéllyel és tudással kutatják a természet kincseit.

Az alkotópáros két éven át mélyrehatóan vizsgálta Argentína északnyugati csücskében, a Keleti-Kordillerák lábánál fekvő Calchaquí-völgyben élő gauchoközösség küzdelmes mindennapjait. Fekete-fehér fényképekkel rögzítik e közösség gazdag kultúráját, tiszteletüket kifejezve előttük, miközben szinte fájdalmas nosztalgiával idézik fel életüket.

Mintha a hortobágyi rónákat járó csikósok, a nyírségi gulyások vagy az erdélyi hegyekben nyájaikat terelő juhászok hasonlóan kemény életét látnánk - zord figurák, zord tájakon.