A magyar gazdák alaposabban megvizsgálták az olasz bivalytartás módszereit és gyakorlatát.
A bivalyok számára Olaszországban sem mindig ideálisak a tartási körülmények; sok helyütt zsúfolt istállókban élnek, ahol hetente rendszeresen trágyázzák őket. A valóság gyakran eltér a vágyott „mennyországtól”.
Az idén 25 éves Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete második alkalommal látogatott ki Olaszországba 2024 novemberében. A résztvevők zöme bivalytenyésztő volt, összesen 26 fő vett részt a szakmai kiránduláson - olvasható a Magyar Állattenyésztők Lapja 2025. februári számában.
A látogatásunk fő célja az olaszországi bivalytenyésztés és a mozzarella sajt előállításának mélyebb megismerése volt. Ezen kívül lehetőséget kaptunk arra is, hogy szakmai tapasztalatokat cseréljünk, valamint tartós kapcsolatokat építsünk ki az olasz tenyésztőkkel.
Olaszországban az olasz mediterrán fajtájú bivalyok száma körülbelül 420 ezer, és ezek a gyönyörű állatok főként két tartományra, Campaniára és Lazióra oszlanak meg. Campania tartományban összesen öt megye található, ahol a bivalyállomány több mint kétharmada, azaz 290 ezer példány él. Ezen belül Salerno megyében 110 ezer, míg Caserta megyében 170 ezer bivaly található. A fennmaradó bivalyok a tartomány más megyéiben oszlanak el, hozzájárulva ezzel a régió gazdag mezőgazdasági örökségéhez.
A fenn leírtak alapján úticélként mindenképpen olyan helyet szerettek volna választani a magyar vendégek, ahol a bivalytenyésztésnek nagy hagyománya van, így esett a választásuk a Dél-Olaszországban lévő Altavilla Silentinára. Ez a község Salerno megyében található, Salerno várostól csupán 44 km-re.
A tanulmányi kirándulás alatt összesen 10 gazdaságba látogattak el. Ezek között voltak "kisebb" és nagyobb bivalytartók, magán- és állami tulajdonban lévő gazdaságok. Az idézőjel szándékos, hiszen kint egy kisebb családi gazdaság is 250 állatnál kezdődik, ami magyarországi viszonylatban már nagygazdaságnak számít.
Ebben a régióban nem találhatóak kisebb állományok. Sőt, akadnak olyan gazdaságok is, ahol több ezer állat él. Bár az állattartás szinte mindenhol intenzíven zajlik, a bivalyok tartása és a gazdák hozzáállása között éles ellentét figyelhető meg.
A kis- és nagygazdaságok esetében gyakori, hogy bivalyokat fedett istállókban, nagyméretű, ipari körülmények között tartanak. Ezek az állatok kötetlenül, betonozott padozaton élnek, gyakran nagycsoportos elhelyezésben. Az állatsűrűség szempontjából is találkozhatunk kedvezőtlen példákkal, mivel sok helyen túlzsúfoltan tartják őket, és az egy bivalyra jutó tér mindössze 2 négyzetmétert meghaladó méretben alig merül fel.
Sok helyen nem találhatóak kialakított pihenőhelyek az állatok számára. A trágyát általában hetente eltávolítják az istállókból, így azok, ahol pihenőhely hiányzik, kénytelenek a saját ürülékük között megpihenni. Néhány helyen viszont a trágyát biogáz előállítására használják fel. Az állatok számára a dagonyázás lehetősége szintén hiányzik, ami tovább növeli a kényelmetlenségüket.
A legeltetés sem jellemző, bár erre is akad pozitív példa. A rossz éghajlati adottságok miatt a szalmát inkább takarmányozásra használják, szecskázzák, és különféle terményekkel keverve etetik, pl. paradicsomtörköllyel. Nem jellemző, hogy az állatok alá alomanyagként használják.
