Az a különleges tér, ahol a takarítónő és Orbán Viktor egyenlő félként találkozik.

Fantasztikus operaházi körsétán vehettünk részt a minap, amely egyszerre volt ismeretterjesztő előadás és ízelítő Puccini, Mozart és Gluck operáiból egy briliáns tehetségű fiatal énekesnő és zenetörténész, Számel Lilla jóvoltából. A több mint egyórás tematikus túra során a 141 éves dalszínház felfedte titkait, a Fantom kivételével mindennel és mindenkivel találkoztunk a világ egyik legszebb (ebben semmi túlzás nincs) operaházában.

Mindennel és mindenkivel találkoztunk, kivéve az Operaház fantomját.

Tíz perce vagyunk már a tematikus túrán, az Andrássy úti Operaház nézőterén ülve, szinte kiugrik a nyakunk, hogy jobban megcsodálhassuk Lotz Károly lenyűgöző mennyezetfreskóját. A művész fantáziáját az Olümposz istenei ihlették, minden egyes lakójával együtt. A festmény címe: A zene megdicsőülése. Hat éven át dolgozott ezen a monumentális alkotáson, ami különösen lenyűgöző, hiszen a mester már nem volt fiatal, és elképzelhető, hogy a hátán fekve festeni hatalmas megpróbáltatás volt számára. Nem meglepő tehát, hogy a művészi önérzetét egy kis önarckép formájában örökítette meg: Zeusz főisten vonásai tükrözik az ő saját arcát. Ez a kis gesztus a művészi hiúság szelíd, mégis elnézhető megnyilvánulása.

A monumentális csillár Mainzban készült, és egykor 500, elektromos indukciós módszerrel meggyújtható gázláng világította meg. A patkó formájú nézőtérhez vezető főlépcső falát két oldalról Than Mór lenyűgöző festményei díszítik, míg a nézőtér szicíliai tölgyfából készült. Az elképesztően elegáns és kényelmes székek darabja 4000 euróba került, az ezt követő 2022-es felújítás során. Így hát nem meglepő, hogy a belépőjegy ára igencsak borsos. A tematikus túra előtt a pénztárnál vettem fel a sajtóbelépőmet, és egy fiatal spanyol pár állt előttem, akik az aznapi Don Pasqualéra szerettek volna jegyet váltani, de végül meggondolták magukat. "Figyelj, Armando, odahaza Madridban feleannyiba kerül egy jegy az Operába..." – hallottam a lány hangjában egy kis csalódottságot, amely nyilvánvalóan a jegyárak összehasonlításából fakadt.

Ez valóban így van, de Madridban valószínűleg nem a 24 karátos aranyfüst díszíti a nézőtér falait, és valószínűleg nem találkozhatsz ott 4000 eurós ülésekkel, amelyeken a háttámlán monitorok segítenek abban, hogy az általad preferált nyelven követhesd az ária szövegét. Az ülések sem szicíliai tölgyből készültek. Éppen ezen elmélkedem, miközben élvezem az izgalmas előadást, tele érdekes anekdotákkal és olyan történetekkel, amelyeket még sosem hallottam, amikor hirtelen megugrok.

Quando m'en vo soletta per la via, La gente sosta e mira E la bellezza mia tutta ricerca in me Da capo a pie'...

Musetta keringőjének varázslatos dallamai Számel Lilla, túravezetőnk hangján csendülnek fel, Puccini híres Bohémélet című operájából.

Ahogy haladunk előre az utunkon, fiatal kalauzunk minden megállónál meglep minket egy-egy lenyűgöző szopránáriával, miközben elmélyült történeteivel színezi ki a történelem lapjait.

A produkciót hatalmas tapsvihar kíséri, még az ezer négyzetméteres színpadon is, ahol a díszletmunkások, akik az esti Don Pasquale háttérét készítik elő, kővé dermedve figyelik a rögtönzött előadást.

Lilla harmadik tematikus túrája mindössze két hét leforgása alatt valósul meg. A fiatal szoprán pályafutása a zuglói Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdődött, majd a Pécsi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán folytatta tanulmányait. Éveken át fellépett Nagy-Britannia budapesti nagykövetségén, ahol a királynő, majd később a király születésnapi ünnepségén énekelte el a "God Save the Queen/King" című dalt, amelyet ma is rendszeresen előad.

Kár, hogy az uralkodónak nincs havonta születésnapja, hiszen ezek az ünnepségek mindig lenyűgözőek és felejthetetlen élményekkel gazdagítanak minket.

- Lilla arca hirtelen felderül, és egy bájos mosoly játszik a száján.

Mielőtt folytatnánk utunkat a nézőtérről a Királyi lépcső irányába, és elérnénk a büfét, érdemes megemlékezni az 1874. szeptember 27-i megnyitóról. Ekkor kezdődött meg az Operaház története, mely Ybl Miklós, a kor kiemelkedő építészének zseniális tervei alapján valósult meg. Az építkezés öt évig tartott, és a munkálatok összköltsége 2 261 200 forintot tett ki. Érdekesség, hogy ennek a jelentős összegnek több mint háromnegyedét a bécsi udvar állta, míg Pest városa 403 ezer forinttal támogatta a projektet.

A megnyitón, amelyre sokan régóta vártak, Erkel Bánk Bánjának első felvonása, a Hunyadi László nyitánya, valamint Wagner Lohengrinjének első felvonása csendült fel, mindezt az Operaház első igazgatója, Erkel Ferenc vezényletével. Érdekesség, hogy Erkel nemcsak a zenében volt kiemelkedő, hanem a sakkozás terén is, hiszen a kora egyik legjobb magyar sakkozójának számított. A megnyitó előtt az utcákon hatalmas, kíváncsi tömeg gyűlt össze, amelynek tagjai közül többen megpróbálták áttörni a rendőrségi kordont, hogy bejussanak az épületbe. Az események komoly feszültséget szültek, és csak határozott intézkedésekkel tudták helyreállítani a rendet. Az incidens következményeként pedig a fővárosi rendőrkapitány pozíciója is veszélybe került.

A megnyitó eseményén, természetesen, I. Ferenc József császár és király is részt vett, noha a pletykák szerint nem volt az opera nagy rajongója – a balettet viszont kedvelte, főleg a vonzó balerinák miatt. Mielőtt az építkezés megkezdődött volna, a császár egy feltételt szabott: a pesti Opera ne legyen nagyobb a bécsi testvérénél. Amikor végül megpillantotta a kész művet, állítólag így kommentálta:

Valóban nem változott meg a mérete, de azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a szépsége sem nőtt.

Mindez természetesen Lillától érkezik hozzánk, aki máris belefog Manon áriájába Puccini Manon Lescaut című operájából. Nem meglepő, hogy ezt is olaszul adja elő, csillogó szopránjával varázsolva el minket. Tátott szájjal hallgatjuk és csodáljuk ezt a lenyűgöző előadást, és a vastaps ezúttal sem marad el.

Már a büfé varázslatos világában járunk, ahol a XIX. században és napjainkban is a legfontosabb események zajlottak. Itt köttettek üzletek, és kormányok sorsa dőlt el. Az Opera sosem volt a szegények gyülekezőhelye; 130 évvel ezelőtt egy páholyjegy ára 12 forintra rúgott. Hogy ez mennyit is jelentett? Nos, mindössze 6 forintból már egy impozáns versenylovat is be lehetett szerezni...

A falakat Feszty Árpád lenyűgöző freskói ékesítik, a hangulatunkat pedig még inkább felerősíti – mondhatni, eddig sem volt okunk panaszra – Lilla Susanna áriájának varázslatos dallamai, Mozart Figaro házassága című operájából, a változatosság kedvéért szintén gyönyörű olasz nyelven.

Egy örömteli lüktetés Tölti el a szívem, Mely örömöt hirdet A félelem közepette!

A szívemben boldogság lakik, és ez a kifejezés magyar nyelven bontakozik ki. Mi is így érezzük ezt, miközben részt veszünk ezen az operaelőadással egybekötött ismeretterjesztő programon.

De ne feledkezzünk meg a régi dohányzófolyosóról sem, amely egykoron a büfé köré fonódott. Egészen elképesztő, hogy a XIX. század végén és a XX. század elején sokan azt gondolták, hogy a dohányzás jótékony hatással bír. Ennek fényében a szünetekben szinte lebegtek a füstfelhők az operaelőadások során, hiszen egyszerre akár százötven ember is élvezhette a szivar, a pipa vagy a cigaretta ízét. A folyosót vastag függönyök zárták el a büfétől, hogy megőrizzék a drága füst varázsát... A korabeli tudósítások alapján az emberek gyakran még a kinyújtott kezeik végét sem látták a sűrű füstben.

Manapság már nem megengedett a dohányzás, így aki el szeretne szívni egy cigarettát, annak ki kell lépnie az erkélyre.

Közben ellátogatunk a Vörös Szalonba is, ahol természetesen a Puccini-kiállítást csodálhatjuk meg, hiszen idén Puccini éve van. Lilla legújabb produkciója Gluck Orfeusz és Eurüdiké című operájának Orfeusz áriája, és nem, ez nem elírás: régen a férfiszerepeket kasztrált énekesek játszották, így Lilla szopránja tökéletesen illik ehhez a hangfekvéshez. A hangzás és a Than Mór által festett freskók összhangja lenyűgöző, mindezt a főlépcső fordulójában élvezhetjük.

Itt is tanúi vagyunk egy különleges természeti csodának, amikor a velünk egy időben zajló körséta résztvevőinek lába úgy megdermed a földön, mintha gyökerek nőttek volna beléjük. Ez a varázslatos pillanat akkor következik be, amikor Lilla szopránja, mint egy szárnyaló madár, betölti az egész épület terét, elérve a mennyezet legmagasabb pontját.

Operaházi körsétánk nem érhet véget anélkül, hogy ne néznénk be az egykori királyi páholyba, amely ma már csak a legmagasabb rangú méltóságok számára nyitott: a miniszterelnök, a köztársasági elnök és az Országgyűlés elnöke léphet csak be ide. De van még valaki, aki szintén megfordulhat itt: a takarítónők. Igen, ez az igazi abszolút egyenlőség...