Az áru feletti rendelkezés a nemzetközi fuvarozás terén - Transpack A nemzetközi fuvarozás világában az áru feletti rendelkezés kiemelkedő szerepet játszik. A Transpack szakértelme segít abban, hogy az áruk szállítása során minden jogi és logisztikai asp
A nemzetközi árufuvarozás során olykor olyan helyzetek adódhatnak, amikor a fuvarozónak a fuvarszerződésben rögzített feltételektől eltérve kell végrehajtania a fuvarfeladatokat, az arra jogosult személy által adott utasítások alapján.
A fuvarozónak adott utasítások kiadása több okból is elengedhetetlenné válhat a fuvarfeladat végrehajtása során. Például, ha az árut szállítás közben valamilyen kár éri, indokolt lehet, hogy a terméket visszaszállítsák a feladóhoz, vagy olyan alternatív helyszínre juttassák el, ahol a kár enyhítéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítottak. Továbbá, a szállítás alatt álló áru feletti rendelkezésre is szükség lehet, ha a kapcsolódó kereskedelmi tranzakció módosul: például, ha a terméket a vevő másik telephelyére kell eljuttatni, vagy ha a feladó az árut új vevőnek értékesíti – ilyenkor megváltozik a címzett és a lerakási helyszín is.
A nemzetközi árufuvarozás kereteit a CMR Egyezmény részletesen meghatározza, különös figyelmet fordítva arra, hogy ki és mikor gyakorolhatja az áruk feletti rendelkezési jogot. Alapvetően a feladó jogosult az áru irányítására egészen addig, amíg az el nem jut a címzetthez. Ennek értelmében a feladó kérheti a fuvarozótól, hogy ne folytassa az áru szállítását, módosítsa a kiszolgáltatás helyét, vagy akár más címzettnek adja át az árut, mint aki a fuvarlevélben szerepel. Fontos megjegyezni, hogy ez a jog akkor szűnik meg, amikor a fuvarlevél második példányát a címzett megkapja. Ezt követően a fuvarozónak a címzett utasításait kell követnie.
A jogosult felek azonosítása
A feladó, illetve a címzett, aki rendelkezési jogát gyakorolni kívánja, köteles felmutatni a fuvarlevél első példányát, amelynek tartalmaznia kell a fuvarozó részére adott új utasításokat. Köteles továbbá a fuvarozónak minden olyan költségét és kárát megtéríteni, amely az ilyen utasítás végrehajtásából keletkezik.
Az elsődleges feltétel a jogosult személy azonosításának biztosítása. Manapság a fuvarok lebonyolítása gyakran összetett megbízási láncolatokon keresztül valósul meg, amelyekben több szállítmányozó és fuvarozó is részt vehet. Ennek következtében a fuvarozó nem mindig áll közvetlen kapcsolatban a feladóval, hiszen nem minden esetben a feladó a fuvarozó közvetlen megbízója. Előfordulhat, hogy a fuvarozó a címzett által megrendelt fuvart teljesíti, így a fuvarozó és a feladó között nem jön létre közvetlen kapcsolat. A fuvarlevél segítségével azonban a rendelkezésre jogosult személye könnyen azonosíthatóvá válik.
A jogosult felek azonosítása természetesen a küldemény biztonsága szempontjából is kiemelt jelentőséggel bír. Amennyiben a fuvarozó rendelkezésre nem jogosult személytől fogad el utasítást, az könnyen vezethet káreseményhez. Ha előbbiek okán az áru nem megfelelő címzettnek kerül kiszolgáltatásra és eltűnik, az a fuvarozó szerződésszegésen alapuló kártérítési kötelezettségét alapozhatja meg.
A gyakorlatban a CMR fuvarlevél "felmutatása" manapság már elsősorban nem a szó szerinti értelemben vett felmutatással valósul meg. Ez leginkább elektronikus levelezés útján kerül realizálásra, illetve az utasításadás is általában e-mailben, egyéb elektronikus csatornákon, alkalmazásokon keresztül történik. Az elektronikus fuvarlevél elterjedése pedig tovább erősíti ezt a gyakorlatot. Ha az utasítás szóban történik, úgy az utasítást a fuvarozónak érdemes írásbeli formában (később igazolható módon) is megkérnie.
A jogszabály világosan meghatározza, hogy az utasítások végrehajtása kapcsán felmerülő költségek és károk a fuvarozónál az utasítást adó felelőssége. Például, ha az utasítás alapján a küldeményt egy távolabbi helyszínre kell szállítani, akkor a fuvarozónak ebből adódó többletköltségeit az utasítást adónak kötelessége megtéríteni.
Az utasításnak abban az időpontban végrehajthatónak kell lennie, amikor az utasítás ahhoz a személyhez érkezik, akinek azt végre kell hajtania, és sem a fuvarozó rendes üzemét nem akadályozhatja, sem más küldemények feladójának vagy címzettjének kárt nem okozhat.
Az előzőekhez hasonló klasszikus példa az, amikor a fuvarozó gyűjtőfuvarozás keretében olyan utasítást kap, hogy az egyik áru leszállítását más helyszínre kellene irányítani. Ha ennek eleget tenne, az a többi címzett számára a szerződéses kötelezettségek megszegését jelentené. Hasonló dilemmák merülhetnek fel körfuvarozás esetén is. Romlandó áruk esetében különösen fontos az utasítás végrehajthatósága. A fuvarozónak nem szabad úgy teljesítenie az utasítást, hogy annak következményeként az áru megromlik a fuvarozás időtartamának megnövekedése miatt. Ilyen helyzetekben a fuvarozónak sürgősen értesítenie kell az utasítást kiadó felet, hogy az meghozhassa a megfelelő döntést az utasítás végrehajthatóságáról.
A megadott utasítás nem engedélyezi a küldemények megosztását. Ez azt jelenti, hogy a jogosult egyén kizárólag a saját teljes küldeményével rendelkezhet, és nem kérheti annak részletekben történő kezelését. A feladó nem kérheti, hogy a fuvarfeladatot végző járműre rakott áru egy részét az egyik lerakóhelyre, míg a másik részét egy másik helyszínre szállítsák le.
Az a fuvarozó, aki nem teljesítette az előző három feltételt, vagy aki anélkül hajtotta végre az utasítást, hogy a fuvarlevél első példányát megkérte volna, teljes mértékben felelős az igényjogosult felé minden olyan kárért, amely ebből a helyzetből adódik.
Végül nézzünk meg egy jogesetet az utasítás be nem tartására és annak lehetséges jogkövetkezményeire. Az adott ügyben a fuvarozónak a fuvarozási szerződés szerint egy svájci és szlovák település viszonylatában kellett nyers kávét fuvaroznia. A feladó a fuvarozó részére Svájcból Ausztria felé történő kilépésre adott utasítást, melyet a fuvarozó nem tartott be, és a német határon átlépve igyekezett eljutni a lerakóra. Az utasítás megszegésének következményeként Németországban a küldeményre kávéadó került kiszabásra (ilyen adó Ausztriában a fuvarfeladat teljesítésének időpontjában nem létezett). A fuvarozó az utasítás be nem tartásával az előbbiek szerint a megbízójának jelentős kárt okozott. Az adott ügy kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla kimondta, hogy a megrendelői utasítás figyelmen kívül hagyása okán a fuvarozó terhére szándékosság vagy azzal egyenértékű súlyos gondatlanság állapítható meg. Utóbbiból pedig az is következik, hogy a fuvarozó - felelősségének megállapítása esetén - a teljes kárért felelni fog.
Azokban az esetekben, amikor a fuvarfeladat teljesítése során a fuvarozó utasítást kap, meg kell vizsgálnia, hogy a rendelkezési jog gyakorlásának feltételei fennállnak-e. Amennyiben igen, az utasítást végre kell hajtania, amellyel kapcsolatban a felmerült költségeit meg kell téríteni. Ha a rendelkezési jog gyakorlásának feltételei fennállnak és a fuvarozó az utasítást ennek ellenére nem hajtja végre, úgy az okozott kár teljes összegének megtérítésével kell számolnia.
Dr. Bíró Ágnes Ügyvédi Iroda | Dr. Bíró Ágnes | Fotók: shutterstock.com
Transpack Tudástár: A Nemzetközi Fuvarozás Jogi Alapjai A CMR Egyezmény értelmében a fuvarozás során az áru feletti rendelkezési jog alapvetően a feladót illeti meg egészen addig, amíg az áru el nem jut a címzetthez. Ezt követően a címzett utasításai válnak irányadóvá. A jogszerű rendelkezés alapja a fuvarlevél, amely a felmutatási kötelezettséggel együtt kulcsszerepet játszik a fuvarozási folyamatban.
