A Volkswagen forradalmasította az autóipart azzal, hogy bevezette a Netflix-modellhez hasonló megközelítést.

A Volkswagen új dimenzióba helyezi az autózás jövőjét – ám sokan kétségeiket fejezik ki az irányvonalával kapcsolatban. Az ID.3 elektromos modell esetében a motor teljesítményének egy része csupán előfizetéses alapon vehető igénybe: a jármű tulajdonosának havidíjat vagy egy egyszeri díjat kell fizetnie, ha ki szeretné aknázni az autó teljes potenciálját. A megoldás technológiai szempontból könnyedén kivitelezhető, üzleti szempontból pedig sok lehetőséget rejt magában, ám a fogyasztók körében komoly vitákat generál. Cikkünkben részletesen bemutatjuk, hogyan működik ez a rendszer, milyen üzleti logika húzódik meg mögötte, és miért váltott ki ekkora felháborodást a közönségből.

A Volkswagen ID.3 egyik legnagyobb újdonsága nem a formaterve, hanem az üzleti modellje. Az autó motorja képes nagyobb teljesítmény leadására, de ezt a gyár alapból szoftveresen visszafogja. Ha a tulajdonos több erőt szeretne, két lehetősége van: vagy havonta fizet körülbelül 18,90 eurót, vagy egyszeri, nagyjából 629 eurós díjért végleg megvásárolja a teljesítménycsomagot.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy 148 lóerős változat akár 168 lóerőre, a 201 lóerős pedig 228-ra "ugorhat" - mindössze egy szoftveres frissítéssel.

A VW nem véletlenül lép ebbe az irányba. Az autógyártók számára az egyszeri eladás helyett sokkal csábítóbb a folyamatos bevétel. Az előfizetés rugalmasságot ad a vásárlóknak: ha valakinek csak időszakosan kell a nagyobb teljesítmény - például egy nyaralásnál autópályán -, akkor elég egy hónapra előfizetni. Ha viszont valaki állandóan szeretné élvezni az extra lóerőket, megveheti egyszeri díjért is.

Ez a megközelítés rendkívül hasonlít a szoftveripar és a streaming szolgáltatások működésére: ahelyett, hogy mindent egyszerre megvásárolnánk, csupán azokat a funkciókat aktiváljuk, amelyekre valóban igényünk van.

A fogyasztói visszajelzések azonban rendkívül megosztóak. A PC Gamer például világosan "pay-to-win" modelleként azonosította a Volkswagen új megoldását, és ezt a videojátékokban tapasztalható hasonló gyakorlatokkal állította párhuzamba. A Reddit közösségében több száz felhasználó fejezte ki kritikáját a rendszerrel kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy "az autó hardvere már rendelkezik a szükséges teljesítménnyel, a VW csupán szoftveresen korlátozza azt, hogy később pénzt kérhessen érte".

A felháborodás középpontjában egy fontos etikai dilemmát találunk: vajon helyénvaló-e pénzt kérni egy olyan funkcióért, amely valójában már létezik az autóban, és nem követel meg extra gyártási költségeket?

Ez az eset újraéleszti a diskurzust arról, hogy mit is jelent ma valójában egy jármű tulajdonlása. A hagyományos, mechanikus autók esetében a tulajdonos szabadon rendelkezett a járművével, míg a modern, szoftvervezérelt modellek világában a gyártók távolról is képesek beavatkozni, korlátozni vagy éppen ellenkezőleg, engedélyezni bizonyos funkciókat. Ez felveti a kérdést: vajon az autó tényleg a vásárlóé, vagy csupán egyfajta "licencet" birtokol a jármű teljesítményéhez?

A ZME Science szerint ez a gyakorlat jogi és fogyasztóvédelmi vitákat hozhat: mi történik például, ha a tulajdonos lemondja az előfizetést, de a használt piacon szeretné eladni az autót?

A Volkswagen ezért különleges lehetőséget kínál a vásárlóknak, amely lehetővé teszi a jármű teljesítményének egyszeri feloldását. Ez a lehetőség szorosan kapcsolódik az autóhoz, így a későbbi tulajdonos is bátran élvezheti a megnövelt teljesítményt. Ezzel szemben az előfizetéses modell esetén, ha a vásárló nem dönt a szerződés meghosszabbítása mellett, a jármű automatikusan visszatér az alapértelmezett alacsonyabb teljesítményhez.

A márka célja, hogy egyszerre elégítse ki azokat, akik inkább "bérlik" a lóerőt, és azokat is, akik egyetlen, végleges befektetés mellett döntenének.