"A párom családja egészen eltérő módon ünnepli a karácsonyt, mint ahogyan én ezt elképzelem az ünnep lényegét."

Az ünnepi hagyományok követése nem minden család számára bír egyformán nagy jelentőséggel, de amint egy új kis élet érkezik a családba, elkerülhetetlenné válik a kérdés: hogyan és milyen szokások szerint ünnepeljük a karácsonyt. Összegyűjtöttük néhány szülő véleményét egy online közösségből, hogy felfedezzük, milyen különböző hagyományok élnek náluk.

A férjemnek bár van egy szerető családja, a karácsonyi szokásokat nem igazán ismeri. Néha nem érti, miért kezdek már december elején díszíteni, és miért ragaszkodom annyira a gyerekkorom hagyományaihoz. Azért ragaszkodom, mert az ünnepekhez csodás emlékek fűződnek, és szeretném, ha a gyermekeim is hasonlóan szép élményekkel gazdagodnának felnőttként. A mi családunkban a hagyományoknak megvan a maguk rendje: tudjuk, mikor melyik süteményt készítjük, kihez megyünk látogatóba, és hogyan ajándékozunk. Nagy szerencsém van, hogy a férjem is nyitott ezekre a szokásokra; különben nehéz helyzetbe kerültünk volna, mert számomra elképzelhetetlen, hogy lemondjak ezekről a hagyományokról – osztotta meg gondolatait egy hölgy.

"Az én szüleim Erdélyben laknak. A férjem 1,5 éves korában elvesztette az anyukáját, így a nővére a "biztos pont". Nálunk otthon mindig együtt ünnepelt a család, napokig jártuk a rokonokat. Amióta gyerekünk van, azóta én karácsony előtti napokban hazamegyek vele 2-3 napra ‒ férjem szakács, ilyenkor sok a munka, azért nem jön velünk ‒ majd vissza, és 24-én este csak mi, 25-én sógornőm és családja. Ez nekem volt egy kompromisszum" - írja Bea.

"Hosszas döntés volt ‒ ennek már 10 éve, hogy hogyan karácsonyozzunk. Nálunk a 24-e a sütés-főzésé, és a karácsonyfa állítás is aznap reggel történik. Ezt gyerekkorom óta viszem tovább. Mivel anyósékkal egy telken élünk, így velük vacsorázunk, ajándékozunk, majd mire visszajövünk hozzánk, addigra beteszi a Jézuska az ajándékot a mi fánk alá is, és a 2 gyerkőccel este még itthon ajándékozunk. Anyukámékkal pedig másnap ünneplünk: átmegyünk vacsorára, ajándékozunk, többi napon mamák, rokonok." ‒ fogalmaz egy másik hozzászóló.

Amikor különböző hagyományokat hozunk a családunk életébe, különösen az ünnepi időszakokban, mint a karácsony, számos kihívással találkozhatunk. Ugyanakkor ezek az alkalmak kiváló lehetőségeket kínálnak a családi kötelékek megerősítésére és gazdagítására ‒ hangsúlyozza Sonkoly Zsuzsa családterapeuta. Fontos, hogy tiszteletben tartsuk a másik fél szokásait, hiszen ezek a hagyományok gyakran mélyen gyökereznek az egyén érzelmi világában, szorosan összefonódva gyermekkorával és élményeivel. Ideális esetben ezek az emlékek a szeretet, a meghittség, a nyugalom és a családi kapcsolatok erős alapjait képezik.

A hagyományainkhoz való ragaszkodás nem csupán kultúránk szerves része, hanem mélyen befolyásolja személyiségünk fejlődését is. Ezért számunkra elképzelhetetlen, hogy elhagyjuk őket; úgy éreznénk, mintha a saját identitásunkról mondanánk le, mintha elvágnánk magunkat a gyökereinkhez fűződő kötelékektől. Ha a párunk dominanciája miatt mégis úgy döntünk, hogy az ő hagyományait követjük, miközben belül ellenállunk, akkor élethosszig tartó sebeket szerezhetünk minden egyes ünnep alkalmával. Ezek az érzelmek nemcsak az ünnepekre korlátozódnak, hanem a mindennapi életünkben is megmutatkoznak. Csak akkor érdemes az egyik fél hagyományait előtérbe helyezni, ha a sajátunk valamilyen okból negatív érzéseket vált ki, vagy ha nem jelentős számunkra, esetleg ha a másik fél hagyományai sok pozitív élményt, különleges pillanatokat kínálnak.

Réka, akit most nevezzünk így, egy olyan családba született, ahol a gyermekkor örömei, mint a karácsony, a születésnapok vagy bármilyen ünnep, nem játszottak központi szerepet. Kisként gyakran irigykedett a barátaira, akik lelkesen meséltek a kapott ajándékokról, a boldog karácsonyi vacsorákról, vagy a nagyszülőkhez tett látogatásaikról. Szülei négyéves korában különváltak, ami mély nyomot hagyott benne. Amikor Réka 12 éves lett, édesanyja újra rátalált a szerelemre: a fiatal férfi, akivel összejött, mindössze 16 éves volt, míg ő 32. Réka élete 14 éves korában drámai fordulatot vett, amikor az anyja úgy döntött, hogy kirakja őt az otthonából. Innentől kezdve, egészen 50 éves koráig, albérletekben élt, keresve a saját helyét a világban.

"Amikor felnőtt lettem, és lett családom, megteremtettem a gyerekeimnek a csodát! A Jézuska hozza a karácsonyfát és ajándékot, feldíszítem a lakást, szép terített asztalhoz ülünk le. Hozzánk jönnek vendégségbe a férjem gyermekei, unokái. Én sütöm az összes sütit, én sosem kaptam tortát. Ezeket a szokásokat nem láttam otthon, én alakítottam így. A férjem sem hozott semmit, az ő szülei a háborúban voltak gyerekek, náluk sem voltak hagyományok, együtt alakítottuk ki."

Kittiék családjában nem csak szimpla szokások keverednek össze, hanem egyenesen a karácsony és a hanuka ünnepköre. Ám az egész család kellő rugalmassággal kezeli a helyzetet. Kitti úgy fogalmaz: négy éve ünneplik a "Hanukarácsonyt". Eddig két adventi vasárnap is egybeesett, így ilyenkor egyszerre gyújtják meg a hanuka gyertyát és az adventi koszorún lévőket is.

Támogattam, hogy a párom hozza be a tradíciókat, és cserébe én is megosztottam a sajátunkat. Abban állapodtunk meg, hogy a vallás nem szerepel a programban, csupán a hagyományok. Persze a határok nem mindig világosak: tavaly két magyarul nem beszélő zsidó fiú elment fenyőt vásárolni, hiszen megállapodtunk, hogy a fenyő nem vallási szimbólum. A gyerekünk egyéves, így még nem érti a dolgokat, de tervezzük, hogy megismertetjük vele a keresztény és zsidó ünnepeket is. Arra biztatjuk, hogy saját hitét keresse, ne mások hitei közül válogasson. Azért izgalmas dilemmát jelent, hogy milyen választ adjunk neki, ha a családtól télapó ajándék érkezik.

Amikor figyelembe vesszük a másik fél hagyományait, nem csupán azt fejezzük ki, hogy számunkra értékes, hanem azt is, hogy elismerjük annak múltját és érzelmi kapcsolatait. A családterapeuta folyamatosan hangsúlyozza, hogy a kölcsönös tisztelet a kulcsszó ebben a folyamatban.

Amikor egy család egyik tagja hagyományokat visz a közös térbe, míg a másik nem rendelkezik hasonló szokásokkal, az új tradíciók értékes kiegészítőkké válhatnak a kapcsolatukban. Az elfogadó és nyitott hozzáállás elengedhetetlen ennek a folyamatnak a sikeréhez, hiszen ezzel a hagyományok közösen megélt élménnyé alakulnak. Ha kulturális vagy vallási eltérések ütköznek, a helyzet némileg összetettebbé válik. Különböző vallási ünnepek esetén érdemes arra törekedni, hogy megosszuk egymással az ünneplés módját; lehet, hogy külön időpontokban ünnepeljük ezeket, de ha lehetséges, akkor a két hagyomány elemeit ötvözve alakíthatunk ki egy új, közös ünnepet, mely mindkét fél számára értékes és emlékezetes lesz.

Amikor a különféle hagyományok feszültségeket generálnak a családon belül, kulcsfontosságú, hogy a pár vagy a család tagjai együtt üljenek le, és nyíltan megosszanak egymással mindazt, ami a szívükben rejlik. Fontos, hogy beszélgessenek érzéseikről, szükségleteikről és arról, mit is jelentenek számukra a tradíciók. Ideális esetben ezt a beszélgetést még a kapcsolat első évében sikerül lebonyolítaniuk, így elősegítve a megértést és az összhangot.

Az ünneplési szokások sokfélesége vallási és kulturális eltérésekből fakad, és ezek a különbségek különösen szembetűnőek lehetnek. Például a karácsony ünneplése jelentős eltéréseket mutathat egy keresztény és egy zsidó család esetében. Míg az egyik család a karácsonyfadíszítésre és a betlehemes játékra összpontosít, a másik számára a hanuka gyertyáinak meggyújtása jelenti az ünnep szívét. Az ilyen eltérések áthidalása segíthet abban, hogy mindkét hagyományt tiszteletben tartsuk, és új, közös szokásokat alkossunk. Ha ezeket a különbségeket figyelembe vesszük, a karácsony örömteli és harmonikus élmény lehet, függetlenül attól, hogy milyen hagyományokat hozunk magunkkal. Az ünneplés és az egymás szokásainak tisztelete gazdagítja a családi kötelékeket és elmélyíti a kapcsolatokat – hangsúlyozza Sonkoly Zsuzsa.