A Pápai Zsinagóga története gazdag és sokszínű, amely a város kulturális örökségének szerves részét képezi. Az épület a 19. század közepén épült, és azóta is tanúja volt a zsidó közösség életének, viharos eseményeinek és mindennapjainak. A zsinagóga impoz
A Pápai Zsinagóga története az 1848-as szabadságharc előtti időszakban vette kezdetét, amikor a város zsidó közössége elhatározta, hogy saját imaházat épít. Ez az épület nem csupán vallási, hanem kulturális központtá is vált, tükrözve a helyi zsidóság gazdag hagyományait és történelmét.
Pápán a 17. századtól kezdve telepedhettek le zsidó családok. 1748-ban Galánthai Gróf Esterházy Ferenc védlevele alapján megalakult az Izraelita Hitközség. A magyar arisztokrata családból származő férfi Moson vármegye ispán székéből néhány évtized alatt Horvátország teljes jogkörrel rendelkező vezetője, a király helyettese lett II. József uralkodása alatt. A gróf jótékonysági tevékenysége is jelentős volt. 1757-ben kórházat alapított Pápán, 1763-ban pedig tallósi kastélyát átengedte az első magyar állami árvaház részére.
Az izraelita közösség lélekszámának folyamatos növekedése indokolta egy új gyülekezőhely létrehozását, így 1841-ben kijelölték a Zsinagóga helyszínét. Az építkezéshez Esterházy Pál generózus módon százezer téglát adományozott. Az építkezési munkálatok 1844-ben indultak el, és a Zsinagóga 1846-ban nyitotta meg kapuit. Az ünnepélyes szentelést Lőw Lipót rabbi vezette, aki magyar nyelvű beszédével tette még emlékezetesebbé az eseményt.
A morvaországi származású rabbi 1846-ban került Pápára. Magyar nyelvű igehirdetési tevékenysége mellett Lőw Lipót nemcsak részt vett a város és a vármegye közéleti tevékenységében, hanem 1848-ban az elsők között volt, aki felajánlotta szolgálatát a magyar hazának. Lelkesítő beszédeivel segítette a toborzást:
Óh népem, légy méltó nagy elődeidhez, a szent prófétákhoz! Ragadd meg a fegyvert, és sietve állj ki a magyar haza védelmére, hiszen ez a te otthonod is.
Bár Magyarország iránti elkötelezettsége töretlen maradt, Lőw rabbi 1849 októberében, egy korábbi prédikációja következtében, betegen került Pestre, ahol fogságba ejtették. Közel két hónapnyi bezártság után Báró Sina György közbenjárásának köszönhetően szabadult fel. Noha Lőw rabbi visszatért Pápára, a folyamatos zaklatások miatt végül 1850 szeptemberében elfogadta a Szegedi Hitközség invitálását, és ott folytatta életét rabbiként, szolgálva a közösségét.
A pápai zsidóság történetében 1944 júniusának első napjai sötét árnyékot vetettek, amikor megkezdődött a gettó kialakítása. Ekkor a városból és a környező falvakból több mint 3800 zsidó embert gyűjtöttek össze, sorsuk pedig a deportálás lett, amely 1944. június 30. és július 3. között zajlott le. A helyi közösségből mindössze néhány százan tértek vissza a haláltáborok borzalmaiból, ami a tragédia súlyosságát csak fokozta. Bár a Zsinagógát Eisenberg Akiba bécsi rabbi és Lőwy Lázár kántor 1945-ben újból felavatta, az épület állapota azóta is felújításra vár, emlékeztetve minket a múlt fájdalmára és a közösség újjáéledésének szükségességére.
A Pápai Zsinagóga, bár ma már romos állapotban van, mégis fontos kulturális események színhelyévé vált a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület közreműködésével. E helyszín különleges jelentőséggel bír, hiszen az Elfeledett szomszédaink című kiállítás keretében a holokauszt során a haláltáborokban elhunyt áldozatok emlékére emelnek szobrot, mélyen tisztelegve a múlt előtt.
