A madarak világában a poligámia nem éppen a legkedveltebb életforma. A National Geographic cikkében felfedezhetjük, hogyan viszonyulnak ezek a szárnyas lények a párkapcsolatok sokszínűségéhez, és miért választják inkább az egykönnyű, monogám életmódot. A

A legátfogóbb kutatás során, amely eddig készült, a madárfajok kétharmadának párválasztási és szaporodási adatai alapján vontak le következtetéseket.

A madarak világában rendkívül sokszínű párválasztási és szaporodási stratégiák léteznek, melyek fajonként változóak. Egyes madárfajok esetében a hímek szigorúan őrzik a territóriumukat, ezzel vonzva a nőstényeket, és gyakran háremet alakítanak ki. Mások viszont monogám kapcsolatokra törekednek, ahol a hímek különféle bemutatókat tartanak a tojások előtt, hogy lenyűgözzék őket. E jelenség különösen figyelemre méltó a túzokoknál, ahol a hímek színes és látványos dürgése igazi látványossággá válik, bemutatva erejüket és vonzerejüket a nőstények számára.

A Rice Egyetem tudósai 6620 madárfaj szaporodási stratégiáit tanulmányozták, hogy feltárják, melyik evolúciós módszer bizonyul hatékonyabbnak, és hogyan változnak ezek a stratégiák az idő múlásával. A kutatási eredményeikről az Evolution folyóiratban számoltak be, ahol részletesen bemutatják, hogy a párválasztási szokásokat hogyan formálták a környezeti tényezők és a fajok közötti rokoni kapcsolatok évmilliók során.

A madarak életmódjának tanulmányozása nyomán három fő kategóriába sorolták a különböző fajokat:

Ez utóbbi esetben a hímek egy meghatározott helyszínen - ez a lek - csoportos bemutatót tartanak a tojók előtt (lásd a lentebbi videóban), és a tojó ez alapján döntheti el, mely hímet választja. Világszerte igen sok madár alkalmazza ezt a stratégiát, ám ekkor nem kötnek tartós kapcsolatot a párok, a hímek nem vesznek részt a kicsinyek felnevelésében. Az elemzés meglepő módon azt az eredményt adta, hogy a lekking módszere a monogámiából ered!

A lekking jelensége evolúciós szempontból kiemelkedően sikeres stratégiának bizonyult, amely tartósan megmaradt a madarak világában. Ezzel ellentétben a háremtartás, vagyis a poligámia, sokkal ingatagabbnak mutatkozott, hiszen a háremet alkotó madarak gyakran visszatértek a monogám kapcsolatokhoz, jelezve, hogy a stabilabb párkapcsolatok előnyösebbek lehetnek számukra.

A kutatók véleménye szerint ez a jelenség más állatfajok esetében is megfigyelhető. Az evolúció során a háremtartó madarakból sok esetben monogám kapcsolatok fejlődtek ki, valószínűleg azért, mert ez a forma lehetővé teszi, hogy több erőforrást fordítsanak a sikeres fiókanevelésre.

A tartós monogámia nem csupán a legkedveltebb, hanem a legjobban működő szaporodási stratégia is volt. Ennek oka, hogy a madarak így a legoptimálisabban tudták kihasználni a környezetükben lévő erőforrásokat, ami lehetővé tette számukra, hogy sikeresen felneveljék fiókáikat.