A pillanat, amikor van időnk arra, hogy még élvezzük a dolgot.

A "várjuk ki" célja jó esetben nem a Petőfi Sándor által megénekelt patópáli halogatás, hanem a felkészülés. A mai bizonytalan világban a vezetőknek tudniuk kell, mikor és hogyan érdemes várni.

Okosan várakozunk, vagy csak sodródunk, esetleg lemaradunk? Ez a kérdés sok vállalati vezetőt izgat és ez még így is lesz egy ideig. A bizonytalanság nem új jelenség, a mai politikai bizonytalanság viszont - amit leginkább az Egyesült Államok vámintézkedései és az ezekre adott, a fenyegetésektől a tárgyalásokig terjedő globális válaszok testesítenek meg -, láthatóan újfajta problémákat generál. Ahogy a Boston Consulting Group (BCG) és a BCG Henderson Intézetének vezetői fogalmaztak nemrég a When Wait and See Is Smart Strategy (Amikor a "várjunk és majd meglátjuk" okos stratégia) című cikkükben, a jelenlegi helyzet bénító hatású.

A vállalatok körében egyre inkább elterjedt a beruházások halogatása; például a vegyipari óriás, a Dow, úgy döntött, hogy felfüggeszti egy új üzemének építését. Hasonló trendet figyelhetünk meg az értékesítések terén is: a Nintendo például elhalasztotta a következő konzolja előrendeléseinek bejelentését. Emellett más fontos döntések is a kivárás taktikáját tükrözik: a tengeri konténerszállítások és a légi teherszállítási foglalások jelentősen csökkentek az előző évhez képest. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara főtitkára megjegyezte, hogy ez a jelenség azt mutatja, hogy a vállalatok jelenleg tendálnak a döntések "tologatására", miközben figyelemmel kísérik a kereskedelempolitikai intézkedések és kapcsolatok alakulását.

A "várjuk ki a végét" megközelítés egyszerre lehet bölcs taktikázás és hibás döntés is, ha mindezek az elhalasztott lehetőségekhez, magasabb költségekhez vagy akár megnövekedett kockázatokhoz vezetnek.

A válasz lényegét két fő tényező határozza meg. Először is, a kivárás sikeressége attól függ, hogy a bizonytalanság csak átmeneti jellegű-e. Ha a vállalati világon kívül is keresünk párhuzamot, érdemes megfigyelni, hogy bizonyos denevérek és egerek, amikor az élelmiszerellátás kiszámíthatatlan, egyfajta nyugalmi állapotba, úgynevezett torporba lépnek. Ilyenkor csökkentik mozgásukat és testhőmérsékletüket, hogy energiát spóroljanak. Fontos, hogy ez az állapot csak rövid ideig tart, és könnyen visszaállítható. Amennyiben azonban az élelmiszerellátás bizonytalansága huzamosabb ideig fennáll, a rövid távú energiatakarékosság már nem elegendő: ilyenkor az állatok inkább téli álmot alszanak, hogy átvészeljék a nehéz időszakot.

Másrészt a kivárás időnként különösen indokolt lehet, amikor a cselekvés - és az azt követő reakció - csak fokozná a bizonytalanságot, és így növelhetné a kedvezőtlen kimenetek valószínűségét. A hadászati stratégiák világában a kivárás gyakran használt eszköz, különösen akkor, ha az aktív beavatkozás valószínűsíthetően nem kívánt eszkalációhoz vezetne. Egy klasszikus példa erre a kubai rakétaválság: az amerikai haditengerészet blokádot állított fel Kuba körül, figyelemmel kísérve a szovjet reakciókat, ám inváziót nem indított, mivel tisztában voltak a nukleáris konfliktus kockázatával.

A jelenlegi politikai helyzet instabilitása párhuzamba állítható a gazdasági szektorokat érintő bizonytalansággal. A vállalatokat sújtó kockázatok mögött szándékos politikai döntések állnak, amelyek közvetlen hatással bírnak a piaci környezetre. Ennek fényében érdemes optimistán tekinteni a jövőbe, hiszen joggal feltételezhetjük, hogy a mostani vagy a következő kormányok idővel olyan stabil és kiszámítható politikai irányvonalat fognak képviselni, amely csökkenti ezt az átmeneti bizonytalanságot.

Másrészt számos újonnan bevezetett szabályozás visszavonható: ezt megteheti egy következő amerikai kormány, vagy - ahogyan már több alkalommal is tanúi lehettünk - akár a jelenlegi vezetés is. Ilyen körülmények között érdemes lehet elhalasztani a vállalatok döntéseit, amíg új információk nem válnak elérhetővé. Ugyanakkor fontos elkerülni az olyan vállalati elköteleződéseket, amelyek visszafordítása nehézkes lehet.

Az utóbbi évtized tanulságai világosan megmutatták, hogy a vállalatok politikai ügyekbe való aktív belépése komoly kockázatokat rejthet magában. Egy friss példa erre a Fehér Ház villámgyors és éles válasza, amikor az Amazon jelezni kívánta honlapján a magasabb vámok árakra gyakorolt hatását. Ez a jelenség nem csupán a jelenlegi politikai légkör sajátja; az elmúlt tíz év során számos vállalat került a közvélemény, a média vagy éppen saját munkavállalóik célkeresztjébe, amikor társadalmi kérdésekben kifejtett véleményük miatt kerültek reflektorfénybe.

A BCG vezető tanácsadói rámutatnak arra, hogy egy politikailag instabil környezetben, ahol a gyors döntések könnyen hátrányos következményekkel járhatnak, a kivárás taktikája kifejezetten előnyös lehet. Ez a megközelítés lehetőséget biztosít a vállalatok számára, hogy megóvják magukat a visszafordíthatatlan döntésektől, valamint azoktól a lépésektől, amelyek politikai vagy társadalmi ellenállást gerjeszthetnek.