7 lenyűgöző krimi, amely új dimenziókba emeli a bezártszoba-rejtély műfaját

Hogyan sikerült a tettesnek bejutnia? És miként távozott? Ráadásul, ki is valójában ez a titokzatos elkövető?

A krimiirodalom egyik legizgalmasabb és legbonyolultabb rejtvénye a "bezártszoba-rejtély", amelyben a cselekmény középpontjában egy olyan helyiség áll, amely kívülről zárva van, és ahol a holttestet találják. Az ilyen esetek gyakran megkövetelik, hogy az ajtót betörjék, míg az ablakok vagy elzárva maradnak, vagy olyan magasan helyezkednek el, hogy lehetetlen azokat elérni. Ez a helyzet azt sugallja, hogy a gyilkos valahol a közelben rejtőzik, vagy már eltűnt a színről. A holttest állapotából világosan kiderül, hogy erőszakos halál következett be, így az öngyilkosság lehetősége ki van zárva, ami arra enged következtetni, hogy az áldozatnak volt egy másik társa is, aki valahogyan mégis elhagyta a bezárt teret. Ezt a csavaros rejtvényt Agatha Christie és Arthur Conan Doyle is mesterien megoldotta, de az első klasszikus detektívtörténet, Edgar Allan Poe "A Morgue utcai kettős gyilkosság" című novellája is a bezártszoba rejtélyével foglalkozik. A filmes krimik világában is bőven akadnak olyan alkotások, amelyek a bezártszoba rejtélyével játszanak, és ezeket a legkifinomultabb esetek közé sorolhatjuk. Íme hét olyan példa, amelyek különösen emlékezetesek és rafináltak.

Kezdjük el utazásunkat a krimi világában Agatha Christie csodálatos univerzuma felé, ahol 1934-ben született meg a "Gyilkosság az Orient expresszen". Az első filmes adaptációban Albert Finney keltette életre a híres piperkőc belga detektívet, Hercule Poirot-t, a rendező, Sidney Lumet irányítása alatt. Ez a film valódi sztárparádét vonultatott fel. 2017-ben Kenneth Branagh próbálta meg megidézni ezt a varázslatot a saját verziójával, de ne feledkezzünk meg a 2001-es tévéfilmről sem, amelyben Alfred Molina játszotta a főszerepet, és sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Poirot karakterének egyik legemlékezetesebb megformálója, David Suchet, 2010-ben szintén hozzáadta a saját egyedi értelmezését a történethez.

A "Gyilkosság az Orient-expresszen" új dimenziót ad a klasszikus bezártszoba-rejtélyekhez, hiszen a cselekmény középpontjában egy hóvihar által megakasztott luxusvonat áll, ahol a szereplők egyetlen, elzárt környezetben kénytelenek várakozni. A helyzet drámai feszültsége mindenkit magával ragad, hiszen a vonat a külvilágtól elzárva, a gyilkosság körüli titkokkal terhesen várja a megoldást. Agatha Christie mesterien szövi a történetet, és a végső megoldásba egy váratlan csavart is csempész, amely tovább fokozza az izgalmakat.

Fedezd fel a különböző verziókat itt: az 1974-es klasszikust a Scream.hu-n, míg a 2017-es feldolgozást a Disney+ és HBO Max platformokon találod!

A film különlegessége, hogy olyan, mintha egy valóságshow-t néznék, mi több, igazi kukkolók lennénk: a kamera úgy hatol be a szereplők intim szférájába, hogy talán nem is tudnak róla.

a film tele van nosztalgikus utalásokkal és humorral, ami visszarepít minket a '80-as évek szellemébe. A Cluedo filmváltozata nem csupán egy egyszerű adaptáció, hanem egy igazi játék a nézőkkel, ahol a rejtélyek és a fordulatok mellett a karakterek színes palettája is elvarázsolja a közönséget. Mindenki gyanús, és a feszültség csak fokozódik, miközben a nézők próbálják kitalálni, ki a valódi gyilkos. Az önreflexív elemek révén a film nem fél nevetni saját magán, így a krimi-komédia műfaj határait is feszegeti. Olyan élményt nyújt, ami egyszerre idézi fel a klasszikus társasjáték izgalmát és a mozi varázsát – egy igazi csemege a műfaj kedvelőinek!

Robert Altman már feldolgozta a maga sajátságos módján Raymond Chandler klasszikus Philip Marlowe-sztoriját, ebből lett az 1973-as A hosszú búcsú, a Gosford Park viszont nem a kemény krimik, hanem a klasszikus detektívregények világát idézi. Ehhez mérten lassú is, de megköveteli a figyelmet: igazi arisztokratikus alkotás.

Altman zsenialitása abban rejlik, hogy a bűnügy csupán felület, ami lehetővé teszi számára, hogy feltárja az arisztokrácia és a szolgák közötti komplex viszonyokat. A film valójában a "fentiek" és "lentiek" szociográfiai ábrázolása, amely mélyen tükrözi a korabeli társadalmi struktúrákat. Ha szeretnéd észlelni a beszédstílusok közötti finom különbségeket, érdemes az alkotást eredeti nyelven megtekinteni.

A listánkon eddig olyan filmek domináltak, amelyek valamilyen formában újragondolják a bezártszoba-rejtélyt. Ezek a történetek általában egy zárt helyszínen játszódnak, ahol a gyanúsítottak köre korlátozott, így a feszültség és a titkok fokozódnak, miközben a gyilkosság körüli rejtély kibogozására tett kísérletek zajlanak.

Az ügyben két rendőrbíró kezd nyomozni, és végül belefutunk a filmtörténelem egyik legrafináltabb fordulatába: nincs is semmiféle bezártszoba-rejtély.

Máris visszakanyarodunk azokhoz a típusú bezártszoba-rejtélyekhez, amikor a gyanúsítottak vannak összezárva.

Az Aljas nyolcas valójában Agatha Christie Egérfogójának vadnyugati változata: a hóvihar miatt egy csapat idegen egy összezárt helyen ragad, és egyikük nem az, akinek kiadja magát, mi több, gyilkos. A krimi királynőjének egyik kedvenc felállása ez, és ahogy eddig is láthattuk, a filmesek is kedvelik a "zárj össze korlátozott számú gyanúsítottat, majd várd ki, mi történik"-tematikát. Van, hogy még nyomozó sem kell, hogy kiderüljön az igazság.

A népszerű és dúsgazdag krimiírót, Harlan Thrombey-t (Christopher Plummer) rejtélyes körülmények között találják holtan, éppen a születésnapjára szervezett ünnepség után. A holttest nem egy tipikus zárt szobás helyszínen helyezkedik el, de a helyszín egy titkos bejárattal rendelkezik: az ajtó szinte beleolvad a falba, így csak azok léphetnek be, akik tudomással bírnak róla. Ezt követően a birtokon megkezdődik a gyanúsítottak kihallgatása, és természetesen a film nem mulasztja el, hogy a potenciális elkövetők között igazi sztárokat vonultasson fel, akik mind különleges színfoltjai a történetnek.